Piszok franciák, ja és kő píz!

Hát ez a nagy izmozás, pofázás és pattogás vége. A magyar kormány most már akár készenléti hitelről is tárgyalna azzal a mocskos, judeoimperijalista ájemeffel meg Brüsszellel, meg az Európai Bizottsággal és a karvajtőke (ez itt nem helyesírási hiba, ez csak olyan schmittizmus) egyéb Döbrögi uraságaival. Talán ezt érezte meg teljes egészében a király és udvartartása az ominózus operaházi gálán, meg fenn a várban, ahol megünnepelték az alkotrányt, izé, alkotmányt. Merthogy a beszámolók és hangulatjelentések eléggé kedveszegett buliról szólnak. Most pedig Olivier Bailly, uniós szóvivőnek van a képén bőr, és azt mondja a Wall Street Journalnak, hogy „A magyar kormányfő biztos abban, hogy fizetni fogunk. Úgy gondoljuk, hogy a miniszterelnöknek változtatnia kell a kifogásolt törvényeken, ha akarja ezt a pénzt”.

Nem diplomáciai nyelven ez kábé azt jelenti: ha piszkosul nincs pénzed, csórikám, de mindenképp kéne tőlem lóvé, akkor legalább ne úgy kérjél, baszki, hogy még én érezzem magam megtisztelve, amiért pattogva lejmolsz, bogaram. A kifogásolt törvény pedig a sebtében elfogadott jegybanktörvény, melynek lényege egyszerűen az, hogy majd egy politikai komisszár dönti el, hogy legyen píz, akkor is, ha nincs, legfeljebb majd nyomat bankót, oszt jól van, a jegybankelnök és a banktanács meg majd kussoljon és – vagy asszisztáljon ehhez.

Na persze, Magyarországgal más, még ennél is súlyosabb baj van. A budapesti diplomácia be is rágott a francia külügyminiszterre, mert Alain Juppé azt találta mondani: "problémás a helyzet ma Magyarországon", ahol új alkotmány lépett életbe, konszolidálva Orbán Viktor konzervatív miniszterelnök hatalmát. Az Európai Bizottság feladata ellenőrizni, hogy az új alkotmány szövege tiszteletben tartja-e az Európai Unió országainak közös értékeit, vagyis a jogállamiságot, valamint a demokratikus alapértékeket". Budapest erre diplomáciai jegyzékben hisztizett, a hiszti lényege pedig az, hogy Juppé ne ugasson már bele a dolgokba, hiszen  „az alaptörvénnyel és a sarkalatos törvényekkel kapcsolatos konkrét aggályok tisztázására a magyar kormány folyamatos párbeszédet folytat az európai intézményekkel és különböző nemzetközi szervezetekkel”. Aha, persze, annyira, hogy a futószalagon, erőből gyártott törvényekre szinte egyfolytában figyelmeztették Magyarországot eddig is, ám az magasról le se bagózta a kritikát. Az egy sajtótörvény enyhítésén kívül szinte semmiben nem hallgatott senkire.  De a médiában most is zajló kivégzéseket látva teljesen mindegy, hogy milyen lett az enyhített sajtótörvény.  (Ez utóbbihoz  már csak hab a tortán, hogy a Klubrádió pontról pontra cáfolja Szalai Annamária főcenzor asszony kinyilatkoztatásait a frekvenciatender ügyében).

De még mielőtt bármelyik troll mocskosfranciázásba, trianonozásba,  és Clemenceau összes felmenőjének  zaftos megátkozásába fogna, úgy tisztelettel közlöm a Felcsúti Próféta legelvakultabb híveivel is, hogy maga Sólyom László, az Alkotmánybíróság volt elnöke, exállamfő és Baka András, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke is részletesen kifejti,  itt, és itt, hogy mi a legnagyobb baj ma Magyarországon, alkotmánnyal, bíróságokkal, egyáltalán mindazzal, amit csak egy dühödt, primitív csorda le tud gázolni a jogállam maradékaiból. Márpedig ugye, Sólyom László és Baka András sem arról híres, hogy utálták volna a Fideszt. Sólyom ellenzékben még jól is jött Viktoréknak, de mivel profi alkotmányjogászról van szó, épp ezért hatalmuk kezdetén azonnal lecserélték Minden Magyar Nyelvőrök Legszebb Aláírógépére. Baka Andrást pedig úgy rúgták ki a Legfelsőbb Bíróság éléről, mint macskát szarni. Nem baj, hogy nemzetközi tapasztalata és gyakorlata van, nem baj, hogy szakképzettségét és tudását Anglia, Franciaország és egy csomó más uniós ország főbírái is elismerik. Takarodnia kellett, mert nem nézte szótlanul, hogy rombolja le a bíróságok függetlenségét átszervezés, központosítás és racionalizálás címén a hatalom. Nem mellékesen utódjául Handó Tündét nevezve ki, azaz Szájer József fideszes EP-képviselő feleségét. Igaz, Szájer rögtön lemondott ezután minden fideszes funkciójáról. Szép, szép, csak hamis a gesztus. Mert ha a képviselő úr valóban be akarta volna tartani a „nem elég függetlennek lenni, de annak is kell látszani“ elvét, akkor otthon, jóval a kinevezés előtt is lestoppolhatta volna kedves neje ambícióit. Mert így még mindig kilóg a lóláb.

Nem baj, robogjon csak tovább ez a diadalmenet.  Bálozzanak, gálázzanak és ünnepeljék csak magukat továbbra is. Csak hát egyre többen szellentenek a trónteremben és egyre többen rúgnak be. Lesz ebből még csömörös, kijózanító másnap. A baj az, hogy mindenki számára.

Addig is, a magyar államfőnek és az Országgyűlésnek tanulgatnia kéne egy ijesztően ismeretlen szót, akár szótagolva is: NORMAKONTROLL. Nem vigasz, hogy sok esetben pozsonyi kollégáiknak is.

Bár egy SAJÁT alkotmánybírósághoz  és államfőhöz már normakontroll se kell.....