Kebab se maradt, avagy Mohseniék esete a DAC futballklubbal
Ha szemforgató magyar plebejus vagy politikus lennék, azzal alibiznék jó előre, hogy egyébként nem vagyok xenofób, mert bazira szeretem a kebabot. Egyáltalán nem szeretem.
Ahogyan akár szerethetném is. Az viszont bazira fölhergel, ha valaki csicsás zacskóba csomagolt lószart akar eladni nekem kebab helyett. Ha perzsa, ha marslakó, ha magyar…
Nem tudni, van-e tulajdonképpen bármi köze a kebabhoz annak a Khashayar Mohseni nevű, messziről jött közel-keleti „bizniszdervisnek”, aki a kebab és a kebabárusok természetrajzának tanulmányozására kényszerít már évek óta itt a Csallóköz gyomrában, Dunaszerdahelyen. És van-e köze a kebabárusokhoz általában...
Annyi viszont tuti, ha ez a figura Bécsben – talán ott is van neki átmeneti lakhelye a DAC-stadionon kívül – kebabárus lett volna, hulla biztosan nem jut el Dunaszerdahelyre. Konkrétan Pázmány Péter expolgármester, és utódja, Hájos Zoltán udvartartásába. Mert még mielőtt idejekorán olajra lép a Mariahilfer Straße valamelyik mellékutcájából, a saját nyársára lett volna fölhúzva az általa élelmiszerként vesztegetett szarrakások miatt…
Ennyit a szélhámosokról általában. Konkrétan a Mohseniék esete a DAC futballklubbal című izléstelen vásári komédiához pedig mindössze annyit, hogy soha nem születik meg, ha a Mohseni féle csalóknak nem akad kuncsaftja, cinkosa Dunaszerdahelyen.
Dehát akadt, hogyne akadt volna. Nevezetesen a már említett Pázmány & Gang bugrisainak személyében. Az ügyeletes muslicával, a fiskálissal együtt. Aki a Mohseni-Antal-vándorcirkus utólag most már egyértelműen dicstelenné degradálódó „szerződtetésénél” ügyvédként asszisztált. Hogy Pázmány politikai becsődölését követően aztán maga üljön be a Magyar Koalíció Pártja jelmezében keresztapja hűlt helyére, a dunaszerdahelyi polgármesteri székbe. Ennyit arról, hogy bűzlik-e a politikától a DAC futballklub vagy sem…
Mindeközben Dunaszerdahely, sőt Dél-Szlovákia egyetlen valamirevaló brandjét, a DAC-ot bitorló banda nevezett fószerek jóvoltából is fejőstehénként használta a várost. A várost, bazmeg? Dehogyis azt! Az adófizetőit, vagyis a surmó városlakókat egytől-egyig!
A nagy dúskálás, lagzizás fejében pedig mindössze egyetlenegy emlékezetes eseményre telt tőlük: a hírhedt a DAC-Slovan derbin úgy elverték az alkoholgőzös nemzettudattól elrészegült és közéletileg is hülyére vett köménymagot a hülye szlovák zsaruk, mint jég a határt. Egyszersmind sajnos, ahol a fát vágják, hullik a forgács alapon néhány szerencsétlen ártatlant is.
Ismételjük hát meg, hogy tompábbak is megértsék, a DAC megnyomorításával járó parasztvakításhoz és a járulékos szabadrabláshoz asszisztáló dunaszerdahelyi tótumfaktumok, maszkmesterek, öltöztetők, kellékesek, meg őrző-védő uniformisban idétlenkedő útszéli bitangok nélkül aligha jöhetett volna létre ez a piszkos projekt. Amely végkifejletének kezdete a Khashayar Mohseni által Beszarott a halott, de fizessétek ki a temetését címmel előadott cinikus magánszám volt. És még kebabot sem ígért a végén…
