Hát akkor, ennyi, Pali bácsi

Ez most már roppant kínos. És nem azért, mert Szlovákiának is egy olyan államfője van, aki a szlovák Schmitt Pál. Nem. Ettől függetlenül is tarthatatlan.

Pali bácsi, tessék szépen elengedni az oly görcsösen markolt hivatalt. Higgye el, nem olyan nehéz. Maga (Ön) nem azonos a poszttal, maga mégiscsak sportember, tudnia kéne, mikor tisztességes veszteni, és mikor jön el az a pillanat, amikor már a vereség is becstelen. Nyugi, nem fog nyomorogva meghalni, nyugi, ha most önként lemond, azzal a saját becsületének roncsaival is boldogan elélhet. De még mindig nincs késő bebizonyítania, hogy nem egy erkölcsi hulla, egy senki, egy gyáva, gerinctelen fasz – má bocsánat. Persze, Ön az marad, csak esetleg nem akkora, mert Ön el tetszett követni azt, amit Mádl és Sólyom urak se soha, azaz soha nem adták fel a személyes és szakmai integritásukat (ha kell, ezt a szót értelmezem e-mailben, ingyen) – és mindazt, ami ebből következik, egy rémálom oltárán. Göncz Árpi bácsiról már nem is beszélve.

Szóval meddig tetszik húzni még Heinemann professzor megszólalása után? És tessék már megnyugodni, Önnek nem azért kellene lemondania, mert a rohadék MSZP ebből ügyet csinál, meg a kurva HVG, meg az Index, meg az LMP meg az ellenzék en bloc – óh, nem. Hanem azért, mert Ön egyszerűen nem szónokolhat többé tudásról és szorgalomról és tehetséges fiatalokról és megújulásról és blablabla, és nem foghat kezet többé egy alapiskolai tanítóval sem, aki saját tudásából szerzett diplomát, Ön pedig lopta a doktoriját.

Hogy nem tetszik érteni? Na, látja, ez az.

Sajnálom Önt. Én, akinek nincs diplomája, de akit a gimnáziumi irodalomtanára úgy rúgott volna ki az érettségiről, ha mástól loptam volna a dolgozatomat, mint a huzat. Ön nem ezt érdemelte volna. De Ön saját magát juttatta ebbe a helyzetbe. Már akkor, amikor gátlástalanul lefeküdt ennek a szabadságharcnak hazudott áldemokráciának. Sőt, már akkor is, amikor le tetszett írni az államfőt egy l-lel, függetlenül attól, hogy már akkor is kesztyűbáb volt. Ez a vége. Csókolom, béke poraira.

Ja, hogy Viktor? Most mondtam Önnek, hogy be tetszett szopni a lényeget. Tessék sírni otthon, sima nyugdíjasként. Részvétem.

Ja, és részvétem a magyar tudományos, akadémiai és egyetemi életnek is, ha egy ember se akad, aki kimondja, hogy pá. Mondom én ezt, a mezei, egyetemet nem végzett senkiházi. De ne velem tessék hatalmaskodni, meg ne az én félműveltségemtől védjék meg lesajnáló pózban a Szent Tudományt és a Szent Avatottakat. Tessék. Lehet dolgozni. Agyő.