Országmentés lidércfénnyel

Amint arra Kéri László is felhívta a figyelmet az ATV-ben, valóban nehéz – ha nem lehetetlen – racionális indokot találni a kormánypárti tüntetésre. A vonulók jórészt érzelmi okokból álltak ki Orbán és társai mellet. Így aztán igazam lehet, hogy bizony, nyer még ő választásokat.  A racionálisan feldolgozható tények ugyan objektív mérce szerint e politika kudarcairól szólnak (lásd pl. a költségvetést), viszont a „kormányzati kommunikáció”-ként eladott hazugság- és manipulációhalmaz zömmel a nép érzelmeire igyekszik hatni. S meg kell hagyni, még sikerrel. A nép pedig a reményeiről mond le legnehezebben.

Volt egy vicc, amelyben az utcai lámpa alatt négykézláb keresgélő alaktól kérdezi a másik, mit keres? Gombostűt. Itt vesztette el? Nem, hanem a ház mögött, a szénakazal tövében. Akkor miért itt keresi? Mert itt van fény! Ráció és remény, érzelem küzdelme.

Csak érzelmi alapon magyarázható meg az is, ha az utcán nem a jól öltözöttsége okán vagyonosnak látszó személyt ütik le vaskos tárcájáért, hanem a rongyos, tántorgó koldust. Hiszen tőle ugyan mit lehetne még ellopni?! Így támadják ma a koldusbotra támaszkodó Magyarországot annak vezetői szerint. Ezt nyomják a fejekbe, mert bár az ésszerűség hiányzik, de így kelthető még némi remény, mert ebben még pislákol némi fény.

És kilátástalan helyzetekben egy pislákoló lángocska – jelen esetben a láp mélyére csábító lidércfény!!! – jelentheti a legtöbbet. Ráció ide vagy oda, a lidércfények politikai ereje Magyarhonban történelmi hagyományokkal bír! És ezt érdemes nem figyelmen kívül hagyni. Ennek az országnak még évtizedekig nem lesz olyan kormányzata, amely pusztán racionális alapon, az érzelmi viszonyokat félretéve kormányozhatna hosszabb ideig (tovább, mint pl. egy válságkezelés erejéig). Ezért nincs viszont történelmi hagyománya a szakértői kormányoknak... Ilyen a mentalitásunk. Olyan slágeres-giccses: „Szemeddel látsz, szíveddel érzel”.
Maradjunk tehát ismét annyiban, nem az országot támadják, hanem a kormányzatot figyelmeztetik sokadjára... Nem az Uniótól kell megvédeni a hazát, hanem Orbántól volna érdemes...

Persze, akik emocionálisan fogják fel, azok számára mindenképpen Orbán lesz a haza megmentője, a nemzet hőse. Mert ha nem kap IMF-hitelt, akkor azért nem kap, amiért megvédte a haza függetlenségét, ha pedig kap, akkor azért, amiért megmentette honát a csődtől. Hogy előtte – másokkal egyetemben – tönkretette, s ezzel a gazdasági függőséget éppenhogy elmélyítette, az lényegtelen. Tudjuk, mert itt van fény. Azt már kevesebben látják majd, hogy egy újabb hitel (hiszen a „védőháló” szintén hitel, nem pedig az IMF vezetőinek napi kétszeri kollektív imája, netán táncos, sámáni révülete Magyarország kegyelméért) azt az államadósságot növeli, amelyet ők, az adófizetők és leszármazottaik fognak véres verítékkel kiperkálni, akárhánykulcsos lesz is az „egyenadó”.

Pataky Attila nyilatkozta a szimpátiatüntetésen (lásd a hvg.hu videóján), hogy Orbán szerinte csodákat tesz. Bár én már régen csalódtam Orbánban, nem marad más hátra, mint drukkolni neki és imádkozni a sikeréért, mert ha most nem csodát tesz, akkor mit?

Na tessék! Én is emocionálisan fogom fel?!