Fehér gallér, vastag nyak…

Barak László | 2012. január 30. - 07:35 | Vélemény

A közélet, benne a politika, egészen a falusi kultúrsejtekig bezárólag addig lesz az átlagosnál jóval romlottabb, mocskosabb Közép-Európában, mint a világ olyan helyein, ahol nem szokás böfögni a fehér asztalnál, és hangosan szellenteni a templomban, amíg csordaszellem uralja egész közegét. Többek között, amíg kivétel nélkül minden esetben csak a vélt vagy valós ellenfél (ellenség!) gazemberei lesznek büdösek. A „mi kutyánk kölykei” pedig illatos és zamatos kakaókrémet fosnak.

Addig lehetnek komoly befolyással a politikára, a gazdasági, a kulturális, sport-, és hitéletre, sőt, akár a közember libidójára semmirekellő zsiványok, ameddig sunyi képmutatás uralja a közbeszédet.

Arról van szó, hogy normális ember sem nyilvánosan, sem pedig két pásztoróra közti magánbeszélgetések során nem nevezhet „vállalkozóknak” olyan rohadékokat, akikről köztudott, ha csak szimbolikusan is, de vér tapadhat a kezükhöz. Akik csak annyiban „vállalkozók“, hogy bármit képesek bevállalni. Akár embertársaik likvidálását is. A klasszikussal szólva: nem csak parancsra, hanem kéjjel is… Mert a húgyagyukból az jön le nekik: övék „a hatalom és a dicsőség”…

Talán nem így megy ez? Hivatalosan nem vállalkozókként emlegették annak idején mindenütt a dunaszerdahelyi maffiamészárlás áldozatait? Holott alig akadt a revírjükben valódi vállalkozó, akit mocskos módon ne zsaroltak volna meg. Ne szívták volna a vérüket, ne szedtek volna tőlük sápot, „védelmi pénzt”. De ha így, egy az egyben esetleg nem is, akkor puszta jelenlétükkel stresszelték a környezetüket. Úgy például, hogy olyan légterekbe is bepofátlankodtak, ahol becsületes közemberek is előfordultak... Undort és félelmet keltettek már azzal is, hogy szabadon grasszálhattak az utcán. Gyalogosan vagy milliós verdákkal, tökmindegy. Provokatív baromarccal belebámulva az útjukba keveredő ártatlan járókelők szemébe. Tovább is van, mondjam még…?

Milyen szerencse, hogy most már a gengszterszakma is igen komolyat fejlődött. Egyre kevesebbszer fosztanak ki embereket az utcán. Nem tüntetnek nyíltszíni gyatyarohasztással szekrényméretű úrhatnám íkúbajnokok. Most már a parlamentbe, a minisztériumokba, a főügyészségre van bejárásuk. Akárha golfpályára, a masszőrjükhöz vagy a kupiba. És a fehér gallér, vastag nyak a nyerő szlogen jegyében mindenütt meg is csinálják a maguk perverz numeráit. Attól függetlenül, hogy mikortól, meddig, milyen pártok politikusai kormányozzák per pillanat az országot.

Hát nem ezt bizonyította, amikor kiderült: Richard Sulík a szlovák parlament elnöke egy olyan hivatalosan „vállalkozónak“ minősített fószerrel esemesezik, aki évek óta a szervezett bűnözést szemmel tartó zsaruk látókörében van? És a főügyészválasztásról jelent neki mintegy csicskaként?

Arról a Richard Sulíkról van szó, aki nagy arcú vidéki nyaloncaival együtt cinikusan a becsületről, tisztességről, a politika erkölcsi megújításáról rizsál tele pofával. Meg arról, hogy ők azért különbek a többinél, mert nem meztelen seggel kapaszkodtak föl az uborkafára.

Ugyanmá´!!! Talán nem közismertek név, cipő- és gatyaméret szerint ugyanúgy az SaS politikusai is, mint mindenki más?

Hát ezért egetverő szemtelenség most ebben az országban azzal a hazugsággal kampányolni bárkinek, hogy „mink vagyunk ám a tisztességes izék”! Assisi Szent Ferenc unokái…! A becsület, a tiszta kezek meg a hatlövetű megoldások pedig kizárólag a mi farzsebünkben vannak. Ha nem a pisztolytáskánkban… Megvárásra csodát szerválunk! Nyugdíjat emelünk, adót csökkentünk, népszaporulatot fokozunk. Még gombot is varrunk, ha kell, vaze. Mert mi vagyunk a bevállalósak! Mert mi vagyunk a ti kutyáitok kölykei…!