Majomforradalom

Jarábik Balázs | 2012. február 11. - 20:12 | Vélemény

Már nem újdonság, hogy a Gorilla nevű jelenség azt a jobboldalt nyírja ki a választások előtt, amely a legnagyobb mértékben tette lehetővé önmaga ellenőrzését. Egy, a közép-európai politikai tudományokban régi motoros macedón barátom az állami szerződések interneten való nyilvánosságra hozásáról anno azt találta mondani, hogy ez akár az eddig ismert hazai politika végét is jelentheti. A próféta beszélt belőle.

Ha a jobboldali szavazó otthon marad március 10-én, akkor a Gorillával befejeződhet a szlovákiai „reformkor”. Pontosabban: az már ezzel a kormánnyal véget ért, hiszen maga Radičová kormányfő ismerte be, hogy komolyabb reformokra nem maradt idő a jobbközép pártok folyamatos egyeztetése, illetve egyet nem értése miatt. Az új generáció, illetve az új pártok pedig nagyjából a „korrupció az, amiből én kimaradok” elv szerint viselkedtek (SaS). Akik a korrupció minden formája ellen tüntetnek, viselkedni sem tudnak (Igor Matovič). De egy picit nézzünk körül a saját házunk táján is. Mindenki becsülettel befizette az adóját az elmúlt, mondjuk, tíz évben? Nem mintha mindenáron párhuzamot szeretnék vonni a két dolog között, de az igazi rendszerváltásnak nemcsak az elitben, hanem a társadalomban is be kellene következnie. Hosszabb folyamat ez, mint valaha gondoltuk.

A jobboldal csődjét nem kell kisebbíteni, bár szerény véleményem megegyezik a legtöbb politikuséval – a Gorillát ki kellene vizsgálni. Ám most a választó mondhatja ki a végső szót. Szlovákiát is elérte a forradalmi hullám, amit persze nem a Facebook gerjeszt, csak terjeszt. A gazdasági válság társadalmi hulláma ez, amikor a „kevésbé egyenlők adnak hangot kétségbeesésüknek”. Hazai formája a „majomforradalom”, de identitása megegyezik globális társaival – itt sem tudja senki, hogyan tovább.

Szlovákiában mindez mintha csak a jobboldalon zajlana. Az ún. baloldali szavazó konszolidáltan áll a Smer mögött, miközben a Smer a Gorilla alapján sárosabb, mint bárki más. Baloldali szavazó viszont nincs is, az ide tartozó választók – Mečiar hívei most meg Ficóéi is – immúnisak a botrányokra. Bármit lenyelnek, nekik a lényeg a vezír, a többi csak részletkérdés. Ja, és az állam tartsa el őket.

Ami a legnagyobb paradoxon: éppen a Smertől lehet elvárni, hogy a mostani politikai közállapotokat próbálja megszilárdítani, rosszabb esetben a demokratikus folyamatokat visszájára fordítja.

De nem véletlen a jobboldal, ezáltal Szlovákia tragédiája: az elit ugyanis nem fejezte be az 1989-ben elkezdett, 1998-ban folytatott rendszerváltást. Márpedig a szlovák politikai palettán más rajta kívül nemigen képes vagy akar tenni bármit is. Ám pár reform után a szlovák jobboldal beállt a saját sikerét kovácsolni – mint ahogy ezt tette Közép- és Kelet-Európa politikai elitje. A tőke felhalmozásának az ideje, illetve az államhoz való kapcsolása még nem ért véget.

Ám az új arcok a jobboldalon olyan politizálásra képesek, amely Szlovákiát ismét a perifériára sodorhatja. A Gorilla ellen, egyébként helyesen, tüntetők ennek a perifériának a hírhordózói. Az persze a közoktatás csődje, ha az egyik szervezőjük szerint a 89-es bársonyos forradalmat megszervezték. Amiről neki ráadásul információja is van. Nesze nekünk Facebook.

Ehhez persze az is kell, hogy a jobboldal, arcátlan módon, régi arcokkal és nulla programmal próbálja meg felvenni azt a politikai versenyt, amelynek egyes epizódjai már a debilitás határait súrolják. Márpedig a jobboldal kötelessége – lenne – a rendszerváltás befejezése. Mivel a demokratikus intézményrendszer minősége adja az állam jellegét, nálunk a jórészt 1998-ban gründölt pártok a demokratikus intézményrendszer legbefolyásosabb szervezetei Szlovákiában. Ám sokkal inkább hasonlítanak üzleti, mint érdekvédelmi szerveződésekre és jórészt hasonló figurákat vonzanak, illetve engednek be soraikba. A pártokban sokkal inkább korporatív, mint demokratikus értékek érvényesülnek.

Elsősorban erről szól a Gorilla. Bár demokratikus köntösbe bújtunk – szabadok a választások –, a szabadság és a Nyugat utáni vágy elsősorban materiális volt, s miután a szabadság meglett, a pártok a gyors meggazdagodás felé vették az irányt.

A rendszerváltás befejezéséhez a politikai pártok, illetve a pártokrácia reformján keresztül visz az út. Ennek a reformnak már léteznek különböző részei (lobbitörvény, pártok finanszírozása stb.) de maguknak a politikai pártoknak kell – és minél gyorsabban – összerakni a kirakójáték részeit. Ketyeg az óra.