Ki a nagyobb „Faszpirin”?

Barak László | 2012. február 15. - 18:25 | Vélemény

Világos, hogy a választási kampány kizárólag a politikusok önfényezéséről szól. Aligha róható hát fel közülük bárkinek, hogy föl vannak pörögve, és nyomulnak ezerrel. Más probléma, hogy miként történik a szóban forgó fölkínálkozás.

A számtalan módszer közül vizsgáljunk meg hármat.

Az egyik, amikor a delikvens azt hiszi, az a biztos siker titka, ha bármilyen eszközzel képes magára felhívni a figyelmet. A „mindegy, hogy mit gondolnak rólam, csak a címlapokon legyek” lózung jegyében. Nos, aligha vonható kétségbe, hogy ez egy Somogyi Szilárd (SaS) nevű dunaszerdahelyi parlamenti képviselőnek igencsak sikerült. Igaz, a „sikere” akkora lett, hogy átlendülvén ama bizonyos ló másik oldalára, úgy eltaknyolt, mint a gyalogbéka. Földet rá és béke poraira!

Szilárd kollégánknak nyilván az volt a politikai marketingbeli krédója, hogy minél nagyobb hülyeséget bír kiköpni nyilvánosan a politikus, annál nagyobb lesz a hatás. Mi másra következtethettünk volna azután, amikor Somogyi parlamenti képviselőként arról értekezett a napi sajtóban, hogy szerinte, mivel a génjeinkben hordjuk a kapzsiságot, hatalmi úton kellene szabályozni, mekkora magántulajdonnal rendelkezzenek Szlovákia állampolgárai…

Arról egyelőre nincsen érdemleges infó, vajon tudatában volt-e a képviselő úr annak, hogy amit mond, épp azzal az Alkotmánnyal ellentétes, amelyre másfél évvel ezelőtt a választói jóvoltából fölesküdhetett a szlovák parlamentben. És tudta-e azt, hogy a magántulajdonhoz való jog egy olyan alapvető emberi jog, mint amilyen az élethez való…! Amit a történelem folyamán csakis olyan vérnősző barmok irányította diktatúrákban kérdőjeleztek meg és vettek semmibe - az emberi élettel együtt -, mint amilyen a fasizmus vagy a kommunizmus volt.

Egyáltalán nem egy nagy durranás hát, hogy Szilárdunkat ezért úgy kirúgták az SaS választási listájáról, mint leprást a kupiból. És ez akkor is így van, ha ő most már azt terjeszti, hogy önként és dalolva öblítette le magát a fekáliába. Miközben közvetlenül az aktus előtt, bebizonyította, az ostobaság olyan, mint a helyzet. Ami köztudottan fokozódik, ugye... A SaS jelöltlistájáról történő távozását hírül adó sajtótájékoztatóján ugyanis azt üzente: az emberek jobban teszik, ha el sem mennek választani...!? Azt ugyan nem mondta, hogy azért ne menjenek, mert rája most már lehetetlen szavazni. De kalandja után sokkal nagyobb annak, hogy valószínűsége, hogy erre gondolt, mint hogy nem… Ezt kapjátok ki, baszki!

Itt van aztán a másik módszer követője, megboldogult Bödők Zsiga barátom, testvérem után szabadon: a Faszpirin” alias Csáky Pál (MKP). Aki valószínűleg a kurva nagy arca miatt az istenért sem tanul és nem felejt, akárcsak a megboldogult a Bourbonok...

Csáky Pálról nem mellékesen csak a közvetlen családtagjai meg a pártpropagandától beállt tompa hívők gondolhatják, hogy egy szavahihető közszereplő. Sőt, politikus! Ami, mivelhogy egy Faszpirinről van szó, már önmagában is egy ágaskodó téveszme. Ez az szerencsétlen ugyanis a mostani választási kampányban is ugyanarra a lóra tett, amellyel úgy galoppozott a politikai süllyesztőbe a legutóbbi választásokon, mintha azt hitte volna, hogy az a parlament. Újfent Bödők Zsigmondot idézve: „politikusi és emberi magatartásával a gerincesség és a civil kurázsi alapelveit megcsúfolva“...

Aki mindezt nem hiszi, nézze meg azt a politikai „vitaműsort“, amelyben ugyanazt művelte most, mint a legutóbbi választási kampány során, 2010-ben. Konkrétan: mellébeszélt, folyamatosan hazudott, vélt és valós ellenfeleit mocskolta kaján vigyorral szédítve közönségét. Ő, akit alig pár napja is hazugságon kapott rajta a közvélemény, amikor egy közlekedési kihágást úgy akart megúszni, hogy egy másfél éve lejárt parlamenti képviselői igazolványt mutogatott a zsaruknak. A Faszpirin! Legalább azt hazudta volna miután rajtakapták: lányos zavarában elfelejtette, hogy már rég nem parlamenti képviselő.

Befejezésül essék szó olyan „politikailag motivált” rejtőzködőkről, akik a Faszpirinhez hasonlóan azt hiszik, a politikai siker titka nem más, mint az, hogy az ember nyíltan vagy rejtőzködve a szomszédja küszöbére szarik.

Az ilyenek ugyanúgy lehetnek akár azok a bizonyos rejtőzködők, mint ahogy nem biztos, hogy ők azok, akikről a minap egy kétségkívül tanult, ám vitathatatlanul MKP-közeli politológus értekezett a sajtóban. A billboard- és plakátrongálókról van konkrétan szó.

Csak az nem látja, aki nem akarja, hogy Dél-Szlovákia szerte majdnem minden második Híd-párti billboardba és plakátba bele van barmolva. Vagy festékkel vannak lefröcskölve, vagy dehonesztáló szavakkal vannak összefirkálva. Esetenként meg le vannak tépve. Az elkövető/k ugyanis nyilván azt hiszi/k, ilyesmitől gerjed az igazi magyar! Merthogy a mutatvány elsősorban bizony a szlovákiai magyaroknak szól. Ellenkező esetben ugyanis a náci Slotáék meg a komcsi Fióék propagandaeszközei is tönkre lennének téve. Minimum. De nem és nem! Csakis és kizárólag a Híd van nagyban szívatva...!

Hát nem joggal jut az ember eszébe, hogy választási kampányok idején osztódással szaporodik a faszpirin…? Holott bebizonyosodott már: …“hiába minden...Az a kurva drága pénzen vett faszpirin sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, a rihe meg kuncog a sarokban, mert látja, hogy most ingyen keres. Oda a mámoros éjszaka“...