Hogyan terem az Esőcsináló?

Barak László | 2012. február 20. - 08:00 | Vélemény

Igaz, hogy nem a közvélemény-kutatóknál kell a választásokat megnyerni, hanem a választófülkékben. Ugyanígy igaz viszont az is, hogy az efféle kinyilatkoztatásokkal többnyire azok a politikusok élnek, akik a közvélemény-kutatások állandó vesztesei.

Annál nevetségesebb, amikor ugyanezek a politikusok és az általuk felbérelt politológusok azonnal győzelemként igyekeznek kommunikálni, ha valamelyik közvélemény-kutató egyszeriben valamivel jobb tetszési indexet jelez számukra a megszokottnál.

Legalább ekkora melléfogás ez, mint a szokásosnál kedvezőtlenebb eredmény esetén pánikrohamot kapni.

Az ilyen önsorsrontással felérő pánik, depresszió, letargia tapasztalható jelenleg a Mikuláš Dzurinda vezette SDKÚ-DS táborában.

A párt választási preferenciái az utóbbi hetekben tagadhatatlanul csökkenő tendenciát mutatnak. Elsősorban azért, mert a szlovák jobboldal politikusai önző és ostoba módon sokkal inkább egymást irtanák, mintsem eredendő ellenfeleiket, a Robert Fico fémjelezte baloldalt meg az egyszeri használatra kreált egyéb népbutító politikai formációkat.

A pánik másik oka, hogy a civilizált jobboldali pártok szavazói általában intelligensebbek, mint a nemzeti és vallási demagógiával szédített szélsőjobbosok vagy éppen a szociális demagógia eszközeivel megvezetett balosok. Vagyis az SDKÚ-DS problémája paradox módon épp az, hogy potenciális választóinak zöme nem bunkó paraszt. Ezért sokkal inkább képesek és hajlamosak a gondolkodásra, sőt az önmarcangolásra, mint a szélsőjobboldali és baloldali droidok.

Mert mi is történt Szlovákiában amióta eldőlt, hogy előrehozott választások lesznek? Szinte azonnal napvilágra került a Gorilla-ügyirat néven elhíresült ún. lehallgatási jegyzőkönyv. Amit a piszkos kampány nyilvánvaló szándékával titkosszolgálati környezetből szivárogtattak ki. A szóban forgó affér főhőse egy nagyvállalkozó, aki egy általa és macája által használt szerelmi fészekben randizott 2005 és 2006 között bizonyos politikusokkal. Konkrétan egy Jirko Malchárek nevűvel, aki annak idején Dzurinda kormányának gazdasági minisztere volt. Tegyük hozzá, az azóta már rég nem létező ANO párt színeiben. No és az a Robert Fico is járt a tett állítólagos színhelyén, aki a Gorilla-ügyiratban jegyzett cselekményeket követően négy évig háborítatlanul regnált kormányfőként. Plusz ellenzékiként jelenleg is Szlovákia legnépszerűbb politikusa. Ezek a személyek az egyelőre hivatalosan egyáltalán nem igazolt Gorilla-ügyirat szerint arról konspiráltak, hogy mit és miként fognak majd ellopni. Ezeken a randevúkon aztán számos politikus és egyéb közszereplő, többek között Dzurinda neve is szóba került. Ennyi és nem több egyelőre az ő bűne! Továbbá azért is őt szívatják, hogy Robert Fico kormánya alatt állítólag valaki elrendelte a vonatkozó eredeti lehallgatási dokumentumok megsemmisítését…! Ebből a több sebből vérző és bűzlő titkosszolgálati játszmából kreáltak aztán egy kusza összeesküvés-elmélet. Amit viszont főként a jobboldali értékrendet képviselő médiák vérszagra gyűlő sajtómunkásainak köszönhetően leginkább az SDKÚ-DS szavazókkal sikerült megetetni.

Így került Dzurinda és pártja kutyaszorítóba. Míg az illuzionista Fico, mintha a Radičová-kormány bukása után jött volna a világra, rendületlen sikerrel alakítja a mindenható Esőcsináló szerepét. Legalábbis a közvélemény-kutatók szerint. Ha azonban a választási fülkékben is így döntenek majd az emberek, főként, mert a hiszékenység, az önértékelési zavarok, meg a kiábrándultság miatt nem mennek majd el március 10-én választani a jobboldali szavazók, netán a szélhámos Sulíkékra vagy az idült ripacs Matovičra szavaznak, esetleg egyéb parasztvakítókat támogatnak majd, akkor megérdemlik a sorsukat…

Az írás az Új Szó hétfői számában is megjelent.