Föl a fejjel, amíg van! Nemde?!
Szenvedje csak el Robert Fico elsöprő választási győzelmét több mint milliónyi választója. És le vannak sajnálva azok is, akik Igor Matovič hozzájuk hasonló senkikből toborzott listájára szavaztak március 10-én. E két pártformációt ugyanis azok a egyszerű, de inkább primitív emberek voksai juttatták más-más csúcsra, akik elhitték, attól lesznek biztonságban, ha a beígért biztonságra szavaznak. Matovič-fanoknak elég volt ennél kevesebb is, nevezetesen, hogy a főbohócot eddig senki nem korrumpálta – De vajon kicsoda ő, parasztok, hogy korrumpálni lehetett volna? –, no és ugyanúgy föl szokta mosni otthon a lépcsőházat, mielőtt megsétáltatja feleségét, mint ők… A többiek, az SDKÚ-DS, a KDH meg a maffiózócsicska Richard Sulík választói is megnézhetik magukat, ha már kedvenceik aligha teszik ezt meg…
Ugyanez vonatkozik a szlovákiai magyar választókra, a szavazataikra pályázó két párt politikusaival egyetemben. Különösképpen azokra a választókra, akik ezúttal kevesebben vagy helységenként „csak” annyian járultak az urnákhoz, mint az országos átlag. Ebből következik ugyanis az a tény, hogy a Híd mintegy 30 ezer szavazót vesztett másfél évvel ezelőtti eredményéhez képest. A Magyar Koalíció Pártja pedig másodszor bukott meg a választásokon.
Nézőpont kérdése egyébként, eredménytelenségnek vagy eredménynek minősítjük-e a vonatkozó adatokat.
Az MKP-ra nézvést aligha kerülhető el, hogy fiaskóról beszéljünk, hiszen tény, ugyanúgy képtelen voltak átvergődni a parlamenti bejutási küszöbön, mint 2010-ben. A Híd szempontjából pedig azért beszélhetünk fél sikerről, mert bár parlamenti párt maradt, kétségkívül olyan szavazatvesztést szenvedett el március 10-én, aminek következtében lecsúszott a jobboldal vezető pártja pozíciójáról, és ellenzékbe szorulóban van. Ez utóbbi persze nem igazán rajtuk múlt, hanem azokon a jobboldali pártokon, amelyeknek a Hídhoz képest megközelítőleg sem sikerült megőrizni 2010-ben produkált választási eredményeiket. Ilyen értelemben tehát a Híd minden kétséget kizáróan az előrehozott parlamenti választások legsikeresebb jobboldali pártja.
Pedig legkomolyabb ellenfele, az MKP kihozta magából a maximumot, hogy megdézsmálja, de legalább gyengítse a Híd potenciális szlovákiai magyar szavazótáborát. Már, ami magát a választási kampányt illeti. Ez a heroikus igyekezet, minden ellenkező állítás ellenére majdnem kizárólag arról szólt, hogy a Híd nem magyar párt, vagyis tulajdonképpen nemzetárulók gyülekezete. Való igaz, ez a piszkos kampány ezúttal tényleg némiképpen szofisztikáltabban zajlott, illetve nem volt annyira alpári, mint Csáky Pál elnöklése idején. Elvégezték viszont a piszkos munkát a magyarországi, Orbán-kormány által pórázon tartott közszolgálati médiumok, amelynek bizony csak az volt az orrba-szájba nyomatott üzenete, hogy aki magyar, nem szavazhat a Hídra.
Nos, immár vitán felül áll, így sem működött a piszkos projekt a várt effektivitással. Legfeljebb annyit ért el az effajta „anyaországi“ kibicelés, hogy több szlovákiai magyar maradt otthon szavazás helyett, mint legutóbb. Leginkább persze a Híd szavazói közül. Mindemellett pedig az MKP tulajdonképpen semmivel több szavazatot nem szerzett Dél-Szlovákiában, mint amennyit 2010-ben kapott.
Ne feledkezzünk meg azonban a szóban forgó piszkos kampány egy további eleméről sem, amelynek fundamentumát a politikusi korrupció gyanúját felvető Gorilla-ügyként elhíresült affér képezte. A cél konkrétan az volt, hogy a Híd elnökét, Bugár Bélát és a párt által delegált miniszterelnök-helyettest, Rudolf Chmelt a lehető legmélyebbre mártsák a korrupció vélt és valós fertőjébe. Annak ellenére, hogy mindkét politikus neve csak érintőlegesen szerepelt a törvénytelenül kiszivárogtatott Gorilla-jegyzőkönyvben. Épp úgy, mintha egy zártkörű baráti társaságból kiszivárogtatott beszélgetésben arról lett volna szó, hogy Duray Miklós azért vonult ki a pártból, mert a kelleténél jobban szereti a gyerekeket. Avagy arról, hogy az MKP elnöke, Berényi Jóska meg Csáky Pali bőröndben hoztak át Szlovákiába egymilló eurót személyesen Orbán Viktortól az MKP választási kampányára és a saját fizetéseikre…
A választási eredmények tudatában tehát leszögezhető, szlovákiai magyar térfélen korántsem működött olyan hatékonyan a dögöljön meg a szomszéd kecskéje jegyében folytatott „gorillázás”, mint a jobboldali szlovák pártokra vonatkozóan, hiszen összehasonlíthatatlanul kevesebb kárt okozott a Hídnak, mint mondjuk, a Dzurinda-féle SDKÚ-DS-nek.
Még szerencse, hogy nem jártak úgy a szlovákiai magyarok, mint annak idején a komáromiak, ahol a helybeli MKP-keménymag által a Híd polgármesterjelöltjére lapátolt mocsok eredménye „mindössze” annyi lett, hogy egy szlovák polgármester ülhetett be a polgármesteri székbe…
No, mindegy, a lényeg, hogy nem maradtak parlamenti képviselet nélkül a szlovákiai magyarok!
Ez szerencsére akkor is így van, ha ennek ellenkezőjéről makognak úton-útszélen némely agyatlan vagy éppen agymosott pártdroidok, hónaljszagú trollok. Amíg a két lábon járó hibbant magyarságvizsgálók, a köpködés, nemzetárulózás tényleg az útszélen maradnak, gond egy szál se. Komoly baj akkor lehet, ha a gyakorló politikusok sem lesznek képesek átlépni saját árnyékukat. És önvizsgálat helyett, a mundér becsületét védendő, meg a maguk tévedéseit, hibáit, ostobaságait, mocskát elkendőzendő magukévá teszik és ők is szájból fossák továbbra is a hibbant magyarságvizsgálók, az agyatlan vagy éppen agymosott pártdroidok, hónaljszagú trollok szókészletét.
Ugye világos, hogy kifejezetten az MKP jelenlegi és majdani vezetőiről van szó? Akiknek már csak azért is felül kellene bírálniuk saját Híd pártra vonatkozó koalíciós potenciáljuk aktuális állagát, mert ellenkező esetben épp olyan hiteltelen, sőt tragikomikus lesz a Híd és az MKP koalíciójának szorgalmazása a részükről, mint amennyire az volt az előrehozott parlamenti választások előtt és közvetlenül a voksolás után.
Lássuk be, legalább annyira nem könnyű feladat ez, mint amennyire egyáltalán nem lehetetlen. Főként, ha egzisztenciális kérdésként van kezelve…
Nincsenek persze könnyű helyzetben a Híd politikusai sem. Annak ellenére, sőt, épp azért, mert ott lesznek továbbra is a parlamentben. Ugyanis gazdasági, szociális ágendájukon túl valószínűleg ellenzékből lesznek kénytelenek együttműködő partnereket keresni kisebbségi programjukhoz. Ami ugye, sokkal nehezebb, mint kormánypozícióban. Azon túl, hogy eleve kevesebb sikerrel lesznek kénytelenek számolni, amit könyörtelenül a szemükre vetnek majd ellenfeleik. Akkor is, ha evidensen nem rajtuk múlik a siker! Nyilván nem szorul különösebb bizonyításra ez a feltételezés, hiszen csak bele kell gondolni, mennyi szemrehányást kaptak kormánypártiakként. Holott evidencia volt, hogy kormányzásuk alatt összehasonlíthatatlanul jobb helyzetbe hozták a szlovákiai kisebbségeket, különös tekintettel a magyarokra, mint amilyenben az előző Fico-kormány alatt tengődtek.
Elméleti alternatívaként pedig legalább olyan nehéz helyzetbe kerülnének Bugárék, mint amilyenben ellenzékben lesznek, ha valamilyen csoda folytán Robert Fico koalíciós ajánlatot tesz nekik. És ráadásul el is fogadják azt. Mert egy ilyen helyzetet akkor is ellenük igyekeznének fordítani legádázabb ellenfeleik, ha megteremtenék Ficóval együtt szlovákiai magyar Kánaánt Dél-Szlovákiában. Amire ugye legfeljebb annyi az esély, mint hogy március 15-én Orbán Viktor és Róbert Fico a budapesti Országházban smárolják le egymást a Szent Korona színe előtt… Szóval faszolsz, ha van sapkád, ha nincsen…
A Híd helyzetére is jellemző hát, hogy korántsem piskóta. Eredményesen dolgozni viszont csak úgy érdemes, ha az ember a lehetetlennel is megpróbálkozik…!
Általában meg az érvényes, hogy Fico, Matovič és a többi szlovák párt híveihez hasonlóan bőven szenvedhetnek majd a szlovákiai magyarok is. Már, ha a puszta létezésüket, hétköznapi életük történéseit leginkább szenvedéstörténetként élik meg. Hát nem inkább: föl a fejjel, amíg van?!
