Nemzet, árulás, önpusztítás, avagy a vég kezdete?
Napokig fojtottam magamba Kövér László Duna Tévében történt ominózus nemzetárulózása kapcsán azt, amit Barak László jogos felháborodásában oly szenvedélyesen fogalmazott meg.
A hosszas elfojtás végeredménye az lett, hogy otthon káromkodtam tele a lakást, kisikítottam a cserepekből az ártatlan szobai növényeket, akkorát vágtam az asztalra dühömben, hogy az amúgy két évtizede összefércelt kezemben ma érzésre meg tudom számolni az akkori öltéseket, s a nagy ordítozás miatt többszörösen kiürített, viszonylag nagy kapacitású tüdőm által okozott szél most is lengeti a függönyöket… Persze, nem is igazi elfojtás az ilyen, de legalább a guta nem ütött meg…
Komolyra fordítva a szót, ha egy házelnök akinek a pártja a nemzet megőrzésére, egységesítésére (vagy inkább uniformizálására), nemzeti egyetemességben való gondolkodásra építi politikai identitását, közjogi méltóságként (méééllltóóóósááááág???????) saját nemzetének legitim politikai erőként fellépő tagjait, s ez által közvetve a rájuk szavazó tömegeket lenemzetárulózza, akkor az illető vagy politikai programjáról, meggyőződéséről, identitásáról hazudott és hazudik folyamatosan, vagy pedig egészen egyszerűen elment a józan esze. Mindkét eset következménye a politikából való távozás kell legyen. Normális országban. Bármelyik országban…
Függetlenül Bugártól, Hídtól, RMDSZ-fóbiától, külhoni szatelitrendszer kiépítésétől, a támogatáspoltika célcsoportjaitól, etnobiznisztől stb. , csak úgy, általában egy parlament elnöke nem engedheti meg magának, hogy tisztségviselőként ítéleteket mondjon mások magyarságtudatáról, magyarságuk megéléséről, magyarságukról való gondolkodásmódjáról. Sem egy, sem két személyt érintve, de százezres nagyságrendben szelektálni a magyarságot végképp nettó ostobaság. Ez egyszerűen minősíthetetlen. Ha Baraknak azt rótták fel olvasói, hogy vulgárisan fejezte ki magát kommentárjában, akkor én azt mondom, jómagam is csak ezért nem vagyok magamhoz képest sem vulgáris e soraimban, mert nem találok szavakat. Noha a magyar nyelv káromlások terén szintoly gazdag, akár a lexikát és a frazeológiát érintő más térületeken, még a legotrombább szitkok is tartalmaznak némi megbocsájtó feloldozást, némi rejtett mosolyt, megbocsájtást, sőt humort, így aztán nem képesek kifejezni felháborodásomat! Ez a felkiáltójel az előző mondat végén meg egyenesen nevetséges…
Már nem az dühít a legjobban, hogy a fideszes, rendszerváltó Kövér, akárcsak pártja meghasonlott, átvette néhai ellenfelei módszereit, s azzá vált, ami ellen harcolni láttuk (nem is tudom, valóban harcolt-e, ha ez így alakulhatott), hogy kihívja maga ellen a sorsot: ellene ugyancsak rendszerváltóként kelljen majd fellépni, mert ez aktuálpolitikai kérdés. Kormányok jönnek-mennek, kit érdekel…
Az őrli fel a türelmemet és reményeimet, hogy egyáltalán Kövér személyétől függetlenül ide jutott a magyar nemzet. Hogy ilyen posztra ilyen alakokat termel ki… Hogy a legtragikusabb történelmi eseményekből nem tanulva megint megosztja és “leszalámizza” saját magát. Kell-e nagyobb ellenség egy nemzetnek, mint az önpusztítás? Mert kizárni a nemzetből százakat, majd ezreket, majd százezreket csak azért, mert nem osztják az ideiglenesen vezetői székbe került alakok véleményét, igenis önpusztítás. Egy nemzetnek ezt nem lenne szabad hagyni, megengedni, csak úgy bambán végignézni… A trianoni döntés utáni területek máig siratjuk, a népszámláláskor eltűnt testvéreinket ugyancsak, de megengedhetjük magunknak, hogy eltaszítsunk nemzetrészeket?! Akkor is, ha nem lenne igazuk… Vagy ha csak tévednének… Tévedni szintén nemzetárulás lenne?
Meddig mehet még ez így??? Mikor vesszük észre az ilyen nemzetárulózás veszélyeit? Hát valóban olyan nemzet vagyunk mi, amellyel ezt lehet tenni? Öngyilkosok vagyunk tán?
Ilyen alapon mi nem minősül majd itt holnaptól nemzetárulásnak? Bármire bárki ráfoghatja, ha egyszer engedjük, hogy ezt a mocskos eszközt vesse be egy vezető politikus? Nem szereted a mákos csíkot? Nemzetáruló!!!
Legszívesebben visszakérdeznék: vajon “államférfiként” nem Kövér árulta-e el nemzetét e kijelentésével??? Logikusabban lenne indokolható az igenlő válasz, mint az ő kijelentése… Mégsem teszem. Többre tartom már magamat annál. S az olvasóimat nem különben. Az viszont nem lehet kérdés: az a házelnök, aki így viselkedik, nem méltó sem a posztjára, sem a megbecsülésre, sem a tiszteletre. Méltatlan arra is, hogy pocskondiázzam. Az ilyet a kocsmában megverni sem érdemes, veri a sors eléggé, ha ide jutott…
Egy dolgot érdemel csupán: szánalmat. Pontosabban lesajnálást.
S talán egyszer, majd az égi ítélőszék előtt: megbocsájtást. Hiszen nem tudja, mit cselekedett…
