Magyarország erkölcsi fertőben fuldoklik

Schmitt Pál doktori dolgozatát Schmitt Pálon kívül csak a nemzetvezető szerepét játszó Orbán Viktor által politikai kómában tartott, gondolkodó embereknek látszó ösztönlények hirdethetik „becsületes férfimunkának“ – ez világos.

Schmitt Pál viszont annyiban különbözik az Orbán Viktor által politikai kómában tartott, gondolkodó embereknek látszó ösztönlényektől, hogy ő rajtakapott tolvajként akár mellébeszélni, sőt, hazudni is jogosult. Hogy mentse az irháját. Vagyis alaposan megtépázott egóját. Ez akkor is így van, ha senki nem tudhatja nála jobban, hogy mikor, miként és miért lopott. Konkrétan: valamikori kollégái szellemi tulajdonát. Ezért lehet megérteni őt függetlenül attól, hogy Schmitt Pál magánemberről vagy Schmitt Pál államfőről beszélünk. Persze az államfő is ember elsősorban. Méghozzá, amint azt kenetteljesen deklarálta volt államfővé varázslását követően, az „emberek embere”. Schmitt Pál tehát igenis esendő, mint bármelyik ember. Nyilván ezért fordulhatott vele elő, hogy lopott. És ezért nem akart, avagy nem mert beismerő vallomást tenni. Sem a tolvajlás gyanújának fölmerülésekor, sem pedig a gyanú beigazolódását követően. Többek között ezért nem bírta levonni a civilizáltabb helyeken ilyen szituációkban szokványos konzekvenciákat…

Vélhetően a nemzetvezetőt alakító Orbán Viktor is azért mondja mindezek után, hogy az államfő, vagyis az emberek embere nem esendő, illetve sérthetetlen, mert minden ellenkező előjelű illúziókeltéssel ellentétben Orbán Viktor is csak egy esendő ember. Aki épp úgy nem sérthetetlen, mint a tolvaj államfő, Schmitt Pál. Következésképpen, ha Orbán a tolvaj Schmitt Pál államfőnek falaz, joggal minősíthető kártékony és elítélendő bűnsegédnek. Cinikus cinkosnak. Akinek bűne azért sokkal súlyosabb, mint védencének, mert vele ellentétben neki „tanúként” tilos hazudnia nemzete színe előtt. Még ha ő emelte is ki egy turkálóból Schmittet, hogy aztán, mint államfőt húzhassa elő a cilinderéből!

Még valami azokról, akik a cinikus főcinkost, Orbánt is képesek überelni Schmitt tolvajlásának takargatásában, a nyilvánvaló következmények maszatolásában. Nem, korántsem az Orbán Viktor által politikai kómában tartott, gondolkodó embereknek látszó ösztönlényekről, a társadalmat megosztó, pártérdekből vívott háborúkban használatos ágyútöltelékekről van szó.

Azoknak a százezreknek is hiába tennénk szemrehányást, akik képtelenek fölfogni, mi a különbség abban, ha egy jelenleg csakraszakértőként működő népművelőről derül ki, hogy a diplomáját annak idején a keresztapja vásárolta neki a doktori címével együtt, avagy ha egy jelenleg államfőként vegetáló emberről derül ki, hogy lopta a doktori titulusát.

Van ettől a kádári érában szocializálódott, velejéig romlott emberfajtától kiábrándítóbb is. Nem másutt, mint a nemzetvezető csicskái között. Egyikük például az a Tarlós István, aki egy kereskedelmi tévében azt bírta mondani a minap Schmitt szánalmas afférja kapcsán, hogy tulajdonképpen nem is ő, vagyis Schmitt a hunyó. Hanem az az ismeretlen személy, aki hosszú hónapokon át tartó hangyamunkával kikutatta Schmitt inkriminált cselekményét és leleplezte azt. Tulajdonképpen a magyar nemzetet károsítva meg ezzel! – így Tarlós, Budapest főpolgármestere.

Nos, ha Gyurcsányék alatt morális válság sújtotta szegény Magyarországot, Tarlós kiszólása kétségkívül az erkölcsi fertő legmélyebb bugyrait jelenti! Ahonnét sajnos majdnem lehetetlen lesz kivergődni.