Olimpikonjaink, a nemzet új szégyenei
Hogy a sportolókat nem az eszük miatt szeretjük, magától értetődő.
De hogy a Magyar Olimpiai Bizottságban, a bajnokok közt egy ember nem volt, aki azt mondta volna, hogy ha ki is állunk Schmitt Pál mellett, legalább ne írjunk támogató levelet, mert ciki az egész. Ugyan szép dolog az összetartás, de azért lenne egy határ, úgyhogy inkább kussba maradunk.
De nem. A MOB honlapján közölt levelük címe egyenesen bibliai is lehetne: Az olimpikonok levele Schmitt Pálhoz, a MOB tiszteletbeli elnökéhez (04.02) – s ebben nem másról hadoválnak, mint hogy „megértéssel és őszinte együttérzéssel fogadtuk a személyedet ért sportszerűtlen és méltánytalan támadások után bejelentett döntésed”. Aztán megköszönik köztársasági elnöki munkáját, meg hogy büszkék arra, amit az olimpiai mozgalomban végzett. Végül a levelet már nem a MOB elnöksége írja alá, hanem az Olimpiai Bajnokok Klubja elnöksége jegyzi.
És amit ők most tettek, az nem csak szégyenteljes, de bűnpártolás is. Igen, mert Schmitt csalt, lopott, hazudott – és ez akkor is tény, ha mint bűncselekmény elévült. Meg ha nem csak ő volt a hibás, hanem azok a karrierista „professzorok”, akik elfogadták a dolgozatát. Épp azért, hogy a MOB-ban is landolhassanak.
A MOB-ot úgy, ahogy van, el kéne törölni, beszántani (de ezt kellene tenni az olimpiákkal, a NOB-bal is): ez nem nemes versengés, mert folyamatosan botrányok rázzák meg az olimpiákat, a doppingügyeket eltussolják, és hát ugye a legviccesebb az, amikor kihirdetik, kié lesz a szervezés joga, majd előbb-utóbb mindig kiderül, hogy a fél NOB meg lett vesztegetve.
Persze, hogy a MOB még egyszer kinyalja a „bajnoktárs” valagát, nem véletlen, hisz illik kormányközelben maradni, onnan jön a zsé. Közhely, hogy az élsport, vele együtt az olimpia már a pénzről szól, de az olimpikonok egy része nem keresi magát halálra, sőt. De Orbánék szívest örömest pumpolják a pénzt a sportba, na jó, főleg a fociba, és hát ott vannak kedvenceik is, Kovács Kokó meg Egerszegi Krisztina, a választási kampányok arcai. Ám ezek után hogy lehet őket példaképnek tekinteni, hogyan lehet sikerükkel példálódzni az iskolások előtt, ha most egy plagizátor mellett állnak ki? Hogy van pofájuk ezek után az olimpiai érmeseknek felvenniük az évi életjáradékot? Morálisan most ugyanúgy megbuktak, ahogyan „az emberek elnöke”, közben meg arról se feledkezzünk meg, milyen szép kis bukás volt a pekingi olimpia. Persze, azért majd a magyaroknak szurkolunk Londonban, csak kérdés, meddig jutnak el? Mert nemhogy aranyeső nem várható, hanem pontozott helyezés sem igen. Közben meg megy a rinya, hogy kevés az állami támogatás? Kevés? Ja, mert nem mindegyik sportolónak telik puccos terepjáróra? Kik ők, hogy a társadalom más részeihez képest ennyire favorizáltak?
Ezen levél után persze megvan a válaszunk: senkik, nagy senkik, akiknek erkölcsi érzéke a nullával egyenlő, de mint látjuk, annak megértésére is képtelenek, hogy mi történt itt három hónapon át. És azt tartják sportszerűtlennek, ha valakitől elveszik a kisdoktori címét, mert hát az egészet fordíttatta. De nem csodálkozunk, hogy épp az olimpikonok, a sportolók nincsenek tisztában a sportszerűség fogalmával sem, mert szinte nincs nap, hogy ne lenne hír bundázásról, doppingról, arról, hogy melyik politikus által elnökölt klub kapott újabb milliókat. Orbán most a Vasasnak lökött száz milliót, Deutsch Tamás MTK-ja meg 15-öt kap. Naná, hisz fia, Bence az MTK utánpótláscsapatának válogatott labdarúgója. Úgyhogy a támogatás egy része legalább a családban maradhat.
