Légy észnél, Robo!

Ha Robert Fico megszelídülése a szlovákiai magyarokhoz és általában az országban élő nemzeti kisebbségekhez fűződő viszonya szempontjából sem puszta képmutatás, egyértelmű és konkrét gesztussal is bizonyítania kellene ezt. Azon túl, hogy kormányra lépése előtt és után is deklarálta, nem kívánja megváltoztatni a Radičová-kormány másfél aktív éve alatt kialakított kisebbségi status quót.

A puszta ígéreten túl a konkrétumot első lépésben kétségkívül az jelentette volna, ha a status quo érinthetetlenségének hangoztatásával párhuzamosan nem jelenti ki a kormányfő azt is, hogy kabinetjében nem számol kisebbségekért és emberi jogokért felelős helyettesének posztjával. Ami Fico kisebbségi status quóra vonatkozó ígéretének épphogy ellentmond. Ha mégoly profi szózsonglőrökre bízza is ennek a ténynek a cáfolatát. Hiszen, ha például egy mankóra szoruló rokkant kezéből kiveszik a mankót, akkor nyilvánvalóan megváltozik a helyzete. Vagyis más lesz a status quója, mint amilyen mankója birtokában volt.

A kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesi funkció a Radičová-kormányban egyébként valóban mankóként szolgált a szlovákiai kisebbségek számára. Amit bizonyít az is, hogy megszüntetését visszalépésnek minősítette a Magyar Koalíció Pártja elnöke, Berényi József is. Holott, amíg Rudolf Chmel személyében egy Híd párt által delegált politikus funkcionált kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesként, az MKP politikusai lépten-nyomon bagatellizálták a kormányhivatalban általa irányított hivatalnokok munkáját, a miniszterelnök-helyettes törvénykezdeményezői, érdekvédelmi jogköreivel együtt.

Hagyjuk azonban az alkalmi politikai játszmákat, hiszen az MKP politikusainak különben is butaság lenne most már olyan riválisokként, sőt, ellenségekként kezelni Híd párti kollégáikat, mint amikor azok kormányzó pozícióban voltak. Akkor sem, ha a Hídnak parlamenti pártként továbbra is nagyobb a mozgástere a kisebbségi, emberi jogi érdekképviselet tekintetében is, mint a megint parlamenten kívül rekedt MKP-nak. Hiszen, ha tetszik, ha nem, jelenleg egyedül Bugár Béla az a kisebbségi politikus, aki ugyan most már ellenzéki státusban, de egy parlamenti párt elnöki pozíciójából partnerként figyelmeztetheti a kormányfőt: - Légy észnél, Robo! Ne barmoljál bele a kisebbségi és emberi jogi intézményrendszerbe, mert kiderül, hogy képmutató vagy...

Az ígéreteket különben is illik betartani. A kisebbségi status quóra vonatkozót például úgy, hogy nem kerül fölszámolásra az a kisebbségi kormányhivatal, illetve intézményrendszer, amely a Híd jóvoltából Rudolf Chmel idején kezdett kiépülni. Egy olyan kisebbségvédelmi, törvénykezdeményezői és a kisebbségi kultúrák állami finanszírozását felügyelő ágendával, amilyenre nem volt példa Szlovákia létezése óta.

E konkrét status quo, vagyis a kialakult helyzet változatlan fenntartása ráadásul abban az esetben is lehetséges, ha Fico mégis ragaszkodna a kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettesi poszt megszüntetéséhez. Meg kellene vele értetni, ha a kisebbségi, emberi jogi kormányhivatal intézményként megmarad, majdnem mindegy, hogy a vonatkozó feladatkörökért felelős hivatalnoki apparátust nem miniszterelnök-helyettes, hanem mondjuk, kormánybiztos, avagy épp maga a miniszterelnök felügyeli majd! Ez esetben Fico sem lenne sunyi képmutatással vádolható. Ám, ami a kormányfő lelki világánál, emberi és politikusi megítélésénél nagyságrenddel fontosabb, a szlovákiai kisebbségek sem éreznék magukat kifosztva.