Cavintonland

Egy Richter Gedeon nevű, izraelita vallású budapesti adófizető polgár Ferenc József idején megalapította az első magyar gyógyszergyárat. A vállalkozás szépen fejlődött.

1942-ben ugyan az alapítót származása miatt kitiltották a saját gyárából, de bizalmasai útján – immár hetvenévesen – tovább irányította. Ez a gazság nem maradhatott titokban, úgyhogy a magyar királyi ügyészség büntetőeljárást indított ellene.

1944. december 30-án, miközben Budapest külvárosaiban már dúltak a harcok, Richter Gedeont a nyilasok belelőtték a Dunába, így akarván megmenteni a magyarságot, ahogy ők mondták, a „zsidó mételytől” és a közelgő „bolsevik hordáktól”.

A terminológiától eltekintve: nem sikerült. Bejöttek az oroszok, és Magyarország leghatalmasabb embere hamarosan már a zsidónak született – bár amit kevesen tudnak: simán antiszemita – Rákosi Mátyás volt. Akinek az utasítására a gyárat elrabolták a három évvel korábban Dunába lőtt Richter Gedeon örököseitől, így akarván megvalósítani a társadalmi igazságosságot, és megakadályozni, hogy a tőkések tovább sanyargassák a magyar dolgozókat.

A terminológiától eltekintve: ez sem úgy sikerült, ahogy képzelték. Mire 1951-ben a gyártól a nevét is elvették, a magyar dolgozóknak sokkal szarabb volt az életük, mint a tőkés kizsákmányolás alatt. Kiderült továbbá, hogy az igazságos társadalom napi működtetéséhez szükséges elemi anyagok és alkatrészek nagy részét így is a rothadó kapitalizmusban kell beszerezni, de cserébe az állami kézbe rabolt gyárak alig bírnak eladni valamit. Kivétel volt azonban a Kőbányai Gyógyszerárugyár névre átbolsevizált Richter. Hogy megkönnyítsék a nyugati eladásokat, kapitalista használatra megőrizték a Richter Gedeon Rt. nevet, mintha Richter Gedeont nem lőtték volna a Dunába, és örököseitől nem rabolták volna el a céget. A szükség nagy úr.

A Kádár-korszakban egy Varga Edit nevű, pártközpontból ejtőernyőzött vezérigazgató elhivatott és jó ösztönű menedzsernek bizonyult, a vállalatot a magyar, KGST- és világpiac nélkülözhetetlen szereplőjévé tette (fogamzásgátló tabletta, Cavinton, Fabulon), és ezen a sikeren a nyugdíjba vonulása utáni rossz gazdálkodás sem tudott lényegesen változtatni. A Richter ma is – túlnyomórészt* magánkézben – a magyar ipar egyik oszlopa, árbevétele tavaly először haladta meg az egymilliárd eurót, a céget  a Matolcsy-féle különadó sem ingatta meg.

Aztán 2012. április 19-én, abból az alkalomból, hogy felavatták a Richter Gedeon Nyrt. új, debreceni biotechnológiai üzemét, amelynek 25 milliárd forintos beruházásához az állam 1,38 milliárd forinttal járult hozzá (demagóg összevetések részemről mellőzve), Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a következőket találta mondani:

„A mindent túlélő, minden csapás után sikeresen újrakezdő Richter történetében megmutatkozik a magyarság története, annak a tehetséges, képzett, leleményes, szorgalmas és kitartó embernek a története, aki eléri célját, bebizonyítja igazát és maradandót alkot.”

Richter Gedeon speciel nem élte túl, hogy a Dunába lőtték, nem bizonyította be igazát, és nem kezdte újra. De a cég történetében csakugyan megmutatkozik, [fütty] ki, a magyarság története. Aki tehetséges, képzett, leleményes, azt a különfélébb idióta ideológiák szellemében jó eséllyel kitiltják, megbüntetik, lelövik, kirabolják, a nevét is ellopják, elfelejtik, betegre adóztatják. Ha a maradandó alkotás ezt mind átvészeli, akkor már minden kibír. Tökéletesen igaz Orbán Viktor megfogalmazása: a Richter Gedeon vállalat története „magyar sikertörténet”. Ilyen az igazi magyar siker.

Bár új-zélandi sikertörténetnek lenni talán jobb.

 

* Köszönet Tóth Andrásnak a kiigazításért.