Atyaúristen!

Akár komoly gondban is lehetne a kommentátor, hogy bizonyos értelemben állandóan falvédő- vagy hűtőmágnes-rigmusokról kénytelen hírmagyarázatokkal szolgálni. Az aktuális szlovákiai belpolitikai történések ugyanis tulajdonképpen semmivel sem szolgálnak komolyabb szellemi kihívásként, mint az általában falvédőkön és hűtőmágneseken, netán az Acélt megedzik című szocreál-szerű, khm irodalmi izékben hemzsegő bugyuta frázisokkal szembesülve. Vegyük például a választók által tulajdonképpen teljhatalommal felruházott Fico-kormány minap nyilvánosságra hozott programját.

Emiatt aztán tényleg teljesen fölösleges komoly hírmagyarázaton agyalni itten. Nehogymá´ hülyét kapjon a nagyérdemű olvasó (is). Azokon kívül persze, akik eleve hülyék. No és, akik személyes kudarcélményeiket másokra, a zellenségre hárítandó, eleve a frusztrációból, frusztráltságból élnek.

Bár az ilyenek fejét – legalább a kommentátori mazochizmus okán – azzal lehetne tömni például, hogy egy magamutogató performerből (ripacs?) lett szlovák parlamenti képviselő miként kért bocsánatot a szlovákiai magyaroktól a szlovák nemzeti tulkok részeges bacsája, bizonyos Ján Slota létezése miatt. Igen, a Matovič-féle „egyszerű emberek” egyikéről, Alojz Hlináról van szó. Nevezett, a fönt jellemzett kormányprogram vitájában gondolta elérkezettnek az időt, hogy előadja Slota bűne és bűnhődése című magánszámát. Miközben valamire való ellenzéki parlamenti képviselőként egy parlamenten kívül rekedt suttyó helyett a kormányprogramnak csúfolt blődlit, giccsparádét prezentáló Robert Ficót szívathatta volna. Annál is inkább, mivel azok a szlovákiai magyarok, akik személyes kudarcélményeiket másokra, a zellenségre hárítandó, épphogy a frusztrációra, frusztráltságra gerjednek, önmagukon kívül úgysem fognak soha, senkinek, semmit megbocsátani.

Hlina szónoklata egyébként még így is nagyságrenddel különb volt, mint ugyancsak „egyszerű emberként“ parlamenti mandátumhoz juttatott kollégája jelenése. Ez a fószer összetévesztette a parlamenti pulpitust a hittérítői szószékkel. Hogy a parlament talaján az Atyaúristen „természetrajzáról” bocsátkozzék hónaljszagú bölcselkedésbe. És mintegy megigazult apostolaként(!) a szó szoros értelmében áldást osszon a nevében…

Szóval, úgy néz ki, mintha a szlovák parlamentben (is!) a világhálón csökötten lógó hülye trollok dominálnának sokkal nagyobb számban, mint ez idáig…

Ami egyébként korántsem jelenti azt, hogy eddig csupa államférfi csinálta ott a politikát. Az eddigi helyzethez képest mindössze annyi a különbség, hogy már a nyitány meglehetősen kakofónra sikeredett néhány elszabadult botfülű ripacs miatt. Amely helyzet egyébként közismert. El kell csak menni időközönként a falusi söntésekbe, néhanap meg kell ízlelni a világhálón tetten érhető „vitakultúra” jelképes gyümölcseit... És mindjárt nem kell apokalipszist vizionálnia a szövegértelmezésre képes, legalább kettőig számolni tudó embernek, ha esetleg akkordban hülyeségeket nyomató politikusokkal és alpári blődlivel, giccsparádéval szembesül valamirevaló közéleti történések helyett.

Érdemes-e mindebből gondot csinálni? Legfeljebb annyiban, hogy népfelség ide vagy oda, legközelebb talán le lehetne beszélni az első látásra is idült szellemi fogyatékosként megnyilvánuló embereket arról, hogy eszükbe jusson a választási urnákhoz járulni…

Az írás az Új Szó hétfői számában is megjelent.