Régi és új csibészek

Már könyvtárnyi anyag született arról, hogy a média nem feltétlenül befolyásolja a választások eredményét – mert ha igen, a sokat szidott „szoclib médiafölény” ellenében sosem jutott volna hatalomra pl. a Fidesz sem. Vagy köztudott, hogy az USA-ban azt, hogy a republikánusokra vagy a demokratákra fogunk szavazni, jobban meg lehet jósolni az alapján, felmenőink kire szavaztak. Úgyhogy egy rockkoncerttel sem lehet csodát tenni. A politikusok mégis azt hiszik, lehet. Legfeljebb annyiban lehet igazuk, hogy motiválják azokat – és inkább a fiatalokat -, akik rájuk szavaznának, csak nem biztos, hogy épp vasárnapra kijózanodnak a bulik után.

A szerbiai választások egyik érdekes kérdése éppen az volt, mi lesz a vajdasági magyarok pártjaival. Kuriózumként említsük meg, hogy a választások előtti héten alakult egy újabb is, a hatodik, az óbecsei Magyar Egység Párt, amely egyelőre egy bográcsfőző társaságot jelenthet, úgy tűnik: kijelentették, hogy elégedetlenek, de remek ötleteik vannak, ám nem indulnak a választásokon, lekésték a jelentkezést. Náluk viccesebb most talán csak „Az egyik sem a felkínált válaszok közül” nevű párt volt, amely alighanem bejut a köztársasági parlamentbe , hisz a kisebbségi pártokra érvényes küszöb érvényes rá (a leadott szavazatok 0,4%-a hoz egy mandátumot), mivel a dél-szerbiai vlahok pártjaként definiálják magukat. Még szerencséjük is volt, mert utolsóként adva be jelentkezésüket az utolsó helyre kerültek a listán. Ügyes.

Kevésbé volt ügyes a többi négy, piciny magyar párt (egy nagyobb, közös kisebbségi listán indultak, de csak egy képviselőjük lesz, egy szandzsáki muzulmán párt képviselője), melyek nem élvezték Orbán támogatását, noha sokkal közelebb állnak hozzá ideológiailag, mint a Vajdasági Magyar Szövetség. Amelyet, mint írtuk, látványosan, személyesen is támogatott a nagyvezér, aki itt arról filozofált, hogy csak etnikailag tiszta magyar párt hozhat megfelelő érdekérvényesítést, a vegyesek nem, sehol sem a Kárpát-medencében. És a tiszta magyarokból is csak a legnagyobbik, a VMSZ.

Szerbiában csigalassúsággal megy a szavazatok összeszámlálása, de a részeredmények arra utalnak, hogy a VMSZ-nek nem hozott sokat Orbán Viktor személyes beugrója, csak a köztársasági szinten. Itt a korábbi 75 ezer helyett most 95 ezret kaptak a pártelnök szerint, a VMSZ-nek az eddigi 4 helyett 5, esetleg 6 képviselője is lehet majd a köztársasági parlamentben (ez még függ attól, hogy egyes szerb pártok átlépik-e a választási küszöböt, ha megérkeznek a koszovói szerbek szavazatai), ami persze jó hír nekik, akár még kormánytényező is lehetnek, frakciót alapíthatnak. Az is jó hír a VMSZ-nek, hogy a tartományi listás választáson hozták a múltkori 7-8%-os szintet.

Ha figyelembe vesszük a természetes fogyást és az asszimilációt, ami miatt rendesen fogy a vajdasági magyarság is (most úgy 250 ezer körüli a lélekszám, évente legalább 4000-4500 közti a fogyás, mivel az elvándorlókat gyakran összeírják mint itt élőt, akár e sorok íróját is, mert a népszámláló anyagi érdeke is ezt kívánja), a VMSZ tehát nem bukott meg a felsőbb szinteken. Kérdés, ez mire jó, ha az önkormányzatokban – akárcsak köztársasági szinten – komplikálódnak a hatalmi viszonyok. Adán például, Rákosi szülővárosában, ahol a magyarok aránya 80% körüli, az Orbán által „vegyesnek” nevezett demokraták nyertek fölényesen – a VMSZ elnöke beismerte, hogy itt jócskán „aládobtak”, vagyis az országos hatalmi Demokrata Párt magyar tagjai kaptak bizalmat. Az én kis falumban a VMSZ elveszítette önkormányzati posztjainak harmadát, kérdés, kikkel tudnak koalíciót kötni. Jóval kevesebbet kaptak a szinte színmagyar Magyarkanizsán is, ahol az elégedetlen polgári csoportosulások törtek előre. Szabadkán sem teljesen valószínű, hogy visszatérhetnek a hatalomba. Pedig ez a kulcskérdés, mert az önkormányzati hatalom révén lehet magyarokat állami intézményekben foglalkoztatni, pozíciókat elfoglalni, helyi médiát legyűrni. Ha tehát Szabadka körzetében, ahol a lakosság harmada magyar, szerb, illetve horvát/bunyevác, összefognak a győztes demokraták más szerb(iai) előjelű pártokkal, az országos erőviszonyokkal és koalíciókötésekkel összefüggésben, akkor a magyarok tényleg mehetnek kapálni. Bár már az is kiment a divatból. A többi négy kis magyar párt meg alighanem szintén nem nyert semmit, de erről sincs még sok hír (Zentán lehet esetleg az egyik tényező negyedikként) – valahogyan kussol mindenki, pedig a szerbiai színtéren a pártok java győztesként ünnepeli magát. A választásokon harmadik szocialisták vezére, Miloševiċ legjobb diákja, az eddigi belügyminiszter, Dačiċ már ki is jelentette, mivel ő a királycsináló, ő lesz az ország miniszterelnöke, és a szocik néhol a magyar többségű helyeken is jobb eredményt értek el, mint anno.

Szó, mi szó, Orbán pozitív hatása kimutathatatlan, és a magyarság relatív többsége ugyan országos szinten még öntudatosan a magyar pártra, jelöltjére szavaz, helyben egyre kevésbé. Hisz ismeri azokat a régi és új csibészeket, akik évek óta az önkormányzatokban lebzselnek, hivatásos politikussá váltak, de egyben megélhetési politikussá is. És belőlük egyre inkább elegük van. Magyarán a VMSZ a magyarok által többségében vagy relatíve többségében élő községekben (ez itt járást jelent) csak úgy maradhat hatalmon, ha koalíciót köt – azokkal, akikkel múltkor is összerúgta a port.

Magyarán: a magyar választók többsége nem hallgatott Orbánra – vagy el sem ment szavazni, de ha elment, akkor is legfeljebb relatív többségük szavazott Orbán favoritjaira. Akikre egyébként is szavazott volna.