Isten, Kazah, Család

Ravasz Ábel | 2012. május 9. - 07:37 | Vélemény

A „keleti nyitás” újabb sikereként értékelte két napos kazahsztáni látogatását Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök 70 üzletember társaságában látogatott a kazah fővárosba, Asztanába, ahol a miniszterelnökkel és az elnökkel, Nurszultan Nazarbajevvel is találkozott. A két fél megállapította, hogy Magyarország és Kazahsztán szoros baráti viszonyban, sőt stratégiai szövetségben áll egymással, és elgondolkodtak az együttműködés lehetséges fórumairól is, a Mol közép-ázsiai jelenlététől az építőiparon át a mezőgazdaságig.

A gazdasági tárgyalások tartalma a zárt ajtók mögött maradt, Orbán azonban bőségesen ellátta szellemi útravalóval a hallgatóságot és hazai közönségét is. A miniszterelnököt lenyűgözte a kazah főváros, ami szerinte „azt szimbolizálja, hogy az emberiség fejlődésének új szakaszába lépett”. Meglátása szerint „[m]i a világnak abból a részéből jöttünk, ahol válság van, abba a részébe, ahol nincs válság”. Orbán saját meglátása szerint úgy érkezett az országba, mint „egy nyugati testvér a keleti testvérhez”, és a két nemzetet összekötő történelmi és kulturális kapcsolatoknak is figyelmet szentelt. Orbán és Nazarbajev találkozója vélhetően jól sikerült, mert az eredetileg fél órás találkozó végül több, mint egy órán át tartott.

A „keleti nyitás” stratégiája a Fidesz nyugatkritikájának egyik fontos eleme. Orbán most sem tekintett el az EU ekézésétől: szerinte a „magyar emberek idejekorán megértették azt, amit az EU vezetői nehezen és kelletlenül akarnak elfogadni: többé nem élhetünk úgy, mint eddig”. Szerinte „Európa rossz vágányra tévedt”, és Magyarország ezt különösen megszenvedte. Azt is hozzátette, hogy az ország megújulásának vízióját keleten nagyon tisztán értik, különösen hogy a gazdaságot valós alapokra, és nem dogmákra szeretnék építeni.

A Fidesz miniszterelnökének EU-kritikája a korábbiakban sem csengett túl meggyőzően, Kazahsztánból megcímezve azonban méginkább fals az általa használt hang. Orbán korábban is beszélt már a dekadens nyugatról, még a gazdasági szabadságharc idején, és felejthetetlen volt az az eset is, amikor a kormány haptákba vágta magát a kínai delegáció előtt, elfeledve a tibetiek – korábban éppen a Fidesz által a leginkább hangosan emlegetett – sérelmeit. Az akkor nagy fanfárok között beharangozott kelet felé történő nyitásnak eddig nem látszik sok eredménye – éppen ezért nehéz értelmezni, amikor Orbán kazah ténykedését a keleti nyitás újabb(?) sikereként értelmezi.

Az egészben az a leginkább nehezen felfogható, hogy Orbán Viktor abból a Kazahsztánból ekézi Európát, amely idén az előkelő 175. helyet foglalja el a Freedom House a média szabadságát vizsgáló körképében. Ez egyébként Etiópia és Gambia szintje. Abból az országból, ahol decemberben 17 tiltakozót öltek meg a hatóságok Zsanaozen városánál, majd pedig 37 további tüntetőt perbe fogtak az ügy kapcsán, beleértve külföldi újságírókat is. (Párhuzamosan öt rendőr ellen is folyik az eljárás, ha ez számít valamit.) Abból az országból, amely éppen 2500 kilométeren erősíti meg üzbég és türkmén határvonalait, Kazahsztán hatékonyabb izolációjának szempontjából. Onnan, ahol – a Fidesz által használt retorika szerint – az elnök nagyon erős mandátumot kapott népétől a kormányzásra – hiszen 95.6% szavazott rá tavaly áprilisban! (Az EBESZ és egyéb nemzetközi szervezetek a választások tisztaságáról alkotott véleményébe most nem mennék bele…)

Nazarbajev egyébként jó partner a nyugati világ kritikájára. Éppen az elmúlt napokban beszélt arról, hogyan manipulálja a nyugati média a közvéleményt, befolyásolni próbálva a belpolitikát és tüntetésekre bíztatva az embereket. Szerinte „a demokráciának nem csak egyetlen modellje van”, és az „embereknek a saját jövőjükről kell dönteniük, kultúrájuk, hagyományaik és politikai rendszerük alapján”. Nazarbajev szerint országa a demokrácia „kazah útján” halad előre. Mások szerint meg hátra, egy autoriter rendszer irányába, amely csak a nyugat felé próbálja fenntartani a demokrácia látszatát.

Éppen ezért rosszízű a magyar miniszterelnök szájából éppen Asztanából hallani az EU tökéletlenségéről – az embernek ugyanis könnyen támad az az érzése, hogy a Fidesz elnöke netalán éppen a kazah utat (vagy ennek magyar klónját) látja Európa alternatívájának. Ez a közép-ázsiai irányultság egyébként a Jobbik legszebb pillanatait idézi – a párt programja mellett megemlítendő például a gyöngyöspatai polgármester is, aki keletről vár befektetőket a falu megváltására. Orbán retorikája természetesen elmarad a pánturánista ideál kihangsúlyozásától – de azért érezhető benne egyfajta turáni összefogás iránti igény.

Néhány nappal ezelőtt Észtország nagykövetséget nyitott Kazahsztánban. A megnyitón az ország külügyminisztere arra utalt, hogy diplomatáik az országban a liberalizmus képviselőiként tevékenykednek majd. Ez a hozzáállás fényévekre van Orbán retorikájától. A dolog alján valahol egy kulturális harc dúl: vajon Európa vagy Közép-Ázsia az, ahová Magyarország tartozik? Vajon ha rossz vágányra tévedt az EU, akkor tényleg az a megoldás, hogy a magyar kormány elkezdi kelletni magát a posztszovjet térség autoriter vezetői előtt?

A tisztánlátás kedvéért: nem azzal van a gond, hogy Orbán Viktor Kazahsztánba látogatott. Mivel az országnak szüksége van minden lehetséges kereskedelmi partnerre, ezért ez annak ellenére is szükséges lépés, hogy a másik fél pedigréje nem a legtisztább. De az, hogy valaki a külső és belső problémák által feszített Európát egy ilyen ország fővárosából kritizálja, az minimum ízléstelen. A nemzeti oldal olyan nagy előszeretettel hazaárulózik – de vajon ez nem jelenti az európai értékek cserbenhagyását? Vagy azok nem számítanak, csak egy álcát jelentettek a strukturális alapok megcsapolására?

P.S.: A kazah nemzeti sport a kokpar, melyben lovasok egy kecske lefejezett tetemét próbálják az ellenfél kapujába juttatni. Áprilisi hír, hogy a hatóságok azt fontolgatják, hogy a véres dögöt egy műanyag játékszerre cseréljék le. Magyarországon viszont buszkasi néven éppen most indult hódító útjára a játék. Ki tudja, a végén még a miniszterelnök is sportot cserélhet, ha kitart a lelkesedés.