Az új politika alapvonalai
Eddig az ember a jogi büntetés miatt nem írta le, de már muszáj: ezek buggyantak.
Mint olvashattuk, a magyar miniszterelnök a kormányzati tisztségek vallási felekezet szerinti arányos elosztását tartja helyesnek. És azt is odabiggyesztette, hogy ha egy ország államelnökének katolikus a vallása, nem árt, ha van egy református minisztere is (és félreértés ne essék, Orbán magára célzott, bár ő speciel miniszterelnök). Végképp vége hát egy korszaknak, amikor abban reménykedtünk, hogy világi államban élünk, ahol nem a vallási hovatartozás egy szakmai poszt elnyerésének a feltétele. Illetve hát szakmáról azért ne beszéljünk, csak politikáról: eddigelé a francot sem érdekelte különösebben, ki katolikus, református, vagy zsidó (persze akadnak olyanok, akik azért ezt nagyon is számolják, de ők barbárok). Annál is inkább, mert a populáció zöme nem vallásos, nem jár templomba, és a Bibliát is csak a könyvespolcon látta.
Orbán elmélete azért is botrányos, mert ha már vallási hovatartozás szerint állítja össze a kabinetjét, akkor úgy lenne igazságos, hogy más protestáns felekezetek is megjelenhessenek benne, és persze a zsidók, esetleg egy muzulmán, egy krisnás, és természetesen egy ateista is, vagy ahogyan mások mondják magukról, „a maga módján vallásos”. Persze ha az orbáni világképet nézzük, minden miniszternek focistának is kell lennie – nem is csoda, hogy a 2010-ben felálló kabinetjében egy hölgy sem fordult meg, csak később szalasztottak oda egyet, azzal meg csak az a baj, hogy középiskolát végzett, és azóta sem hallottunk róla sokat. Annál többet arról, hogy a Miniszterelnöki Hivatal focicsapata kiválóan helyt áll az NB II Nyugati csoportjában, Bajai LSE-Kaló-MÉH néven. Jó tudni, hogy a világválság kellős közepén erre is jut idejük.
De ezen új politikát képviseli mostanság a szabadkai Pásztor István is, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Igaz, ő még nem tért meg tudtommal, és templomba is akkor jár, ha esküvőt vagy keresztelőt tartanak, és naná, hogy akkor, amikor az egyházak támogatását kell megszerezniük a választások előtt. Szerinte a VMSZ, noha a többi öt magyar párttal nem kötött szövetséget, igenis (új)szövetségben van a katolikus és protestáns egyházakkal, na meg az értelmiséggel is. Ez utóbbi végképp nem igaz, Pásztor épp a független értelmiségieknek esett neki a választások előtt, de olyan arroganciával, hogy Szijjártó Péter is tanulhatna tőle. Aztán a választások után csalással vádolta meg legfőbb szabadkai ellenfeleit, a Demokrata Pártot, hogy egy héttel később már a demokrata párti szerb elnökkel parolázzon, biztosítván őt támogatásáról az elnökválasztás második fordulójában.
Az effajta pálfordulás természetes a politikában, nem is ezen kell meglepődnünk. Hanem azon, hogy amikor kitűnt, a VMSZ számos helyen elbukta a hatalmat, Pásztor ezt szintén a választási csalással magyarázta, mert más-más szavazatszámok jöttek ki a köztársasági elnöki szinten, ahol ő is indult, más számú szavazatot kapott pártja a köztársasági és tartományi listákra, és megint mást az önkormányzatiakra. Pásztor szerint a magyar szavazó nem hülye, az bizony mindig, minden listán ugyanúgy szavaz, és nem össze-vissza. Vagyis: mindig a VMSZ-re.
Pedig bizony a magyar szavazó „hülye”, és képes különbséget tenni, mérlegelni, melyik szinten kire szavazzon. Pásztor eleve esélytelen volt, hogy bejusson a második fordulóba, sokan ezért nem szavaztak rá. A pártlisták esetében viszont pont fordított volt a helyzet. Helyi szinten meg ismét nincs min csodálkozni, a VMSZ sok helyütt teljesen kompromitálódott és/vagy tapasztalatlan, szakmai múlttal nem rendelkező fiatalokat állított csatasorba. Márpedig egyik magyar település sem oly nagy már a Vajdaságban, hogy mindenki – főleg, akiket érdekel a politika - ne tudná a másikról, kicsoda és mire képes. Az acsarkodásról nem is beszélve, aminek szerves része, hogy egyesek már azt sem tudják, hány politikai formációban indultak az idők során.
A viccet csak tetézi, hogy ugyan pontos adatok nincsenek arról, hisz ezt nem is mér(het)ik, a magyarok hány százaléka ment ki szavazni, de több település adatai is arra utalnak, helyenként a magyaroknak még a fele sem ment el választani. Ahogyan még többen vannak azok, akik a templomba se járnak. Na, belőlük se lesz miniszter…
