Újabb Fidesz-korlát a választók útjában?
Ha a múlt heti, a pártok állami finanszírozása leállításának tervével foglalkozó cikkemet úgy kezdtem, hogy cinikus intézkedésről van szó, akkor a Fidesz a napokban kiderült legújabb terveit talán a „még cinikusabb” szókapcsolattal jellemezhetném. A választópolgárok előzetes regisztrációjáról van szó: azaz arról, hogy csak az mehetne szavazni a parlamenti választásokon, aki előzetesen nyilvántartásba vetette saját magát.
Ez az eljárás önmagában nem antidemokratikus, és számos fejlett demokráciában is életben van egy ilyen jellegű rendszer. A magyarországi alkalmazás egyik problémáját azonban pontosan a demokrácia beágyazottságának viszonylagos hiánya jelenti. Míg például az USA-ban maguktól a választópolgároktól is viszonylag nagy elkötelezettség várható el a szavazás intézményével kapcsolatban, Magyarországon (és a régióban általánosságban) ez nagyon nincs így. Ráadásul az amerikai civil szféra szereplői is erősebben tudnak hatni a szélesebb rétegek a választási folyamatba való bekapcsolására, mint nálunk.
A másik problémát az előzetes tervben szereplő három hónapos határ jelenti – azaz hogy aki nem jelentkezik be az illetékes hatóságoknál ennyi idővel a voksolás előtt, az nem mehet szavazni. Ez a megoldás viszont nagyon szokatlan, a legtöbb aktív választói regisztrációt megkövetelő rendszer az utolsó pillanatig esélyt próbál adni az állampolgárnak arra, hogy bekapcsolódhasson.
Mi szükség lenne egyáltalán az előzetes feliratkozásra? Azok az okok, amelyek egy ilyen reformot technikailag szükségessé tennének, Magyarországon nem állnak fenn. Ilyen okok lennének például a szavazói lista megbízhatatlansága (lásd Görögországban, ahol a halottak gyakran nem csak a segélyrendszerben, de a választói körben is „aktívak”), esetleg a listával való visszaélés – ezek azonban az elmúlt időszakban nem jelentettek különösebb problémát Magyarországon.
Ha az okok nem technikaiak, akkor lehetnek ideológiaiak is. Orbán Viktor és kormánya érezhetik úgy, hogy egy előzetes regisztráció a minimum amit elvárhatnak az állampolgároktól azért cserébe, hogy beleszólhassanak a demokrácia működésébe. Ebben az értelmezésben az előzetes regisztráció egyfajta akadály lenne az előtt, hogy a kampány és az ígéretek által megbabonázott „vadbarmok” pillanatnyi érdeküknek megfelelően befolyásolják a választói döntést. A három hónapos moratórium pont arra lenne jó, hogy a kampány idején már senki ne dönthessen úgy, hogy mégis szavazni akar.
A helyzet azonban az, hogy a kampány maga nem ördögtől való dolog. A kampány a demokratikus eljárás része: a felek így vagy úgy, de megpróbálják meggyőzni a választókat arról, hogy ők kínálják a legjobb megoldásokat. Nyilvánvalóan nem elsősorban a politika iránt intenzíven érdeklődőkről van szó: ők eleve informáltak és nagy százalékban előre megfontolt módon hoznak döntést. Ott vannak viszont a bizonytalanok, akik valamely okból kiábrándultak a pártokból és/vagy a politikából; és ott vannak azok is, akik nem érdeklődnek különösebben a politika iránt, de azért mégis szeretnének beleszólni a saját sorsuk alakulásába. Őket kifejezetten a kampány idején lehet rávenni arra, hogy igenis menjenek el választani.
A Fidesz javaslata mintha azzal számolna, hogy a regisztrációs korlát által létrehozott szavazói réteg valamilyen formában „jobb”, sőt akár „hatékonyabb” lenne a jelenlegi, mindenkit felölelő választói bázisnál. Erre azonban semmiféle garancia nem látszik. A pártok ugyanis a kampány előtt is pártok, és különösen az erősebbek közülük erőforrásaikat arra tudják koncentrálni, hogy saját híveik előzetesen regisztráljanak. Azonban az elvakult pártszavazó semmivel nem racionálisabb, mint a politika iránt nem érdeklődő bizonytalan; és míg ez utóbbi réteg valóban befolyásolható kampányígéretekkel, addig az előbbieket már bedarálta egy-egy párt ideológiája és/vagy ígéretei. (Ráadásul vannak arra utaló jelek, hogy a választók egyre edzettebbek a választási ígéretekkel szemben, és nem hisznek el bárkinek bármit.)
Nehéz nem meglátni a fideszes ötlet mögött a harmadik, hatalomtechnikai réteget is. Egyértelmű, hogy az előzetes regisztráció alkalmazása elsősorban a legerősebb, tagságáról jól informált, Kubatov-listázó Fidesz számára jelentene előnyt, amely saját, eleve viszonylag stabil törzsbázisát a többi pártnál sokkal könnyebben regisztráltathatná. Ha ezt hozzáadjuk a pártok állami finanszírozásának befagyasztásához, valamint az új választójogi rendszerhez, akkor egy elég egyértelmű kép bontakozik ki: a Fidesz minden körben nyer. Nyer azzal, hogy az ő hívei regisztrálnak a legerősebben. Nyer azzal, hogy az ő számára áll rendelkezésre elegendő erőforrás egy az állami támogatás nélküli kampányra. És nyer ott is, hogy az egyfordulós rendszerben saját jelöltjeinek elég relatív többséget szereznie az ellenzéki „salátához” képest.
A kirajzolódó kép tehát az, hogy a Fidesz még csak véletlenül sem a bizonytalanok megszólításával szeretné megnyerni a következő választásokat, inkább saját létező szavazói bázisával szeretne minél tovább jutni, a szabályok megváltoztatásának segítségével. Az egészet persze be lehet vonni egy hatalomtechnikai masszával: hogy milyen jó az, hogy a Fidesz nyugodtan kormányozhat a következő két évben anélkül, hogy a kampányra és a tömegek meggyőzésére kellene koncentrálnia. Hogy mennyivel jobb az, hogy ígéretek és gesztusok nélkül lehet előremenni víziójuk megvalósításában. Ez a terv azonban a demokrácia hatékony működésének nevében magát a demokráciát teszi parkolópályára; azért, hogy a Fidesz a népjólét érdekében kormányozhasson, a népnek le kellene mondania saját beleszólásáról a hatalom kiosztásába. Ez pedig elfogadhatatlan ár még egy olyan válság idején is, amelyet Európa éppen megél.
