A gittrágók, a hasbeszélők és a „magyarfogyás”

Barak László | 2012. május 30. - 16:54 | Vélemény

Az, hogy Berényi Józsi, akarom mondani, az elnök úr éppen most kezdett ismét „autonómiailag” a gittrágásba, majdnem biztosan azért történt, mert jelképesen kezet akart mosni, miután parolázni volt kénytelen Bugár Bélával. Már, ha sor került ilyesmire a Híd-MKP pártközi egyeztetés előtt vagy után…

Amelyen - bármely ellenkező előjelű híreszteléssel ellentétben - nyilván egy szemernyit sem közeledtek az álláspontok. Vagyis világos, az MKP csúcsvezetésének (egyelőre) eszében sincs leszólni megyei struktúráiknak, hogy legalább elgondolkodhatnának a Híddal kötendő megyei választási koalíció lehetőségéről.

A két párt politikusai, sőt, választói ugyanis valószínűleg homlokegyenest mást gondolnak akár arról is, hogy hány percig fő a kemény tojás. Az autonómiáról dettó.

Aligha elképzelhető például Bugárról, hogy Gandhi és a nagy indiai szabadságharcost önkéntelenül vagy akár tudatosan majmoló szerencsétlen felvidéki magyar mutatványos, bizonyos Bósza úr után szabadon békemenetet toborozzon a szlovákiai magyarok hovatovább holdbélinek tetsző autonómiaköveteléseit támogatandó.

Berényinek viszont persze a körön, illetve a parlamenten kívülről semmibe nem kerül, hogy bármekkora agyrémet ragozzon. Ha meg úgy sincs neki érdemi mondanivalója, pláne. Azon kívül, hogy 19. századi költőóriásunkat kísértve folyamatosan elszavalja, elfogy a felvidéki magyar „lassan, mint a gyertyaszál, mely elhagyott, üres szobában áll“. A zellenség, a zárulók miatt, a teringettét neki!

Közben pedig a legkevésbé sem érdekli az elnök urat, hogy mit gondolnak ugyanerről maguk a tényleg fogyóban levő szlovákiai magyarok. Miért nem csinálnak például sokkal több gyereket, mint magyarországi nemzettestvéreik, akik persze szintén fogynak. Mint általában a pártválasztók, köztük az emkápésokkal. Holott sem Robert Fico, sem Bugár Béla nem sanyargatja Magyarországon a nemzettestvéreket. Miért húznak el egyre többen szerencsét próbálni Nyugatra? Miért nem olvasnak nyakló nélkül Wass Albertet, újabban pedig a tök nyilas Nyirő Józsefet... És miért nem olvasnak szinte egyáltalán? Miért nem vágynak romantikus szenvedéstörténetekre jobb megélhetés, baleseti tudósítások, multik, húgyagyú Cristofelek meg foskombájn Fluor Tomik helyett? És miért tesznek egyre többen magasról és vastagon a napi politikára? Nem utolsósorban a politikai porondon bohóckodó megélhetési hasbeszélőkre. Mint amilyen sajna maga az elnök úr is. Akinek kollégáival egyetemben egyre nyilvánvalóbban halvány sejtelmük nincs arról, hogy ok nélkül nincsen okozat.

Síkhülyéknek: Ők az OK! Ami pedig velük és körülöttük történik, az az OKOZAT!