Postaszopi

Ardamica Zorán | 2012. június 5. - 13:52 | Vélemény

Nem tudom, hány olyan ember van, aki mazochizmusból ne számolná át saját bérére azt az összeget, amelyet a Szlovák Posta leköszönő igazgatónője kap(na?) egyfelől végkielégítés, prémium, másfelől (innen!) nézve pedig össznépi szopi gyanánt.

Ha igazak a hírek, akkor Marcela Hrdá nem javította az állami cég gazdasági helyzetét. Azt pedig mindnyájan tapasztaljuk, hogy a szolgáltatások színvonala több tekintetben hagy még némi picinyke kívánnivalót maga után (előtt, alatt, fölött, mellett sötöbö)...

Félreértés ne essék, nem vagyok egy csökött bolsevik, aki sajnálja mástól a kiváló eredményekért járó jól megérdemelt jutalmat. Sőt, másfél évtized vállalkozás után kifejezetten kívánom mindenkinek, hogy megkapja, amiért megdolgozott, ami jár neki. (Idézhetném az olimpikont is: „ami jár, az jár, ami nem jár, az nem jár”, bár az éppenséggel uszító cinizmus lenne e helyütt...) De nincs az a magáncég az országban, amely egy tulajdonjoggal nem rendelkező ügyvezetőnek a legjobb munka mellett is ekkora pénzecskét dugna a zsebébe. Nem serkentő motivációként, hanem érzékeny búcsú alkalmával. Ráadásul, ha az összeg többszörösével nem gyarapodott adott időszakban a vállalat. A legjobb teljesítmény meg ugye kicsit mást jelent a magánszférában, mint napi nyolc óra munkát. Minden maszek tudja, hogy a működő- és fejlődőképes cégek vezető alkalmazottai – minden személyes luxus mellett – általában napi 10-16 órát melóznak heti hét napban...

Tulajdonjoggal rendelkező személy pedig osztalékfizetéskor kétszer átszámolja, felvenni vagy befektetni érdemesebb-e a stexet. A lényeg, hogy bár a hölgy fölöttébb érdekes szerződése szerint járna neki a lóvé, azért alig több mint egy év igazgatást követően, eredmények nélkül nincs olyan erkölcsi és szerintem igazán törvényes keret sem („aranyos” házi feladat az állam jogászainak), amelybe beleférne 178 lepedőnyi euró. (Természetesen a havi éhbér mellé.)

És akkor következzen a kicsit demagóg számolás, mely nem is annyira demagóg, hiszen nem nettóval olvasom meg a kopejkát. A szóban forgó 14 havi batyu 17,85 évi (215 havi) bértábla szerinti büszke fizetésemnek felel meg. Nem tudom, mennyire lényeges infó: állami egyetemen oktatok alapbérért tudományos fokozattal rendelkező (magam fizettem a tandíjat) adjunktusként, két gyerekre veszek igénybe adókedvezményt... A nettó természetesen kevesebb... Csak az összehasonlítás végett... Ennyi idő alatt felneveled a jövő nemzedékét, és/vagy megöregszel, és/vagy kifizetsz egy fél lakáshitelt, és/vagy tropára koptatsz három-négy használt autót, és/vagy kétszer lecserélhetsz egy gyümölcsöst, és/vagy totál leélheted a kéglidet, és/vagy ügyvédtől függően leülhetsz egy gyilkosságot és ki is szabadulhatsz, és/vagy történelmi időszakként eltelsz egy 1968 utáni konszolidáció és egy 1989-es bársonyos között. Vagy a fehér csontodig rohadsz a föld alatt éhen veszett, agyvérzéses pedagógusként!

Ha már ez a hölgy – és a mögötte álló politikai struktúra – sokkal inkább izgató (na nem úgy...), mint igazgató, legalább a végkielégítése lehetne korrekt... Ekkora összegtől bárki kielégülne mifelénk (én pl. bizonyára többször). A brutális és kollektív szopi elkerülésének az lenne tartható, amennyiben az ügy végén, ha nem is kielégülést, de valamiféle elégtételt érezhetne az exdirin kívül a társadalom is. Már ha létezik itt olyan...

Ja, a hölgy illetékes valagát állítólag pozícióba csüccsentő Szlovák állítólag Kereszténydemokrata állítólag Mozgalomnak pedig (na, most leszek okkal demagóg) tisztelettel figyelmébe ajánlanám az ég madarait ( a Szlovák Postát olykor gyorsaságban és megbízhatóságban túlszárnyaló postagalambokkal egyetemben), valamint Assisi Szent Ferenc életének, elveinek minél alaposabb tanulmányozását.