Orbán visegrádi terve

Úgy tűnik problémákba ütközhet a visegrádi négyek tervezett közös javaslatcsomagja, amelyet Brüsszelben terjesztettek volna be a térség gazdasági növekedésének érdekében.

A csomagot maga a kezdeményező, Orbán Viktor jelentette be a (magyar) nyilvánosságnak a kormányfők brüsszeli munkavacsorája (május 24.) után. Ekkor a kezdeményezés tervezett elemei között az Európai Központi Bank (EKB) devizacsere-ügyleteihez (swap) való hozzáférés, a bankok a térségből való tőkekivonása, a fordított áfa-beszedési rendszer rugalmassá tétele, valamint a kohéziós alap eredeti rendeltetésének megfelelő használatának megerősítését sorolja fel a miniszterelnök honlapja.

Bár az már önmagában gyanús volt, hogy a cseh és a szlovák sajtóban ez a „közös tervezet” gyakorlatilag semmiféle felületet nem kapott, Peter Nečas cseh miniszterelnök a napokban az E15 cseh napilapnak adott interjúja világossá tette, hogy szó sincs megegyezésről a fenti csomag tartalmában. Nečas teljesen egyértelművé tette, hogy kormánya álláspontja a javaslatcsomag jelenlegi formájával szemben elutasító, tekintettel a cseh gazdaság állapotára. Míg a kormányfő az EKB-t érintő kezdeményezést emelte ki mint negatív példát, addig a cseh bankszövetség elnöke arról beszélt, hogy a bankok tőkekivonása Csehországban nem jelent problémát.

Ezek után erősen kérdéses, hogy pontosan mennyi a valós tartalom Orbán újabb nagyvonalú bejelentése mögött. A csehek tehát egyértelművé tették, hogy nem kérnek a közös(?) csomagból, miközben az végképp nem világos, hogy az euróövezet tagjaként Magyarországhoz képest egészen más lehetőségekkel és korlátokkal rendelkező Szlovákiának miért lenne érdeke egy ilyen megegyezés támogatása. (A szlovák sajtó széles körben idézte a cseh kijelentéseket, azt azonban a szlovák kormány képviselőivel meg sem próbálták kommentáltatni.) A lengyel álláspont a kérdésről eddig ismeretlen, azonban joggal lehetünk szkeptikusak ebben az esetben is, hiszen a lengyel fél eleve viszonylag jobb gazdasági helyzetben van, mint Magyarország, ráadásul a V4 megosztottsága a kérdésben felesleges problémák elé állíthatná az önmagában is európai szintű játékosnak számító országot. A lengyel túlsúly a V4 működésének egyik fontos tulajdonsága: Varsónak akkor éri meg a közép-európai fórumot bekapcsolni egy-egy folyamatba, ha ezzel saját eleve jelentékeny súlyát további tömeggel tudja megerősíteni. Ebben az esetben azonban ez már csak a cseh ellenállás miatt sem áll fent.

Nečas egyébként udvarias hangvételű nyilatkozatába azért becsúszott egy némileg (és valószínűleg szándékolatlanul) lekicsinylő mondat, miszerint „helyénvaló, hogy Orbán Magyarország sorsáról gondolkozik”. Ez a hozzáállás valószínűleg jellemző a többi európai államra is: értik, hogy az Orbán-kormány gondban van, cselekedeteit pedig elsősorban ez határozza meg. Ebből a szemszögből nézve az, hogy Magyarország a V4-en keresztül szeretne gazdaságpolitikai engedményeket kiharcolni, leginkább úgy tűnhet, mintha Budapest a közeli partnerei státuszát szeretné felhasználni saját megítélésének kompenzálására. Kicsit olyan a történet, mint a kezesség a mikrohitelezés modelljében: a hitelt itt nem egy-egy kérvényező, hanem egy csoport kapja, ennek tagjai pedig egymásért is felelősek. Ilyen garanciát azonban az „unortodox” és saller-osztó Magyarországért valószínűleg a régió egyetlen országa sem vállalna, különösen úgy, hogy a csomag (minimum a cseh és valószínűleg a szlovák fél számára is) szükségtelen intézkedéseket (is) tartalmaz.

Nagyon úgy fest tehát, hogy a „visegrádi terv” egy újabb blöffként került leleplezésre, éppen ezért Magyarország számára semmiféle előnnyel nem jár majd. Előnyt ebből maximum a miniszterelnök kovácsolt, aki ismét fiktív jó hírrel tudta megörvendeztetni arra éhes híveit. Ha azonban a fenti perspektívába helyezzük Orbán bejelentését a „közös javaslatcsomagról”, akkor a történet nem a magyar kormány agilitásáról, erejéről és sikerességéről, hanem sokkal inkább az elszigeteltségéről, médiapolitizálásáról és csúsztatásairól szól. Meglátjuk, hogy alakul majd az ügy vége – Nečas interjúja után mindenesetre az tűnik a legkevésbé valószínűnek, hogy végül benyújtásra kerülne bármely a fentihez hasonló tartalmú javaslatcsomag Brüsszelben.