Ezek és az ezeréves hagyomány

Széky János | 2012. június 15. - 10:15 | Vélemény

Hazajön a gyerek az érettségi konzultációról, mondta nekik a magyartanár, hogy ők az utolsó évfolyam, amelyiknek még szóbeli tétel az Isteni színjáték. Egyelőre még nincs készen a Nemzeti Alaptanterv, de jövőre Dante meg Horatius nem hogy érettségi tétel nem lesz, hanem még a tananyagból is kimarad.

Belép helyette Wass Albert és Kertész Imre, meg „az a hogyishívják, akit most újratemettek”.

Ezeréves hagyomány, az.

Horatiust olvasni az ámbituson, méhesben, lugasban, ha ez mond valamit. Horatius Noster. Amióta Magyarországon középfokú oktatás létezik, Horác a tananyag része. Eleinte, évszázadokon át, latinul. Aztán, amióta az oktatás vesztett ódon méltóságából, magyarul. De része. Volt mostanáig.

Mostanában az van, hogy akit a komcsik tiltottak, az biztosan jó író. Sőt, nagy író, helyet kell neki csinálni a panteonban, ha Dantét kell is kituszkolni hozzá, az úgyse magyar, tehát tutira nemzetietlen, az olasz nagykövetség meg nem fog tiltakozni. A szokásos buta , átlátszó ravaszkodással berakják a Nemzeti Alaptantervbe Kertész Imrét is, közkívánatra hivatkozva. Ők, akik Magyarország egyetlen Nobel-díjas íróját attól a pillanattól kezdve, hogy – mondhatni, azért, mert – megkapta a díjat, kampányszerűen gyalázták és imrekertészezték. (Hungarikum.) Most meg ne mondja senki, hogy monomán soviniszták. Ha ráütötték a Nobel-pecsétet, az más, akkor hivatalosan van akkora író, mint Nyírő József. Akkor jöhet még egy ilyen is. Egy király, egy cigány.

A világirodalom zsugorítása közben harmonikusan illeszkedik abba a stratégiába, hogy Magyarországot elszigeteljék a Nyugattól, és közelítsék Belső-Ázsiához. Ahogy Hoffmann Rózsáék mindenáron vissza akarják szorítani az angol nyelv oktatását. Az ürügy: „túl könnyű” (aki ezt hiszi, nagyon mérsékelten tud angolul) és „itt élünk Európa közepén”, nem vagyunk határosak semmilyen angol nyelvű országgal. A feltehető valódi ok: Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár francia-orosz szakos volt, az angol nyelv meg olyan nyugati imprilista dolog, és a teljes Kelet-Közép-Európa – rajtunk kívül – hülye, hogy behódol. Közben ezerrel keresik, élesztik és ünneplik a belső-ázsiai gyökereket.

Csak hát, sajnálom, az írni-olvasni tudó Magyarország ezer éve a Nyugat része. Nix rovásírásos Biblia, nix kurultáj, nix kazah motívumokkal díszített életfa. (Speciel ezer éve még kazahok se voltak.) Ez nem hagyománytisztelet, ez a legközönségesebb hagyománygyalázás, és abból semmi jó nem származik.

A helyzet az, hogy ezeknek ugyanúgy nincs fogalmuk a magyar kultúráról, ahogy a gazdaságról és a külpolitikáról sem. Ezek a paranoiájuk, tudatlanságuk és kisebbrendűségi érzésük szemétdombján talált kacatokat akarják mindenki másra ráerőltetni. Nem, nem hiszem, hogy sikerülni fog. De a szemétdomb egyre nő, egyre nehezebb lesz elhordani, és esetleg sokakat maga alá temet, ha egyszer ledől. Leérettségizik pár évfolyam, amelyik nem tudja majd, ki volt Horatius, de azt tudja, hogy ––

A szerző az Élet és Irodalom rovatvezetője.