Az állam, a süsük meg a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom
Valaki illegálisan, két napon belül eltávolította azt a szlovák és magyar nyelvű tájékoztató táblát, amit a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom ugyancsak illegálisan rakott ki a napokban a komáromi járásbeli Ekel vasúti megállójának homlokzatára.
Mielőtt bárki hülyét kapna az illegális szó mindkét cselekményre vonatkozó használata miatt, lássuk be, mindkét esetben indokolt.
Akkor is, ha a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom ismeretlen aktivistái azt követően helyezték ki a magyar helységnév-feliratot a szóban forgó megálló épületére, hogy kicsinosították azt. Tudniillik szeméttározóvá, nyilvános klozetté tette az idők során az enyészet, illetve a tulajdonosa, feltételezhetően a Szlovák Államvasutak. Nyilván, mert az illetékes süsük (vasutasok) is ugyanúgy magasról és vastagon szarnak bele, mit gondol róluk az utazóközönségük, mint ahogyan az utazóközönség töltötte meg az idők során szeméttel és szarral a vasúti megálló szóban forgó épületét.
De térjünk vissza az „illegális”jelzőhöz. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom aktivistáinak jó szándékú igyekezete azért minősíthető illegálisnak, mert, tetszik, nem tetszik, a hatályos jogszabályok szerint a Szlovák Államvasutaknál nem használhatóak kisebbségi nyelvű feliratok. Figyelem, ez utóbbi mondat nem azt jelenti, hogy e sorok írója ezt helyesli és normálisnak tartja. Csupán arról van szó, hogy jogilag támadhatatlan, ha a vonatkozó hatályos jogszabályok értelmében jár el valamilyen illetékes… Ezzel a ténnyel egyébként tökéletesen tisztában kellett lenniük és tisztában is voltak Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom aktivistái is, hiszen már a magyar helységnévtábla elhelyezésekor megjegyezték kacsintva, hogy igencsak kíváncsiak arra, meddig örülhetnek jócselekedetüknek ők és az érintett nagyközönség…
Jött is hát menetrendszerűen valaki, hogy levegye a szóban forgó föliratot. Annak ellenére illegálisan, hogy tulajdonképpen a törvény betűje szerint cselekedett. Az illegális jelző azért alkalmazható erre a cselekményre is, mert titokban, sunnyogva hajtották végre. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom aktivistái cselekményével ellentétben ugyanis nem készült róla dokumentumfilm, hogy látva-lássa a közvélemény, kicsoda is személy szerint a törvény őre itten...
Nos, természetesen bekaphatja a Szlovák Államvasutak úgy, ahogy van. De nem azért, mert eltávolítottak valami „törvénytelenséget”, hanem azért, mert úgy jártak el, mint egy besurranó tolvaj. Ahelyett, hogy közölték volna hivatalosan, megértünk téged kedves utazóközönség, sorry, hogy késésben vagyunk, de már folytatjuk a háttértárgyalásokat az illetékes politikai tényezőkkel, hogy összehangolják a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályokat, hogy ránk is vonatkozhassanak azok…
Ilyen értelemben aztán nyilvánvaló, hogy a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom aktivistái nyerték meg a vonatkozó csörtét. Amely tény akkor is örvendetes, ha mindössze két napig örülhettek munkájuk konkrét gyümölcsének. Nevezetesen annak, hogy az ekeli vasúti megállóban magyarul is ott virított a helységnév. Annak ellenére, hogy egy percig sem hihették, a Szlovák Államvasutak hivatalnokai ott hagyják a magyar nyelvű föliratot. És nem is biztos, sőt, hogy azért, mert testületileg utálják a magyarokat, hanem azért, mert nem ők akarták elvinni miatta a balhét. Mármint azért, hogy jogtalanul használnak valamit a vasúton…
Mindebből következően továbbra is mindenkinek végeznie kell a dolgát. A Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom aktivistáinak úgy, hogy addig élnek a civil kurázsi kínálta lehetőségekkel, amíg az illetékes politikusok nem méltóztatják felemelni a seggüket és nem hoznak összhangba minden érintett jogszabályt a kissebségi nyelvtörvénnyel. Amely fehéren-feketén előírja, hogy hol kötelező és hol lehetséges az állami kommunikáció a Szlovákiában élő kisebbségek nyelvén! Mert az igencsak logikátlan, abszurd, sőt, ostoba helyzet, hogy a települések bekötőútjain kötelező kétnyelvű helységnévtáblákat kirakni, az állami vasutaknál pedig tilos!
Még egy jó tanács a Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalom aktivistáinak és a szlovákiai magyaroknak általában: Ezt a „föliratjátszmát“ nem szabad tragikus háborúként fölfogni és kommunikálni, hanem pedagógiai türelemjátékként kell játszani! Ha mégoly logikátlannak, abszurdnak, ostobának, sőt ellenségesnek tűnik résztvevőjeként az állam, mint olyan. Az állam ugyanis mi vagyunk. Az állampolgárok nevezetesen. Ha tehát az állam hülye, fafejű, üldözési mániája van, tulajdonképpen az állampolgárairól állít ki bizonyítványt...
