A névtelen elit

Széky János | 2012. június 22. - 18:25 | Vélemény

Bécsben hosszú évek vitái után az idén májusban keresztelték át Universitätsring névre a Dr.-Karl-Lueger-Ringet, az ottani nagykörútnak azt a szakaszát, amelyet 1934-ben neveztek el a hajdanvolt bécsi polgármesterről. 1934-ben, Ausztriában nem náci, de azért fasiszta diktatúra uralkodott, úgy is hívták: ausztrofasizmus. Abban különbözött modelljétől, az olasz fasizmustól, hogy világképe hangsúlyozottan katolikus volt. Az állampárt, a Hazafias Front gerincét a korábbi Keresztényszociális Párt alkotta, ezt viszont dr. Karl Lueger alapította 1893-ban.

Lueger olyan mértékben antiszemita volt, hogy az ő korában a keresztényszociális gondolatot az antiszemitizmus szinonimájának tekintették. Gondolatrendszere meglehetősen egyszerű: kapitalizmus = zsidóság (idegenek) = liberalizmus = tökéletes erkölcsmentesség. Ferenc József császár mint veszélyes, karrierista demagógot szívből utálta, olyannyira, hogy csak a pápa közbenjárására volt hajlandó kinevezni, miután törvényesen megválasztották népszerű eszméinek köszönhetően. Ettől függetlenül Lueger kiváló szervező és adminisztrátor volt, az osztrák főváros egy nagy korszaka fűződik a nevéhez. Körútját ugyan elvesztette, de a terét meg az emlékművét megtartotta, meg is érdemli. A bécsi zsidóságot továbbá semmilyen intézményes sérelem nem érte polgármesterségének 13 éve alatt, sőt, kultúrája úgy virágzott, mint még soha.

Amikor Lueger megalapította Keresztényszociális Pártját, Prohászka Ottokár magyarországi püspök ugyancsak a keresztényszociális irányzat és az antiszemitizmus eszmei megalapozásán fáradozott. Gondolatrendszerének lényege meglehetősen egyszerű: kapitalizmus = zsidóság (idegenek) = liberalizmus = tökéletes erkölcsmentesség. Akár a bécsi polgármester, a liberálisokon/zsidókon kívül ő is a marxista szocialistákat tekintette fő ellenfelének. Luegerrel ellentétben viszont intézményes sérelmet okozott a magyar zsidóságnak: ő dolgozta ki a felsőoktatási numerus clausust. De ez történetesen nem bűncselekmény. (Adenauernek is a nürnbergi törvények egyik fő kidolgozója, Hans Globke volt a jobbkeze. A demokrácia morálisan sem egyszerű.)

Ne szépítsük: Magyarországon elég sokan vallják a kapitalizmus = zsidóság (idegenek) = liberalizmus = tökéletes erkölcsmentesség képletet. Prohászka az ő ideológusuk. Van utcája, van gimnáziuma, állítsanak neki még egy emlékművet, nem lehet megtiltani. De az, akinek eszébe jutott, hogy ezt az emlékművet a főváros összes kerülete közül éppen az ellenzéki vezetésű XIII.-ban, és pontosan a zsidó központként ismert Újlipótváros határán állítsa föl, az provokál.

Egy aljas, sunyi gazember, keresztényi erkölcsök nélkül.

Azért merem ezt leírni az illetőről a sajtóper veszélye nélkül, mert nem lehet tudni, hogy kicsoda. Tudja, hogy provokál, és nem vállalja. Itt kap az ötlet pluszjelentést. „A szoborállítási kezdeményezés – írja a Népszabadság – egy kissé kacifántos nevű szervezettől, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Prohászka Ottokár Szobráért Alapítványtól ered. A kuratórium elnöke rendhagyó módon azt kéri, a sajtóban egyelőre ne szerepeljen a neve. Annyit elárulhatunk róla: zenész, a XIII. kerületben lakik (a kerület díszpolgára).” Nézegetem a kerületi díszpolgárok listáját, senkiről sem feltételezem.

Szóval itt él közöttünk egy keresztény – s mivel ötletét nem a Jobbik, hanem a fővárosi Fidesz-frakció kapta föl: nyilván Fidesz-barát – értelmiségi, a polgárok dísze. Aki 2012-ben Lueger és Prohászka száz éve progresszívnek és erkölcsösnek ható, a wannsee-i konferencia (1942. január 20.) óta menthetetlenül kompromittálódott eszméivel rokonszenvezik. Persze tudja, hogy nyílt színen az egyenlőségből ki kell hagyni azt, amelyik tabu lett, de gondolni gondolja, és legföljebb a „globális hatalom” fedőnéven emlegeti.

Ugyancsak a Népszabadság közöl körképet arról, hogyan ítélik meg a „jobboldali szellemi elit” jelesei, „a tudományos, kulturális, akadémiai, irodalmi, színházi világ jobboldali személyiségei” a második Orbán-kormány első két évét. Ebben a cikkben sincs egyetlen név se, de a névtelen elittagok véleménye osztatlanul lesújtó. Az ok: Orbán – szerintük – nem vállalta az értelmiségi holdudvar által üdvösnek vélt kultúrharcot, az antikapitalista, antiliberális, antiidegen, morálközpontú filozófia megvalósítását, hanem enged a „világbanki elvárásoknak” – ez ugyanúgy fedőnév, mint a globális hatalom –, és az apparátusában „fidelitaszos juppikat tesznek több évtizedes tapasztalattal rendelkező szakemberek fölébe”. Orbán nem eléggé unortodox.

Itt kell meg jegyeznünk, hogy ez az elit egyáltalán nem jobboldali, hanem az évek során csak úgy ontotta a rémületesen ostoba harmadikutas elméleteket és magyarázatokat. Szemben, ugye, a marxista szocializmussal is meg a liberális kapitalizmussal is. Orbán használta őket, odáig ment, hogy a Professzorok Batthyány Körének kenetes kliséhalmazát Fidesz-programmá nyilvánította – aztán dobta az egész társaságot, csak a legjobban idomuló karrieristák és a legártalmatlanabb öreg professzorok maradtak. Meg a hárdkór keresztényszociálisok, akik pont ott tartanak, ahol Prohászka 1893-ban.

Az érdekes mindebben megint csak az, hogy egyetlen holdudvaronc sem vállalja a nevét. Értelmiségiek, azaz véleményformálók, akik inkább megmaradnak a névtelenségben. Nem azért, mert üldöztetést kell elszenvedniük – ellenkezőleg.

Jó, ne legyünk igazságtalanok: az elméleteik ostobák, de ők maguk minden tudásukat latba vetve, roppant szorgalommal és tagadhatatlan jó szándékkal építették fel teóriáikat, csak éppen sohasem juthattak el addig, hogy alávessék a gyakorlat próbájának. Amögött, hogy nem vállalják a nevüket, nem pusztán a sunyi gyávaság rejlik, hanem a hitetlenkedés, hogy őket, őket!, a magyar értelmiség színe-virágát így át lehetett vágni. És az ebből fakadó remény, hogy Orbán Viktor egyszer mégiscsak kegyeskedik elfogadni, amit javasolnak. Ángyán professzor azért kivétel, mert ő ipari mennyiségben és, mondhatni, pacekba kapta illúzióinak cáfolatát. Egy bizonyos ponton túl már nem tudta önmagát becsapni. Ez két év alatt egy lázadó.

Bár a tiltakozásnak az a fő témája, hogy pont a lehel téren pont egy notórius antiszemitának fognak szobrot állítani, a nagy baj nem ez. Hanem hogy ez a bizonyos, nevét nem vállaló elit szellemileg és jellemileg ennyit ér

A szerző az Élet és Irodalom rovatvezetője.