„Pálinka, szerelmem, légy az enyém!“*

Barak László | 2012. június 25. - 07:00 | Vélemény

Nem tudom, hogyan vannak ezzel mások, de nekem eszembe sem jut kifogásolni, hogy akadnak olyan magyar nemzettársaim, akik például a pálinkafőzést a magyarság kulturális öröksége részének, azaz nemzeti alapértéknek, következésképpen pedig megamaradása zálogának tekintik. Eme vitathatatlanul liberális viszonyulásom feltétele viszont az, hogy a pálinkafőzés rituáléját s annak végtermékét, a pálinkaitalt istenítő nemzettársaim nem hirdethetik, hogy őbennük testesül meg a nemzet, mint olyan. Vagyis az ő személyes meggyőződésük, lelkesedésük nem más, mint a magyarság egységes(!) véleményének és akaratának kifejeződése. Hogy ne mondjam, megmaradásának feltétele. És hogy aki ezt egyszerűen marhaságnak tartja, az a magyarság, illetve a nemzet ellensége…

Nagyjából ilyen a véleményem például a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala elnevezésű egylet által kitalált és közreadott „Kisebbségi minimum – nemzeti alapértékeink” című dokumentumról is. Amelyet az egylet saját bevallása szerint nem kisebb ambícióval készített, mint hogy kőbe vésse a szlovákiai magyar közösség megmaradásához szükséges feltételrendszert. Mivel a legutóbbi szlovákiai népszámlálás elborzasztó eredményei a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát alkotó 75 „civil szervezet“ tagjai szerint kizárólag azért lettek olyanok, amilyenek, mert nem volt a szlovákiai magyaroknak mintegy mankóként mire támaszkodniuk nemzeti identitásuk, kulturális értékeik őrzése közben. Magyarán, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala úgy véli, a szlovákiai magyaroknak fogalmuk nem volt és nincsen arról, mi a számukra létfontosságú minimum és mi fán terem a nemzeti alapérték.

Nehogy félreértés legyen, gond egy szál se avval, ha valaki, valakik, ez esetben a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala 75 tagszervezetének tagjai komolyan veszik magukat és azon törik a fejüket, miért fogy a magyar Szlovákiában. (Azon kívül, hogy Magyarországon is fogy, amint az európai népesség általában, de ez evidens módon nem igazán érdekeli a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát!) Az sem baj, hogy a vonatkozó fejtörés „gyümölcsét” egy írásos dokumentumban bocsátják közre. Az meg tényleg nem igazán érdekes, hogy a szóban forgó dokumentum tulajdonképpen elcsépelt, kenetteljes közhelyek gyűjteménye. Mondhatni, semmivel nem több és nem kevesebb, mint a meleg víz receptje. Mint ahogy azon sincsen semmi csodálkoznivaló, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala úgy szeretné önnönmaga fontosságát, pótolhatatlanságát kinyilvánítani, hogy a „Kisebbségi minimum – nemzeti alapértékeink” című dolgozathoz meg akarja nyerni azt a két pártot, amelyeknek zömében szlovákiai magyarok a szavazói.

A helyzet abszurditását épp az adja, hogy az ominózus két párt, a Híd és a Magyar Koalíció Pártja politikusai vígan és dalolva belementek egy olyan kártyapartiba, amelynek szabályait egy szűk körű asztaltársaság saját "szórakozására" találta ki. Ráadásul tetten érhetően a politikai konkurencia szándékával! Másként ugyanis igen nehezen értelmezhető a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala teremtette helyzet. Miközben nyílt titok, hogy a szlovákiai magyarok – akik ugye a Híd és az MKP választóbázisának zömét képezik – a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalát alkotó 75 civil szervezetnél legalább tízszer több, vagyis cirka 750 civil szervezetet mondhatnak magukénak. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala tehát távolról sem testesítheti meg a szlovákiai magyarságot, mint egységes egészet. Ezért aztán a „Kisebbségi minimum – nemzeti alapértékeink” című dolgozat sem több, sem kevesebb nem lehet, mint egy kisebbfajta civil ernyőszervezet által kínált politikai program!

Ezért került hát csapdahelyzetbe mind a Híd, mind pedig az MKP, amikor a szlovákiai magyarság egészére vonatkozó dokumentumnak tekintve egy vicinális szerveződés ötlethalmazát, komoly tárgyalásokba kezdtek arról. Látszólag mindenképpen, hiszen a vonatkozó hármas találkát legalább olyan komoly horderejűnek prezentálták a közvéleménynek, mintha rájöttek volna az örök élet tikára. Ezenközben viszont semmi más nem történt, mint az, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának sikerült önmagát a tulajdonképpeni mérvadó politikai potentátként, a gyengélkedő nemzeti identitást gyógyítani képes politikai csodadoktorok gyülekezeteként prezentálnia a nyilvánosság előtt. Méghozzá a két olyan politikai párt rovására, amelyeknek eleve azért léteznek - egyszersmind létérdekük -, hogy olyan társadalmi klíma megteremtésén dolgozzanak a maguk szokványos politikai eszközeivel, a választóik által számukra megteremtett politikai lehetőségekkel élve, amelyben magától értetődő bárminemű identitás vállalása. Többek között a magyar nemzeti identitásé is!

Hogy miért diktálhat mégis e pártoknak a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala? Aktivistáinak ügyességén, kifinomult és hatékony önérdek-érvényesítő képességén kívül talán azért, mert az MKP-nak parlamenten kívül rekedt pártként kellő mozgástér híján úgy sincs igazán más választása, mint az általa életképesnek tartott civil szervezetekre ráakaszkodni. Urambocsá! rajtuk élősködni. Magyarán, az MKP politikusainak meg kell próbálniuk az ún. civil szféra hátán visszamászni a parlamentbe.

A parlamenti Híd párt viszont nyilvánvalóan attól tartott, amikor politikusai belementek a Kerekasztal játékába, hogy ellenkező esetben rásütik, mint létezése óta annyiszor: a Híd az árulók pártja, mert nem veszi komolyan a szlovákiai magyarság egésze, vagyis potenciális választóbázisának identitásválságát, ami a magyarfogyás kizárólagos oka... Holott két parlamenti választáson győződhettek meg a Híd politikusai arról, hogy a szlovákiai magyarok többsége, de minimálisan a fele egyáltalán nem így gondolkodik. Ellenkező esetben ugyanis politikai ellenfelük, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala által velük szemben folyamatosan és nyíltan támogatott MKP politikusai ülnének helyettük a parlamentben.

Mindebből pedig az egyetlen komoly tanulság talán annyi, hogy mindig meg kell bizonyosodni arról, nincs-e vajon szeszfőzdéjük vagy nem a pálinkaital beszél-e az olyan emberekből, akik például a pálinkafőzést magyar nemzeti alapértéknek, s mint ilyent, a magyar nemzet megmaradása kizárólagos zálogának hirdetik.  

*Magna Cum Laude: Pálinka-dal