Kik szívják meg?!

Kinyitod a Facebookot, egy igencsak frekventált magyarországi újnáci portál videóját ajánlja valaki már megint. Nem lököd rögtön spambe, mint majdnem mindig. Belemész. Elvégre itt-ott nem árt átnézni újnáciékhoz is? Az amatőr mobilfelvétel üzenete annyi, hogy milyen az, ha úgymond, „ a cigók húzzák a rövidebbet"! Hát igen, nincsen benne semmi, de az legalább érthető… Így működik az újnáci agymosoda.

De lássuk a sztorit: Utcai jelenet, talán valami kisebb közúti baleset utójátéka zajlik. Két tizenéves cigánykölyök szájal egy autó utasával, aki közben sértetlenül beül a kocsiba, az egyik kölyök meg a távolodó jármű után hajít valamit. Brahiból mintegy… Ekkor a háttérből egy cirka kétméretes „Valaki” (gádzsó!) közeledik a nyamvadt delikvensekhez. Kimérten, lassú, de igencsak biztos léptekkel – tutira nem csinálja jobban Steven Segal sem. Hogy aztán amint célba ér, nyomasson prológként valami szitokfélét, oszt vérprofin egy-egy jól elhelyezett bazi sallerrel lecsapja mindkét „cigót“. A taxiórát szokták így régi filmekben… „És most elhúztok innét, a kurvaanyátokat, mert lerúgom a fejeteket“ - veti oda még rutinosan az intézkedő gádzsó, és ugyanolyan méltósággal halad kifelé a jelenetből, ahogyan beleérkezett. A kölykök meg fektükben kb. úgy néznek utána, mint Kokó Chaconra annó… Tényleg a rövidebbet húzták. Megszívták!

                                                                                   ***

Kávéházi törzsasztal Dél-Szlovákiában. Ugratják egymást meg a pincérnőt a haverok, az utca szexis fölhozatalát, jobb híján az idegen kuncsaftokat fixírozza, közben a hét híreit kommentálja az úri társaság… Szóval, tulajdonképpen szokványos „szlovmagy” középosztálybeli fíling…  „Mit szóltok, vazze, az ógyallai zsaruhoz? Szerintem egyedül az vele a gond, hogy csak három cigányt lyukasztott ki… Tele lehetett már a töke a büdös parazitákkal…“ – így huncutul bizonytalan (bizonytalanul huncut?) vigyorral egy köztudomásúlag tisztességben megőszült ötvenes férfiú. „Aha, tele lehetett a töke neki...“ – sunnyog, settenkedik hosszú másodpercekig, majd tör föl majdnem kórusban a replika, mint Karinthy osztályának röhögése …

                                                                                   ***

Majdnem más: Arról „értekezik“ telefonon a magyar közrádióban (Kossuth MR1 – A szavak ereje!) – már, ha értekező partnernek minősíthető egy ájtatos zárdafőnökasszonyt idéző stílben alákérdező műsorvezető –, nos, arról értekezik ő, meg a magyar közrádió mostanában ügyeletes szlovákiai magyar politológusa, hogy minő borzasztó is az, ami Szlovákiáról legújabban kiderült. Mármint, hogy civilek reprezentatív felmérése szerint Szlovákia lakosságának döntő többsége ugyan elutasítja a szélsőséges pártokat, többségük viszont szimpatizál bizonyos általuk képviselt extrém nézetekkel. Főként, ami a kisebbségekkel szemben táplált előítéleteket, ellenszenvet illeti… „Hát igen, az utcán is rászólnak a szlovákiai magyarokra, hogy ne beszéljenek az anyanyelvükön“ – hangzik a politológus enyhén bizonytalan (nagyon is magabiztos?) válasza a vonatkozó kérdésre. Hogy aztán a politológus által markáns kontúrokkal felskiccelt szlovákiai magyar szenvedéstörténet konklúziójaként elhangozzék: „A szlovákiai magyaroknak össze kell fogniuk Magyarországgal! Mert egyedül gyengék vagyunk...!” Mindebből pedig csak az jöhet le az óvatlan hallgatónak ugye, hogy többség általi lekezeltségük okán tulajdonképpen meg van pecsételve a szlovákiai magyarok sorsa, puszta létük is. Vagyis nekik annyi, végük van...

Itt a vége ennek az írásnak is. El lehet futni véle, vagy/és falra is lehet mászni tőle. Bárhogy esik, szereplői valós személyek. Szlovákia és Magyarország állampolgárai ők. A politológus egyetemi oktató, egy Magyarország által kiemelten dotált szlovákiai magyar tudományos intézet elnöke, kisebbségi jogvédelemben érdekelt legális szervezetek befolyásos tanácsnoka, amatőr pártideológus, a pozsonyi Nemzeti Emlékezet Hivatala igazgatótanácsának államilag fizetett tagja.

Az írás az Új Szó hétfői számában is olvasható.