Két euróért magyar leszel!

Barak László | 2012. július 23. - 08:34 | Vélemény

Azon agyalok szombattól, tényleg fontos vagyok-e én, mint szlovákiai, akarom mondani, felvidéki magyar. És ha igen, vajon kinek, miért…

Miközben minimum neccesnek tartom, hogy ezért, mármint, hogy fontosnak tartsanak bizonyos körökben, no meg, hogy én, aki vagyok, önmagamat is fontosnak tarthassam, ahhoz illő és hasznos lenne betagozódnom azoknak a fontos felvidéki magyaroknak az éppen alakulóban levő „táborába“, akik most már pld. autós matricával hirdetik majd egy-egy felvidéki tájegységhez, egyszersmind a magyar nemzethez való tartozásukat. „Regionális tudatuk, szülőföldhöz való kötődésük”, s naná: nemzeti identitásuk „újjáélesztése” céljából – állítólag…

Ez jött le nekem abból a címoldalas újsághírből, amely szerint egy civil szervezet, a Fontos vagy! mozgalom Csallóköz (CSK), Mátyusföld, Nógrád, Gömör stb. magyar-szlovák-német nyelvű ország- illetve felségjelzést idéző autós matricákat forgalmaz. Hogy úgymond, újjáélessze az magyar embereknek regionális tudatát, szülőföldjükhöz való kötődését…

A regionális tudatért és szülőföldhöz való kötődésért indított offenzíva állítólagos sikerét bizonygatva a Fontos vagy! mozgalom „projekt tervező” szóvivője, Boldoghy Olivér nyilatkozta a sajtónak, hogy várakozáson felül fogy az áru. (Az ország- illetve felségjelzést idéző regionális matricák tudniillik. Amelyek darabja potom 2 euróért megrendelhető a Fontos vagy! mozgalom honlapján. No meg az a szóban forgó mozgalom emblémájával dekorált fehér póló is, aminek darabját 10 euróért vesztegetik.) Ellenkező esetben, mármint, ha nem vinnék az árut, mint a cukrot, ugyan mi indokolná Boldoghy által beharangozott utánnyomásukat…

Mármost, arról a komáromi lakhelyű Boldoghy Olivérről van szó, aki egyike azoknak a mártíroknak, akik anno annak ellenére folyamodtak nyilvánosan magyar állampolgárságért, hogy teljesen világos volt számukra, a szlovákot elveszítik emiatt. És bizony, „a szabály az szabály” elve alapján így is lőn. (Ha rossz, igazságtalan, diszkriminatív, aljas, szóval, szar is a hatályos szabály!) Joggal merülhet föl hát az emberben a gyanú, hogy Boldoghyban a szlovák állampolgárokat megillető személyazonossági igazolvány híján ezért (is!) munkálhat saját regionális tudatának és szülőföldhöz való kötődésének demonstrálási kényszere. Nem mellesleg, meglehetősen paradox módon épp így cáfolva az Európa Parlamentben hónapokkal ezelőtt tett nyilatkozatát, miszerint ő szlovák állampolgársága elvesztése és „a Közép-Európában zajló békés, csendes kulturális népirtás“ (sic!) következményeként egy tulajdonképpen „nem létező személlyé” vált volna…

De mit kezdjek vajon ezzel az egész helyzettel én? Aki szlovák állampolgárként voltam, vagyok és leszek magyar nemzethez tartozó individuum. És azt is a lehető leghétköznapibb evidenciának tartom, hogy él bennem regionális tudat meg a szülőföldhöz való kötődés. Nem beszélve az emberiséghez, a világegyetemhez való nyilvánvaló kötődésemről… Amint egyéb identitásaim mellett nyilvánvalóan férfiúi, férji, apai azonosságtudatom is van. (Elvégre papírom van arról, hogy három gyermeket nemzettem volt…) Eszembe nem jutott viszont soha, hogy bizonyítékul a mellemre vagy a bicepszemre tetováltassam eme hétköznapi hőstetteimet... Netán az autómra ragasztott matricával tegyem közhírré, hogy fölöttébb szeretem a szülőfalumat, Muzslát, nem kevésbé a lakhelyemet, a csallóközi Kisudvarnokot is. Mert soha, de soha nem holmi kampánycélok miatt voltak fontosak nekem a legszemélyesebb érzelmeim, kötődéseim. És az sem fordult meg a fejemben soha, hogy saját regionális tudatom, szülőföldhöz való kötődésem vagy nemzeti identitásom ürügyén akár pénzt is kereshetnék… Hogy a másokén, az meg pláne nem!

Az írás az Új Szó hétfői számában is olvasható.