Üldözési mánia

Szerbhorváth György | 2012. július 25. - 19:18 | Vélemény

A zenei piacnak is megvan a maga logikája: ha nem megy a zeneszerzés, rossz a hangod, a kutya sem kíváncsi rád, csinálj botrányt, darálj csirkét, szarj a színpadra. Vagy politizálj, és legyél akkora hazafi, hogy a fal adja a másikat.

Nemrégiben Méry Péter gondolt nagyot, és ugyan patriotizmusát nem vonom kétségbe, de azt, hogy ízléstelen szövegű nótát szerzett, az biztos. A Határtalan dal c. (másutt Határtalan összefogásként emlegetik) akármi zenei világát nem elemezném, az, hogy a szerző szerint a közönség kajálja, éppen semmit sem bizonyít – szerintem a zene is gügye, és mivel Szikora Robi, Balázs Fecó is énekli, engem kiver a hideg veríték, de Keresztes Ildikótól, Dér Henitől vagy Bódi Gusztitól is. Mert igen, ez egy összefogásról szóló, összefogó dal, amolyan We Are the World, csak itt nem a szegényeket kell megmenteni, hanem a magyarokat. Hogy kiktől, az homályban marad, bár pár zavaros utalás azért felfedezhető. Az énekesek úgymond ingyen énekeltek Mérynek, és szó van itt világ körüli turnéról (Kaliforniában léptek fel az ún. Magyar közösségek előtt), arról, hogy a Magyarok Világtalálkozóján komponálta a művet, s hogy mindenütt szívesen eldanolják, ahol magyarok élnek, szóval, lesz itt még haknizás és ön-népszerűsítés, ami a zenét is érintő világválság közepette jól jöhet még a kiszolgáltabb zeneipari szakmunkásoknak.

De hátast nem ettől dobunk, így van ez mindenütt: kvázi-önkéntes munka, jótékonykodás – és persze ez csak a celebek magamutogatása. Itt most minket inkább az érdekel, hogy Méry dalában a magyar kormányzat főbb gondolatai bukkannak fel, és sajnos az a gyanúnk, hogy egyes kormányzati megmondóemberek paranoiája átragadt a zenészek egy csoportjára, de legalábbis Méryre és társaira, és félő, hogy a magyarellenes összeesküvésnek még több híve lesz. Mert e magvas gondolatok így jutnak el azokhoz, akik amúgy újságot nem olvasnak, híradóból is csak a katasztrófást-bűnügyist nézik, sosem szavaznak, közéleti aktivitásuk nulla, és untig elég nekik az a szirupos zenei és médiavilág, amit Méryék tálalnak nekik.

Aki egy interjúban mélyenszántóan kifejtette, hogy a magyaroknak mindenütt a világon össze kell fogniuk, vegyék magukat komolyan, különben nagyon nagy problémák lesznek. De hogy mi, azt konkrétan nem fejtette ki. (Egyébként a dal szövege megtalálható ITT

Méry bugyuta, erőltetett rímekkel telített szövegének kiindulópontja, hogy itten létezünk már ezer éve, pedig „országunkat békediktátummal tépték szét”, saját véreink a szomszédaink, szét vagyunk szórva a világban, „de ha nem vigyázunk egymásra, szép lassan elfogyunk”. A csasztuskák világát megidéző költemény refrénje a megmaradásért való összefogásra szólít fel, általában pedig a magyarkodásból élő politikusok világképét idézi fel, már ha ez világkép. Méry szerint van a világon olyan hely, „hol törvénnyel büntetik azt, mikor megszólalunk” – ami ebben a formában minimum hamis állítás, egetverő baromság, hisz arra sem tér ki, mely nyelven szólalunk meg ott valahol (feltételezzük, itt Szlovákiára utal a költő, csak nem pontosít…) Az „anyanyelvében él a nemzetünk” gondolat után egy bakugrással ott köt ki, hogy „Európát gyakran védték meg a kardjaink / Segítséget mégsem kaptak hős magyarjaink.” – ez pedig hát nem más, mint az orbáni filozófia veleje: a hálátlan nyugatot mi védtük meg tatártól, töröktől, muzulmántól, komcsitól, de lám, a szabadságharcos magyarokat a nyugat sose segíti meg. Innen megint egy bakugrás, vissza a Szent Koronáig, amit persze Isten kegyelméből kaptunk, ez óvott meg bennünket minden koron át, így poétánk, majd következik két sor arról, hogy sorainkban árulók is voltak, de ám világváltoztató forradalmárok is. Tralala-tralala, és persze a végén kiderül, hogy „Sorstragédiák minket oly gyakran sújtanak /
Hát óvjuk egymást akkor is mikor nem bántanak. / A nagyvilág sokkal szegényebb lenne nélkülünk”.

Ühüm: vagyis a költő azt akarja mondani, hogy noha balsors, akit régen tép, mi majd jól összefogunk, óvjuk egymást, hiába bánt bennünket ez a szaros nyugat, amelyik olyan szegényes is, hogy azt sem látja, bizony, hogy nélkülünk mennyivel nullább lenne. Ácsi.

Íme hát, megvan hát a magyar kormányzat új bárdja, a kurzus zenész-költője, akit íróként is jegyeznek valahol. Csak épp olvasnivalót nem találunk tőle, mert találat alig akad a guglin, csak e politikai ámokfutás kapcsán, meg hogy Horváth Charlinak kongázott. Úgy tűnik, ez az egyedüli dala is, bár a netnek sem lehet mindig hinni. De azt nem csak hisszük, hanem biztosra vesszük, hogy Méry a legújabb magyar hatalmi ideológiával akar befutni, a nyugat-ellenes maszlaggal, a már megszokott összeesküvés-elmélettel és szabadságharcos dumával. Égő.