A dekadens nyugat

Szerbhorváth György | 2012. augusztus 5. - 14:13 | Vélemény

Minden felől azt halljuk, a nyugat tovább züllik. S most egy neves angol filozófus is megdicsérte a magyar kormányfőt, csak az nem túl világos, miért.

Ülök a haldokló Nyugaton, az egyik legzüllöttebb helyen, Hollandiában, és mégsem azt látom, amit Magyarországon állít a kormányzat: hogy a kapitalista nyugat is Magyarországról vesz majd példát, mert különben seperc alatt tönkremegy.

Ehhez képest azt olvasom, hogy Hollandiában 5,1 százalékos a munkanélküliség, és kelendőek a magyar szakmunkások is, 15-20 euró is megvan a kőművesek, villany- és vízszerelők órabére. Csak többnyire az a probléma, hogy szakmunkásaink egy kukkot sem beszélnek semmilyen idegen nyelven – ha tudnának, lenne itt még meló dögivel. Ahogyan Angliában is meg lehetne keresni a 20 fontos órabért, de hogy ne szállodában takarítsunk vagy kiszolgáljunk, az alantas fizikai munkákról nem is szólva, megint csak nem árt gagyogni a befogadó ország nyelvén.

Ha már Anglia: a minap az egyik, ha nem a legnevesebb angol konzervatív filozófus állt ki Orbánék mellett. Roger Scruton neve a magyar olvasónak is ismerősen csenghet, több könyve megjelent magyarul, legutóbb épp a borról. Én (eddig) csíptem a csávót, baromian szellemes, és úgy konzervatív, ahogyan csak egy angol lehet. Ehhez képest meglepő, mennyire nem látja, hogy az ún. magyar konzervativizmus minden, csak nem konzervatív. Egy konzervatív – ahogyan erről ő maga is ír – nem csak a régi jó borokat szereti szürcsölni, kétszáz éves könyveket lapozgatni, de nem a kapitalizmus és a demokrácia megátalkodott ellensége, és – hogy egy példát mondjunk – az öngondoskodás híve, nem pedig a magánnyugdíj-pénztárak megszüntetéséé. És főleg nem állítja két év alatt talpáról a fejére az egész országot. Az inkább a komcsik szokása volt, de nagyon.

Hogy Scruton megvédi Orbánt, hát istenem, védje. De tőle meglepően alacsony színvonalon tette ezt, és úgy látszik, arról sem hallott még, hogy Orbán saját népét nevezte félázsiainak, akiknek a demokrácia aligha való, és úgy kell őket vezetni, akár a birkákat. (Kivéve azokat, akik bőgve és bégve elhagyják az országot, húznak nyugatra dolgozni.) Scruton a már megszokott összeesküvés-elméletet mondja fel, miszerint is a nyugati kormányok, de főleg a német, ellenséget keres magának, anélkül holnapig sem húzná ki, és íme, Orbánban találták meg a főgonoszt. Persze a franciáknak is kell Orbán, meg Obamának is, meg a baloldali médiavircsaftnak végképp: ha nem lenne Orbán, alighanem kitalálnák. Ősi minta ez, miszerint ellenség nélkül nem megy, és Orbánék tudatosan játszanak rá az ösztönökre. Még csak az hiányzik, hogy büdösnek, torznak, féllábúnak nevezzék a nyugati vezetőket. Olvasom Umberto Eco egyik esszéjében az ellenséggyártásról, hogy 1915-ben akadt olyan francia szerző, aki a német ellenségről kimutatta „tudományosan”, hogy ők jóval többet és büdösebbet szarnak, mint a hős franciák. Nemsokára itt is elérkezhet ez a nívó.

A Mos Maiorum nevű magyar blognak adott Scruton-interjút mindenkinek ajánljuk, aki meg akar hökkenni: például Scruton szerint a magyarokra a II. világháború során rákényszerítették a fasizmust, hisz ártatlan volt itt (szinte) mindenki – igaz, a részletekbe nem megy bele, csak annyira, hogy a németek vérnácik voltak, ők az igazi hunyók, és csak azért hisztiznek most, hogy saját nemzetiszocialista múltjukat elfedjék. Ez így persze kész vicc, aminek a cáfolatával bajlódni sem érdemes (lásd a legutóbbi ügyet, Csatáry László esetét – anno még a németek is meglepődtek magyarunk vérszomján…)

De az igazán fejbe verő az, ahogyan kioszt az IMF-nek – naná, megint Orbán áll a jó oldalon. Scruton filozófushoz aligha illő módon bevallja: sosem értette, hogy a pikulába működik ez a szervezet, majd egy újabb bakugrással ott terem, hogy szerinte maguk a vezetői sem értik, hogyan működik az IMF, mert semmi máshoz nem értenek, csak a politikához.

Hát nem tudom. Igaz, töredelmesen magam is bevallhatom, hogy nem vagyok teljes képben az IMF működésével, sőt – de az tuti, hogy egy csomó ország már tönkrement volna, ha nem kapnak épp tőlük hitelt. S azt állítani, hogy ott soha senki máshoz nem értett – így a közgazdasághoz, a pénzügyekhez -, csak a politikához, elég merész kijelentés. A Valutaalap mégsem egy gyülevész horda, legyenek az azt ért kritikák olykor nagyon is jogosak, és igen, azt is tudjuk, a kapitalizmus koránt sem tökéletes rendszer. De úgy gondolom, ha az IMF-vezetők tényleg csak a politikához értenek, már az is haladás.

Mert hát mi van Magyarországon, a régióban? Megélhetési politikusok százai grasszálnak, és ha nem mondok neveket, akkor is tudni fogják, hogy kire vagy kikre gondoljunk akkor, ha azt állítjuk, egyesek a parlamenten kívül 1990 óta biztosan nem dolgoztak sehol másutt. És ez még mindig nem jelenti azt, hogy a politikához értenének. Bárcsak így lenne – de ezt sem állítanánk. Rövid távú hatalmi érdekeiken túl csak anyagi érdekeik hatalmasabbak, és messziről leszarják, mi van, mi lesz a társadalommal ma, holnap, öt vagy húsz év múlva.