Egy halálhír és vidéke…

Nincsen abban semmi meglepő, ha a világhálót ösztönből vagy tudatosan baromságokkal köpködik tele fafejű trollok. A nyilvánvaló csúsztatásoktól kezdve, a perverz anyázáson át akár a legalpáribb kegyeletsértésekig bezárólag.

Ugyanilyen magától értetődő egy politikus hazug, sunyi nyomulása a médiában. Ami épp olyan undorító, mint a stupid trollok idült acsarkodása. De ugye, a politikusok javarésze már csak ilyen, általában így ülnek föl ők a biciklire… Vagyis önző módon, szemtelenül utaznak a minél sűrűbb feltűnési, szereplési lehetőségekre. Legfeljebb rájuk is legyinthet hát a közönség, ha észreveszi, hogy  egyértelmű túlzásokra, csúsztatásokra ragadtatják magukat egy-egy általuk tuti politikai ziccernek vélt esemény sajátos kommentálása kapcsán. Illetve, ha, némi képzavarral szólva, kilóg is az olcsó és gátlástalan törtetés lólába megnyilatkozásaikból…

Pontosan az ilyen olcsó és gátlástalan magamutogatás kategóriájába sorolható a Magyar Koalíció Pártja elnöke – újabban amatőr kardiológus(?) – Berényi József, kijelentése, miszerint Tamás Anikó azért hunyt el a múlt héten szívinfarktusban, mert Szlovákiában meghurcolták őt édesanyjával együtt magyar állampolgárságuk nyílt felvállalása miatt...

Tökmindegy, hirtelen fölindulásból vagy előre megfontolt szándékkal akart-e a „doktor úr” magának politikai tőkét kovácsolni egy idős, beteg hölgy halálából. Úgyis elszámoltatják őt a választók, ha majd megint a kegyeikért házal… És ez így is van ez rendjén.

Azon viszont korántsem szabad ilyen szimplán napirendre térni, ha egy köztiszteletre pályázó, önmagát és az általa fémjelezett szervezetet függetlennek, civilnek hirdető személy süllyed le egy józan ítélőképességét elvesztett, avagy azt esetleg tudatosan mellőző politikus szintjére. Főként, ha ez a személy és az általa képviselt szervezet az „emberi méltóság” védelmében tüsténkedik a közéletben. Tetejébe egy olyan jogvégzett ember, akiről aligha feltételezhető, hogy nem tudja: egy halottnak is van méltósága! És azt sem, hogy mi a kegyeletsértés kifejezés jelentése…!

Igen, arról a Lomnici Zoltánról van szó, aki a Magyarországon általa alapított Nemzeti Méltóság Tanácsának elnökeként – volt főbírói(!)  minőségében is– a következő kijelentésre ragadtatta magát a hatvanhét éves szívbeteg, Tamás Anikó sajnálatos halála kapcsán: "A mostani tragédia nem szabad, hogy elkerülje a magyar és a nemzetközi közvélemény figyelmét, mert ez is szomorú bizonyítéka annak, hogy milyen helyzetbe kerültek a magyar állampolgárságukat nyíltan vállaló felvidéki magyarok". (Már akik a hatályos szlovák állampolgársági törvény értelmében ezért vesztették el szlovák állampolgárságukat.) Holott Lomnici jól tudja, a kéttucatnyi érintetten, a magyar állampolgárságát annak valamennyi következményével együtt önkéntesen vállaló szlovákiai magyar „áldozaton“ kívül jóval több mint kétszáz szlovák nemzetiségű ember is elvesztette a szlovák állampolgárságát. Más állampolgárság nyílt felvállalása miatt! És azzal is tisztában kell lennie, hogy mindez csak egy olyan verem miatt történhetett meg, amit két, szinte teljesen egyformán önző, gőgös és paranoid politikai garnitúra ásott másiknak… Értsd, Orbánék egyoldalúan „kikiáltott“ honosítási törvényét, no és az arra revansként szentesített szlovák állampolgársági jogszabályt. Amely szerint minden egyes idegen állampolgárságot szerzett szlovák állampolgár automatikusan elveszti a szlovákot. Mégpedig nemzetiségre való tekintet nélkül! A jogtudós Lomnicinak már csak ezért sem kellene a magyarok érzelmeinek fölkorbácsolásán ügyködnie. De nem szabadna gusztustalanul visszaélnie egy szívbeteg sajnálatos elhalálozásának tényével sem.

És illene tudnia azt is, hogy egy valóban aljas indokból kreált törvény hatályon kívül helyezéséért vívott harc eleve kudarcra van ítélve, ha azt azoknak a gátlástalan közéleti vagabundusoknak a módszereivel és cinikus modorában vívják, akik a kirekesztő jogszabályt ugyancsak nacionalista érzelmek szítása céljából, nem kevésbé pedig a politikai haszonlesés szándékával erőszakolták át a szlovák parlamenten...