Ugyanaz, butábban

A belmagyar média leginkább a kolozsvári Krónika tudósítását vette át. Eszerint amikor az Erdélyi Magyar Ifjak táborában valaki szóba hozta a határrevízió kérdését, Balczó Zoltán, a magyar parlament jobbikos alelnöke így felelt: „a jelenlegi világpolitikai kontextusban semmiféle lehetőség nincs a revízióra. Hozzátette, vannak ugyan, akik szerint arra hivatkozva, hogy az egyezményt aláíró országok már nem is léteznek, érdemes volna jogi úton érni el ennek felülvizsgálatát, de ő úgy látja, ennek sikerére nincs reális kilátás.” Kőszegi Zoltán fideszes képviselő, Dabas polgármestere viszont annak a magánvéleményének adott hangot, hogy: „Ha a Fidesz tovább tud erősödni, és sikerül Magyarországot gazdasági, illetve más tekintetben is erős országgá tenni, akkor hivatalosan is fel lehet vetni a revízió kérdését” – akár nyolc év múlva is, azaz Trianon századik évfordulóján.”

A Jobbikhoz közel álló Bar!kád szerint azonban nem volt ekkora kontraszt a két felszólaló véleménye között: „A Trianon revíziójára vonatkozó kérdésre mindkét képviselő elmondta, hogy erős államhatalom és kedvező nemzetközi konstelláció kapcsán erre minden lehetőség megvan. »A revízió elkerülhetetlen, a világ ezt nem tudja megúszni, be kell következzen, és be is fog következni« – szögezte le Kőszegi, Balczó ugyanakkor hozzátette: erre jogi kiskapuk útján nincs lehetőség, csak kemény munka árán.”

Később a politikus is, a mameluk is „megmagyarázta” álláspontját (hogy visszatáncolást ne mondjak), s így közelebb került a pártja fősodorbeli nézeteihez. A Borsnak Balczó így nyilatkozott: „Örültem, de egyben meg is lepődtem. Furcsa volt hallani ilyen szavakat egy olyan párt képviselőjétől, amely korábban megtiltotta a kormánya tagjainak, hogy részt vegyenek a székely autonómiáról tartott ülésen. Én lélekben nem mondtam le a magyarság egyesítéséről, de a jogi felülvizsgálat jelenleg illúzió.” Kőszegi pedig az untig ismert kamu patronnal: „Ez egy kiragadott szövegrész volt, az egész mondandómat kellene ismerni. Valóban beszéltem revízióról, de én a szótár szerinti értelmezésében használtam, azaz egy jogi felülvizsgálatról beszéltem.” Amikor az újságíró ellene vetette, „hogy a köznyelvben a revízió a visszacsatolást jelenti, azt mondta: akkor rossz a köznyelv”.

Itt meg kell jegyezni, hogy a revízió nem csupán a köznyelvben jelent visszacsatolást, hanem annak az 1944. március 19. előtti magyar államnak a hivatalos politikai nyelvezetében is, amellyel a Fidesz Alaptörvénye a mai Magyarországot folytonosnak nyilvánítja. Kőszegi tehát a saját pártja ideológiai alapjaival sincs tisztában. Akkor mégis mit tud?

Azt, ami a fideszes képviselőséghez kell. Ez nem az elméleti felkészültség, sem az aktuális magyar és nemzetközi politikai realitások ismerete. El kell oszlatni azt a félreértést, hogy a Fidesz és a Jobbik között lényeges ideológiai különbség volna. Mindkettő gondolat- és érzelemvilágában harmonikusan simul össze a két háború közötti magyar keresztény középosztály kevéssé intellektuális derékhadának sérelmi világképe a posztmodern antiglobalista és antiimperialista folklórral (ez utóbbi több ponton visszanyomozható a Lubjanka térig).

A különbség az, hogy a Jobbik egyéniségekből áll, akik ennek a keveréknek a segítségével, a maguk szerény eszközeivel megpróbálják értelmezni a valóságot. Van közöttük tisztességes és aljas, gyors eszű és buta, rafinált és bunkó, a szűk szellemi horizonton belül ez adja megnyilatkozásaik egyéni színezetét. A Fidesz parlamenti képviselőcsoportja egy hadsereg, aminek katonáit nyilván nem a valóság értelmezésének képessége szerint válogatta ki Orbán, Kövér és Kubatov a felcsúti nyaralóban. Nekik nem az a dolguk, hogy értelmezzék a valóságot, hanem hogy visszamondják a beléjük táplált jelszavakat, és nyomják a szavazógombot. A tompaság kifejezett előny.

A nemzetközileg feltétlenül szükséges politizálásra – az amatőrizmus miatt keletkező balhék elsimítására, a Brüsszellel való minimális, pénzelhíváshoz szükséges kapcsolattartásra, késsel-villával evésre – Orbánék külön szakembergárdát tartanak fenn, ez azonban nemigen fedi át egymást a Duna-parti hadsereggel. Annak marad a kocsmai szintű hőbörgés, ha netán a személyes véleményét kérdezik.

Abban a pillanatban, ha valaki bármi okból politikusnak hisz egy gombnyomogatót, nagy eséllyel grimbusz lesz belőke, mint a borzonti táborban. A dabasi polgármester különösen nagy fogás volt Orbán, Kövér & Co. részéről. Parlamenti bemutatkozásából megtudhatjuk, hogy „1964-nem született Dabason”, és hogy életében nem volt munkahelye, és a gomb is beragad neki néha, egy volt például ama hat kormánypárti közül, aki nem kapcsolt időben, és tartózkodással válaszolt Schmitt Pál lemondására. Namost ez az ember külpolitizál, és nemzetközi jogról elmélkedik. Öt napig tartott, mire a Külügyminisztérium kitalált valami elsimító formulát.

Kérdés, hogy a puha jellemű, önérzet nélküli szakemberekből verbuvált köztisztasági gárda meddig lesz képes annak eltakarítására, amit a pártkatonák naponta csak úgy el-elpottyantanak. Az a tény, hogy már nemcsak Semjén és Kövér kerül a külkapcsolatok közelébe, de Szijjártó egyenesen diplomáciai tisztséget kapott, nem sok jó ígér. A Jóisten mentsen meg minket akár egyetlen éles helyzettől.