Ki kapcsolja majd le a villanyt az MKP-ban?

Barak László | 2012. augusztus 22. - 14:21 | Vélemény

Talán soha nem tudjuk meg, mikor esett le a Magyar Koalíció Pártja sírásójának, Csáky Pálnak, hogy a költővel szólva, nem fog a macska egyszerre kint s bent is egeret. Illetve a vérbunkó tulkok szóhasználatával: vagy baszunk vagy árverezünk…

Mindenesetre egyszer s mindenkorra színt vallott végre, miszerint a magyar parlamentbe vágyik. Hogy ottan képviselje a szlovákiai magyarságot - úgymond.

Egyáltalán nem biztos azonban, sőt, hogy őszinteségi rohamáért most már a tisztességes politikusok – ha létezik még ilyen állatfaj egyáltalán – státusával kell Csákyt díjazni. Annál is kevésbé, mert színvallása távolról sem az önzetlen felelősségérzet, hanem sokkal inkább az önzés okán buggyant ki belőle. Végre képes volt ugyanis felmérni azt az evidenciát, hogy Szlovákiában előbb terem politikai babér egy kóbor ölebnek, mint neki. Főként, ha a szóban forgó öleb nem képzeli magát dobermannak. Ami hősünkkel kétségkívül ez megesett, amikor elmart az MKP környékéről kivétel nélkül mindenkit, aki csak egy fikarcnyit is kételkedett abban, hogy ugatása az égig hallatszik. És nem csupán azért, mert egy pökhendi törtető, de azért sem, mert nyilvánvalóan egy kontár. Méghozzá a legutolsók közül való.

Arról sem szabad megfeledkezni továbbá, hogy szánalmas politikusi nyomulása során nemcsak saját elv- és bajtársai hátán taposva nyomult a hatalom iránt, hanem folyamatosan hazudozott potenciális választóinak is. Azzal etette ugyanis éveken át a szlovákiai magyarokat, hogy szülőföldjükön, Szlovákiában áll hadban értük – mindhalálig. Miközben politikai karrierje kezdetétől fogva Magyarország aktuális politikai celebjei sleppjében leselkedett a koncra.

Nem volt egyedül persze Csáky soha. Amely állítás bizonyításához teljességgel elegendő, ha az ember kellő távolságtartással képes áttekinteni az MKP vezetőinek tablójátát és mindennapi cselekedeteiket. Különös tekintettel a jelenlegi izzadtságszagú állományra. De akár önző, hazug bagázsként is jellemezhetnénk őket. A közélet olyan fogyatékosainak, akiket jelenleg az Orbán-rezsim segélyez. Persze korántsem azért dívik ez az "anyáskodás", hogy az MKP-gyermekek éhen ne haljanak, hanem azért, mert az általuk egyelőre még uralt, ám vélhetően a természetes elhalálozási aránnyal egyenes arányban ritkuló birkanyájra fáj a nemzeti mecénás szerepét alakító "anyaországi" politikusi falka foga…

Ezért (is) etetik Csákyt és társait azzal, hogy esetleg lapot osztanak nekik is a zigazimagyar politikai kaszinóban.

Duray Miklós után, aki tulajdonképpen a kezdetektől (rendszerváltás) fogva alig titkoltan kvázi magyar zsoldért keverte a szart a szlovákiai magyarok között és általában a politikai boszorkánykonyhában, Csáky a második nemzeti alkimista, aki immár nyíltan intett búcsút az egyszerű szlovákiai magyar embereknek, eddigi választóinak. Pedig, mivel az eszközökben egyáltalán nem válogatva igyekezett magához szelídíteni őket, élete végéig felelősséggel tartozna nekik. Merthogy igenis ő az, aki tartozik és a legkevésbé az általa évekig megtévesztettek és hülyére vettek...

A minden rosszban van valami jó elve alapján azonban már az is jó hírnek kell számítson, hogy nem Csáky az utolsó cinikus cserbenhagyó gázoló. Méghozzá olyan, aki képes azzal traktálni áldozatát, hogy azért iszkol el elsősegélynyújtás nélkül mellőle, hogy imádkozhasson érte a templomban. Előbb-utóbb talán épp Berényi József, az MKP jelenlegi elnöke következik majd. És szépen sorban a többiek az utolsó főig, aki majd lekapcsolhatja a pártakolban a villanyt. Ki a magyar parlamenttel, ki pedig az európaival kecsegteti majd a plebszen kívül önnönmagát is, hogy kellőképpen hasson a nemzeti hókuszpókusz a nyájra. Egészen addig, amíg a legkitartóbb birkák rá nem jönnek, hogy egyedül maradtak. És eddigi pásztoraik felől ott dögölhetnek meg, ahol vannak…

U.i.:

A „keserű pirula” után talán némi desszertként ajánlhatók fogyasztásra Csáky Pálnak azok a mondatai, amelyekkel kilátásba helyezett távozását szerette volna megideologizálni a köznek. Íme:

"Nem szeretném kizárni ezt a lehetőséget. (Mármint, hogy a magyar parlamentben folytassa politikai karrierjét Csáky – BL megjegyzése.) George Patakinak is vannak hasonló tervei, akit háromszor választottak meg New York állam kormányzójának."

Khm, ugye szükségtelen különösebben kommentálni, milyen az, amikor a mindenséghez méri magát egy törpe...