Kamatcsökkentés: egy előre megrendezett meglepetés
A Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa szoros többséggel 25 bázispontos kamatcsökkentés mellett döntött, ezzel 6.75 százalékra csökkentve az alapkamat szintjét. A lépés gazdasági értékelését a szakemberekre bíznám (megjegyezve, hogy a forint egyébként a hír hallatára gyengülni kezdett), a téma ugyanis számomra elsősorban politikai és kommunikációs szempontokból érdekes.
Ritka pillanat, amikor a jobboldali Magyar Nemzet és a balos Népszabadság egy húron pendül a címválasztást illetően, ezúttal azonban ez az eset állt elő. A Népszabadság szerint „Meglepő kamatvágásról döntött a monetáris tanács”, miközben a Nemzet szerint „Benne volt a pakliban, de nem ezt várták”. A kettő közül egyébként az utóbbi cím tűnik pontosabbnak, miután a Reuters múlt heti szakmai felmérése során 16 elemző a kamat tartását, 3 viszont annak csökkentését várta.
A meglepetés annyiban azonban színlelt, hogy az előzetes nyilatkozatok alapján számítani lehetett – a hét tagú monetáris tanács esetében 4:3 arányra lefordítandó – szoros többséggel születő döntésre. A testület tagjai közül három – Simor András elnök és két alelnöke – még 2007-ben, azaz a Gyurcsány-érában került kinevezésre, ők pedig a szigorú jegybanki politika következetes híveinek számítanak. A maradék négy tag, a „külső tanácstagok” azonban már 2011-es évjáratúak, őket a Fidesz által dominált parlament gazdasági bizottsága jelölte posztjukra. Közülük egy már az év eleje óta megszakítás nélkül a kamatcsökkentést támogatta, további kettő pedig épp az elmúlt hetekben tett több olyan nyilatkozatot, mely a kamatcsökkentéssel kapcsolatos támogatásukat vélte sejtetni. A mérleg nyelvét a negyedik külső tag jelenthette, és mivel ő korábban rendszerint külsős kollégáival szavazott (például januárban, amikor a négy külsős akadályozta meg a kamatemelést), a mostani, csökkentés melletti 4:3 aligha tűnik nagy meglepetésnek – a Magyar Nemzet-féle „benne volt a pakliban” viszont jó leírását adja az előzetes állapotnak. A tanácsülés pontos menetét egyébként jelenleg nem ismerjük, azt csak szeptember 12-én publikálják, de az elemzők jó része már most megelőlegezte, hogy a kormány által delegált külsős tagok „puccsáról” lehet szó.
A kamatcsökkentés farvizén azonban feltűnt még egy hír, ami szerint Simor András „a legrosszabb jegybankelnökök közt” van a Global Finance nevű amerikai szaklap szerint. Ezzel a történettel kapcsolatban szétválik a két oldal narratívája. A Magyar Nemzet szerint például „Simor a legrosszabbak között” van, miközben a fehérorosz kollégájával közösen „Európában náluk rosszabb ’jegyet’ senki nem kapott”. Az ATV internetes hírportálja szerint viszont „nem változott Simor minősítése”. A két cikk kulcsinformációja egyébként egyaránt igaz, Simor eddig is C osztályzattal rendelkezett, és valóban nincs nála alacsonyabban osztályozott jegybankelnök Európában. (A rend kedvéért a Magyar Nemzet is jelzi, hogy hogy az „MNB elnöke a tavalyihoz hasonlóan ezúttal is közepest” kapott, az ATV pedig hogy „a többiek B, B+ illetve B- besorolást kaptak”, de a cikkek központi állítása akkor is a merőben eltérő „legrosszabb” – „nem változott” fogalompárban ragadható meg.)
A történetben azonban akad egy csavar is. Ez a hír ugyanis nem mai, a Global Finance elemzése ugyanis augusztus 23-adikán (múlt csütörtökön) látott napvilágot. Roppant érdekes, hogy a „meglepő döntés” nyomán megjelenő sajtóhírek egy részében azonnal teret kapott ez az – egyébként lejárt szavatosságú, korábban gyakorlatilag senki számára nem érdekes – információ. Igen, Simor mindkét hírben főszereplő, de vajon a kamatcsökkentés bejelentése indokolja azt, hogy – először jobbról támadó, majd pedig balról bevédő színezettel – bekerüljön ez az addig a pillanatig a magyar közönség számára obskúrus információ a köztudatba?
A Simort ekéző információk a reflektorfénybe való benyomása érdekes következtetésekre ad lehetőséget. Nehéz megszabadulni a gondolattól, hogy előre elkészített anyagról van szó, amely a tanácsban elvesztett harc után tovább tépázhatja Simor tekintélyét. Nagyon úgy tűnik, hogy „valaki” készült erre a „meglepő döntésre”, és előre megformált kommunikációs stratégiájának képezi a részét a „legrosszabb jegybankelnök” toposza is. A kormányhoz közeli(nek gondolt) kültagok így egy ügyetlen jegybankelnököt és embereit szavazták le, érvényesítve a kormány által hangoztatott szempontokat az MNB elnökének szempontjaival szemben.
A fentiek fényében nem lenne meglepő, ha a mostani döntés a következő kör kezdetét jelentené az Orbán-Simor háborúban. Az Alaptörvény a miniszterelnöknek elvileg lehetőséget ad arra, hogy átszervezések ürügyén eltávolítsa az MNB kellemetlenné váló elnökét. Jól látható azonban, hogy Brüsszel árgus szemekkel figyeli a jegybanki függetlenség kérdését, amely a magyar-EU vita egyik legfőbb tárgyát képezi. Éppen ezért a kormány számára ma könnyebb megoldásnak tűnhet Simor pozícióban hagyása (némi sajtón keresztüli rugdalással), amennyiben a kültagok segítségével uralni tudja a monetáris tanács döntéseit. A kamatcsökkentéssel kapcsolatos döntés nagy presztízsveszteséget jelent az azzal szinte biztosan egyet nem értő Simor számára – miközben az MNB monetáris tanácsa ezzel a döntéssel jelezte készségét arra, hogy a kültagok szavazatai által a jövőben hajlandó a kormány növekedési céljait előtérbe helyezni az infláció feletti őrködéssel szemben.
