Kinek teher a magyar iskola? – egy aggódó magyar nagypapa levele

Kedves Tanító Nénik és Tanító Bácsik!

Enyhén szólva vegyes érzelmekkel olvastam arról, hogy Önök mennyire aggódnak az én tűzről pattant kincsem, aranyos unokám jövője miatt. Aki, noha épp csak most lett kiscsoportos ovis egy szlovákiai magyar tannyelvű óvodában, úgy kezeli az okostelefont, mint jómagam a lopótököt. Holott nekem is van okostelefonom, ám legfeljebb telefonálni vagyok képes vele. Meg is jegyezte a menyem a minap, papa neked nem okostelefon kell, hanem butatelefon…

Szóval, olyan az agya a kisasszonynak, mint a szivacs! Vagyishogy igencsak okos, bátran terhelhető, sőt, terhelendő gyermek ő. Akárcsak a barátai. A rokonságon belüli „régiek”, meg az új ovis barátai is. Biztos vagyok hát benne, hogy lesz valami az én kis unokámból, akárcsak a barátaiból. Ha, ahogy az én öregapám szokta volt mondani, a fosás el nem rontja őket… No és Önök, kedves Tanító Nénik és Tanító Bácsik, akikre idejekorán rá lesznek bízva!

Mire is gondolok voltaképpen? Hát az Önök, vagyis az Önök néhány konkrét kollégájának aggodalmaira, kérem szépen. Merthogy azzal ijesztgetnek bennünket nagyszülőket is, méghozzá a sajtóban, hogy magyar tannyelvű iskolákba íratott unokáinak „aránytalanul nagy tehertétel” lesz, ha a jelenleg érvényes oktatási kerettanterv szerint az alsó tagozaton tanított angol nyelv mellett felső tagozaton egy további idegen nyelv – pld. a német – tanulását is kötelezővé teszik majd számukra. Miközben magyar anyanyelvükön kívül a kezdetektől fogva kötelezően tanulják a szlovákot is…

Kedves Tanító Nénik és Tanító Bácsik, talán meg tetszenek érteni, hogy igencsak megrökönyödtem a szóban forgó „hadijelentésen“. Nem is igazán azon, hogy az Önök kollégái lesajnálják az én unokám értelmi és teherbíró képességét. Sokkal jobban meghökkentett az a tény, hogy a vonatkozó sajtónyilatkozatok tulajdonképpen azt sugalmazzák a szülőknek, jól meg kell gondolniuk, „túlterhelik-e” csemetéiket azzal, hogy magyar iskolába íratják őket?! Az Önök kollégái által elmondottakból ugyanis egyértelműnek tűnik, a szlovák tannyelvű iskolák kisebb a tehertételt jelentenek a gyermekek számára! Mert míg a magyar tannyelvű iskolákban az anyanyelven kívül három nyelvet kell elsajátítaniuk a diákoknak, a szlovák tannyelvűekben „csak“ két idegen nyelvet kell tanulni…!

Már megbocsássanak, Kedves Tanító Nénik és Tanító Bácsik, de szerintem az a magyar tannyelvű iskolában tanító pedagógus, aki ilyesmit sugalmaz, tökmindegy, hogy akarva vagy akaratlanul, az nem igazán tudja, hogy mit beszél. Vagyis, ahogy a közhely mondja, a fürdővízzel együtt önti ki a gyereket! Illetve maga alatt vágja a fát! Magyarán, azon ügyködik, hogy idővel kevesebb munkája legyen! Illetve, hogy minél kevesebb szlovákiai magyar szülő írassa magyar tannyelvű iskolába a gyermekét!

Mert ugye, azt azért legalább nagyjából illene tudni, kedves Tanító Nénik és Tanító Bácsik, hogy miként is gondolkodnak a szülők?! A buták - jó, minősítsük őket igénytelenebbeknek – jellemzően azt szeretnék, hogy csemetéik érvényesülése a lehető legkisebb tehertétellel járjon. Következésképpen a szlovák iskolát választják majd, hiszen ott „csak” három nyelvvel, konkrétan a szlovákkal az angollal és mondjuk a némettel „terhelik“ majd kölykeiket. Akik, lévén magyarnak születettek, különben sem szorulnak rá a magyar nyelv, irodalom és történelem tanulására – így a buta/igénytelen szülő.

Sajnos majdnem ugyanez motiválhatja az okosabb, illetve igényesebb szülőket is, akik azt szeretnék, hogy minél felvértezettebben kerüljenek ki gyermekeik az élet dzsungelébe. Ha tehát azt tapasztalják, hogy a magyar iskolák bizonyos pedagógusai a második idegen nyelvet – mondjuk, a németet – a szlovákkal szeretnék helyettesíteni, kiváltani – vagyis eggyel kevesebb nyelv elsajátítására nyílik lehetőség! – nyilván ők is elgondolkodnak azon, vajon ne inkább szlovák tannyelvű iskolába írassák-e a gyermekeiket. Kizárólag azért, hogy a szlovák mellett az angol és pld. a német alapjait is elsajátíthassák...

No és már ott is vagyunk, ahol a part szakad! Ahol bizony épp ideje lenne észre térni, mielőtt mi szlovákiai magyarok, illetve maguk a szlovákiai magyar pedagógusok válunk/válnak a szlovákiai magyar iskolarendszer sírásóivá! Legalábbis azok, akik nem képesek kettőig számolni. A nyelvtanítás szigorúan szakmai problémáját pedig – idegen nyelvként oktatandó-e a szlovák, avagy sem – ugyanúgy politikai kampányok tárgyává teszik, akárcsak az állam oktatásügyi illetékesei. Ők persze természetesen sajnos ugyanúgy megérik a pénzüket, sőt, mint az Önök kollégái, akik nyilvánvalóan nem látják a fától az erdőt, kedves Tanító Nénik és Tanító Bácsik! Csakhogy az állam oktatásügyi illetékeseit az Önök oktondi módon rinyáló kollégáival ellentétben sokkal inkább a szlovákiai magyarokkal szemben táplált káröröm motiválja, mintsem az önsorsrontó dilettantizmus…

Tehát még mielőtt újfent a nemzetileg diszkrimináltak szomorújátékával színre lépő szavalókórust tetszenek alakítani, szíveskedjenek legalább egy kicsit elgondolkodni. Hogy aztán észre téríthessék ködszurkálásra és zavarosban halászásra hajlamos kollégáikat, Kedves Tanító Nénik és Tanító Bácsik.

Ebben a reményben öleli Önöket:

                                                                                                                   egy valóban aggódó nagypapa