Mi lehet a szlovákiai magyarság megmaradásának záloga? – hegyibeszéd-féle

Barak László | 2012. szeptember 24. - 19:19 | Vélemény

Sok mindent elárul a szlovákiai magyar pártok, nevezetesen a Híd és az MKP (újabban Magyar Közösség Pártja) pillanatnyi v/i/szonyáról  az az általuk közösen elfogadott „alapdokumentum“, amely „A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei” címet viseli.

Általában jellemzi továbbá a szlovákiai magyar közéletet, az értelmiség értelmi képességeit és az ún. civil szféra hétköznapi állagát, hogy épp a szóban forgó „alapdokumentum” (Lásd ITT) által tett szert országos ismertségre a Szlovákia Magyarok Kerekasztala elnevezésű, főként kulturális jellegű társadalmi szervezetek, helyiérdekű polgári társulások és magáncégek alkotta lobbicsoport.

Az a tény persze tényleg elvitathatatlan érdeme a Szlovákia Magyarok Kerekasztalának, amelynek „civil szakemberei“ – politológusok, szociológusok, többnyire humán beállítottságú értelmiségiek, nem utolsósorban kiszolgált politikusok – készítették el az „alapdokumentum“ vázlatát, hogy a Híd és az MKP hidegháborús helyzetben levő politikusait képesek voltak „a mű” megtárgyalására és elfogadására rábírni.

Más kérdés az, hogyha a pártok vezetői csak valamivel okosabbak és ügyesebbek, mint amilyenek, rég leültek volna egymással a kerekasztalosok asszisztálása nélkül is. Ugyanis bármilyen kölcsönös utálatot táplált/n/ak egymás iránt, előbb-utóbb úgyis kénytelenek lettek volna megegyezni legalább abban, hogy a felhők fölött mindig kék az ég…

Mivel „A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei” című dokumentum tulajdonképpen erről szól. Vagyis, s ezt megalkotói sem tagadják: a felhők fölött mindig kék az ég, meg a kisbabát nem a gólya hozza típusú közhelyek gyűjteménye. Avagy, hogy az ember életének egyik alapfeltétele a zavartalan levegővétel…

Senki ne értsen félre, szó sincs arról, hogy öncélúan legyen fikázva itten egy olyan szándék, törekvés, amely kétségkívül a szlovákiai magyarok javát kívánja szolgálni. Mindössze arról van szó, hogy a tárgyalt dokumentumnak nincsen egyetlenegy olyan eleme sem, amellyel a szlovákiai magyarok megmaradását és fejlődését szem előtt tartó és szorgalmazó ember ne értene egyet. Ráadásul a benne foglaltak minimum két évtizede számtalanszor ki voltak már nyilatkoztatva, méghozzá szinte szó szerint. Amint az is kétségbevonhatatlan evidencia, hogy mindkét szlovákiai magyar párt programjának gerincét képezik.

Mégis mi értelme volt hát „a hegyek” hónapokig tartó vajúdásának? Talán nem több, de nem is kevesebb, mint hogy fölvillant az általuk világra hozott egerek életképességének valós lehetősége...! Amihez persze többek között arra lenne szükség, hogy most már senki ne dolgozzon itt se tudatosan, se pedig ösztönösen a szlovákiai magyarok természetes életösztönének gyengítésén! Csak azért, mert politikai képviseletük egyes aktorai ugyanazt a célt esetleg más-más úton szeretnék elérni. Egyszer s mindenkorra ki kellene iktatni tehát a szlovákiai magyarok szótárából például az „áruló“ jelzőt is… Amit jellemzően vélt és valós, de jobbára személyes sérelmek okán szokás errefelé egymásra aggatni. No meg politikai nézeteltérések és bármilyen látszólagos vagy tényleges, de általában ugyancsak pusztán személyes jellegű érdekkülönbségek, sőt akár ízlésbeli eltérések stb. miatt…

Mindettől persze korántsem lesz majd Szlovákiában egyik napról a másikra nagyságrenddel több és büszkébb magyar. Legfeljebb jobb lesz a kedvük, a hangulatuk…

Mondjuk, kevesebbet szégyenkeznek, szoronganak majd. Ha ugyanis azt tapasztalják a közemberek, hogy a „fejeseik” nem háborúznak folyton egymással triviális hülyeségek miatt, nem irigykednek egymásra, nem méricskélik a másikban például a „magyarságmennyiséget”, nem mocskolják egymást pusztán karrierféltés miatt, nem igyekeznek haveri, nemzetiségi és pártalapon gazembereket, szélhámosokat leplezni, előbb-utóbb egészen biztosan bennük sem az irigység táplálta gyűlölet dominál majd a náluk esetleg szebb, okosabb, becsületesebb, urambocsá! gazdagabb (magyar) szomszédjaikkal szemben. Ellenkezőleg, arra nevelik majd a kölykeiket: tanuljanak, amennyit bírnak, dolgozzanak magukon, álljanak ki meggyőződésük, hovatartozásuk mellett, hogy belőlük is legyen Valaki

Merthogy szintén közhely, sok-sok Valaki híján sohasem teremtődhet valamirevaló közösség! Amely sikerrel dacolhat bármilyen külső ellenséggel! És nemcsak örökös siránkozásra, küszködésre, szánalmas virtuskodásra ítélt, hanem alkotni is képes!