Született politikus

Újabb ászukat vesztették el a héten a vajdasági autonómia iránt küzdők. Igaz, erről részben épp maguk tehetnek, Nenad Čanak, aki huszonéve számít élharcosnak a témában, az utóbbi időben már inkább bohócnak tűnt, végül pedig verőlegénynek hitte magát.

Čanak neve aligha ismert a határon túl (mármint Szerbiából nézve), hisz egy törpepártot vezet bő két évtizede, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligát, amely többnyire csak koalícióban mérette meg magát, így válhatott újra májustól is Čanak a szerbiai szkupstina képviselőjévé (volt a tartományi képviselőház elnöke is). A képviselőségről most lemondott, miután kocsmai verekedésbe keveredett. Hiszek én Čanaknak, hogy kiprovokálták a verekedést, s a kávézóban verbál- szexuálisan is zaklatta testvére lányát egy alak, akiről aztán végképp nem tudni semmi konkrétat (és jót), ahogyan errefelé mondják, ő is egyike az „ellentmondásos üzletembereknek” és tán a most hatalomra kerülő „haladókhoz” húz. De aztán őt húzta meg Čanak a kávézó előtti parkolóban, a fotók alapján nem is kicsit.

Politikusunk ezek után teátrálisan lemondott mentelmi jogáról, illetve magáról a képviselőségről, hangsúlyozva, hogy politikusként évek óta provokálják, de a rendőrség sose védte meg sem őt, sem családját (mondjuk, nem tudom, hogyan védhette volna meg őt akkor, amikor anno egy éjszaka motorbiciklin vagy százötvennel száguldozva törte magát ripityára, sőt, állítólag tiszta állapotban sem volt, de ezt hagyjuk). Čanaknak részben abban is igaza van, hogy ugyanez a parlament őt nem védte meg, de mentette a háborús bűnösöket – de nem teszi hozzá, hogy ama parlamentnek ő is tagja volt akkor is, sőt, a kormánykoalíció részét képezték.

Čanak kiesése a szerbiai politikából – már ha vissza nem mászik az ablakon, ahogy az szokás errefelé is – azért baj, mert noha a verekedést elítéljük stb. bla-bla-bla, az egyik legszellemesebb politikus volt, az 1990-as évek elején a háborúellenes békeharcosok – de szép fogalom: békeharcos… - ritka szerb(iai) példánya, akit a vajdasági magyarok is igen kedveltek, több magyar is a pártjába lépett be, itt-ott még a hatalom részeseivé is váltak. És tényleg autonómiapárti volt, ami épp a vajdasági magyar politikusokról néha nem mondható el, még ha erről is beszélnek.

De ha ez az igazi Čanak, aki a napokban bemutatkozott, akkor érte sem kár. Mert ha jobban megnézzük, húsz éve a szájkarate kiváló művelője, de hogy mi mást tett, én már nem tudom, illetve nem emlékszem – azon kívül, hogy politikusnak született. És ha nincs ez a konkrétabb karate, élete végéig jól ellehetett volna. Üzleti vállalkozásairól nem hallottam, viszont szeret az (állami) tévében is szerepelni – mint zongorista, még tán lemezt is kiadott. A kávéházak világát sem veti meg, most épp testvére lányával ünnepelt, mert ünnepelni errefelé mindig van mit. A kocsmát egyébként stílusosan – szabad fordításban – „Így ítéltetett”-nek hívják.

A kocsmai szintet egyébként maga Čanak is megtartotta – először is tagadta a vádakat (és azt mondta, hogy a szerinte részeg alak elcsúszott a lépcsőn), majd pedig a nők szentségéről beszélt, és hogy inkább a családját választja, semmint a képviselőséget. Ami a tökig macsó Szerbiában megint minimum furcsán hangzik: a családon belüli erőszak divatja nem múlik, és többnyire épp azokról derül ki, hogy ütik a ház népét, akik aztán a család szentségéről morálfilozofálnak.

Nenad Čanak kiesése a pikszisből tehát nem csak azért bírhat jelentős következményekkel, mert szerintem mégiscsak a jobbak közé tartozott, hanem mert az ellenzék, a normálisabb, az európaibb, az autonómia-párti ezzel csak gyengülni fog. A szocialista-„haladó” kormányzat meg röhöghet a markába, noha egyik miniszterük, a Velja nevű, szívesen használja a konfliktusok megoldása során az öklét és a lábát (minden következmény nélkül), de ez épp az ő politikai kultúrájuk, szóval, még érthető is.

De az nem érthető, mi lett Čanakból – a fenyegetések ellenére sem -, hogy még záróra után is egy parkolóban várakozik a testőreivel, és elégtételt vesz a sérelmekért. Íme, még ő sem gondolja úgy, hogy a törvények, a BTK nem írhatók át, most a női családtag, a testvér gyermeke szentségek okán. Igaz, végül érthető ez is: politikusnak született, és rájuk valami mindig más vonatkozik, mint ránk,  többiekre. És neki biztos van egy kis tarcsija jó ügyvédekre is.