Továbbra is szégyellheti a pofáját mindenki!

Barak László | 2012. október 16. - 17:45 | Vélemény

Olcsóság lenne most azon örvendezni itten, hogy megint megszívta a magyar diplomácia. Mivelhogy az Európai Bíróság friss verdiktje szerint Szlovákia nem sértett európai jogot, amikor 2009. augusztus 21-én nem tartotta kívánatosnak, hogy Sólyom László, az akkori magyar államfő avassa föl Szent István szobrát Komáromban. Pedig sajnos tény, hogy a vonatkozó döntéssel tulajdonképpen bele lett verve a magyar politikai osztály és a kvázi diplomaták orra abba a jelképes bilibe, amelyben anno maguk keltettek vihart.

Sólyom László és körei, valamint a magyar diplomácia képviselői voltak ugyanis azok, akik egy helyiérdekű mélynemzeti gittegyletre – „szoborbizottság” – hallgatva szándékozták ignorálni, és ignorálták is szlovák partnereiket, amikor az ő felségterületükön, nélkülük szándékoztak „privát” nemzeti aktust celebrálni Szent István frissen állított szobra előtt.

Eme kétségkívüli tahóság – pökhendiség? fafejűség? – okozta balhé kapcsán már akkor le lett írva: „Ha a szoboravató bizottságnak bármilyen indokolt félelmei voltak is (a szlovák államfő) Gašparovič meghívásával kapcsolatosan – lásd igenis minősíthető magyarellenes fílingjét a köztásasági elnöki választási kampányban – Sólyom Lászlónak és köreinek – beleértve a pozsonyi magyar nagykövetség diplomatáit is – eszükbe juthatott volna, hogy a nagyvonalúság minden esetben lefegyverez!“

Ivan Gašparovič általuk eszközölt meghívása legalábbis lehetetlenné tette volna a szlovák félnek, hogy szemtelenséggel , közveszélyes nemzeti nyomulással vádolja meg a magyar államfőt. Sólyom azonban a szóban forgó mulasztásra sajnos még egy lapáttal rátéve azzal etette a közvéleményt, hogy ő tulajdonképpen nem is köztársasági elnökként, hanem magánszemélyként kívánta meglátogatni szlovákiai nemzettestvéreit egy ártatlan nemzeti szeánsz erejéig.

Nos, a luxemburgi bírák éppen ezt a gyermeteg mellébeszélést, trükköt látták át, amikor kimondták: „Sólyom László Magyarország köztársasági elnöke hivatali minőségében, és nem csupán uniós polgárként szándékozott Komáromba menni. És bár az uniós polgároknak a tagállamok közötti mozgását az uniós jog szabályozza, a tagállamokban tett államfői látogatásokra vonatkozóan ugyanez nem mondható el. Ezen utazások ugyanis – még ha az unión belül történnek is – a diplomáciai kapcsolatok területére tartoznak. A diplomáciai kapcsolatok területe pedig – a nemzetközi jog kötelező tiszteletben tartása mellett – továbbra is a tagállamok hatáskörébe esik.“

Magyarán, aki úgy néz ki, mint egy államfő és úgy is viselkedik, cselekszik, mint egy államfő, az nem egy szimpla uniós polgár, egy haknizni vágyó senkiházi vándorvigéc, hanem államfő, és kész. Akire akkor is más szabályok vonatkoznak, ha őneki az derogál. Ennek a közhelynek a megértéséhez pedig még csak olyan jogvégzett embernek sem kell lenni, mint amilyen Sólyom elnök úr.

Mindez természetesen nem írja fölül azt az ítéletet, hogy a 2009-es konfliktusért igenis mindenki szégyellje a pofáját. Vagyis az akkori Fico-adminisztráció és a mostani is. Ugyanolyan bunkóság ugyanis most Robert Ficónak győzelemittasan örvendezni, mint amilyen fölösleges faragatlanság volt Sólyomék részéről annak idején hülyének, sőt, levegőnek nézni őt magát és Gašparovičot. Épp úgy lehetett volna tehát nagyvonalú ő, ahogy nem volt az Sólyom. Ha éppen nem jön jól neki akkor, hogy bizonyíthatja, igenis ő a legény a gáton.

Végül van még egy fontos tanulsága ennek szánalmas műbalhénak. Nevezetesen az, hogy az Európai Unió nem holmi alkalmi horda, ahol akárki kénye-kedve szerint átírhatja a játékszabályokat. Ezt leginkább azok tuskók jegyezhetnék meg, ha egyáltalán képesek lennének ilyesmire, akik most az unióra köpköd(né)nek a luxemburgi döntés miatt.