Sikerül-e kegyes halálba segíteni a Magyar Közösség Pártját?
Lám-lám, négy-öt (na jó, 10-20) magyar összehajolt, és máris valami majdani magyar nemzeti kataklizma, végpusztulás, szakadékba tereltség érzete gerjedt némely, jellemzően híg magyar agyakban. Legalábbis ez jön le a magát Magyar Kereszténydemokrata Szövetségnek meghirdető baráti társaság generálta hír alatti kommentekből.
Pedig a hír mindössze arról szól, hogy ún. előkészítő-bizottság alakult pártalapítás céljából.
No és akkor mi van, kérdezhetnők, hiszen be volt már itten jelentve akármi a privát és össznemzeti világmegváltástól kezdve a világvégéig. Méghozzá számos pózban és alkalommal. De azért ugye a tyúkok mégis folyamatosan tojnak, ha helyenként szaros is a tojás.
Szóval, nem kell egyáltalán begazolni. Mint ahogy természetesen hozsannázni sincs semmi ok, ha bejelenti valaki, hogy föltalálta a meleg vizet. E konkrét esetben egy majdani pártot. Amilyenekkel tele van az EU padlása és persze a polgárok hócipője.
Mert mi van akkor, ha a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség előkészítő-bizottságának sikerül összegyűjtenie azt a tízezer támogató aláírást, amely alapján „hivatalosítható” lesz? Azaz bejegyzi az illetékes minisztérium a vadiúj politikai egyletet. Nos, ebben az esetben szembesülhetnek majd igazi leckékkel a szóban forgó egylet, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség alapítói és támogatói.
Programot kell írniuk például. Amelyben legalább valamicskével több gondolatnak kell lennie annál, hogy le van szarva még a szar is. Mi meg majd lemossuk a gyalázatot. És a haza, illetve a szlovákiai magyarság borongós öntudata holtbiztos fényre derül. Aztán amikor megvan a pártprogram, meg kell hozzá szerezni a híveket. A vakbuzgó szavazásra hajlandó agymosottakon a kívül a tényleges munkavégzésre, nem utolsósorban gondolkodásra hajlandó és képes, vagyis minimum kettőig számolni tudó lídereket is. Nem beszélve legalább annyi pénzről, amennyiből nem egy valamire való párt, de legalább egy vicinális futballcsapat, esetleg egy ringlispíles vándortársulat alapjáratban működtethető.
Az ünnepélyes összehajoláskor celebrált papi jelenlét, zászlószentelés meg lobogóáldás, a magyar és a székely himnusz eljajgatása sűrű könnyhullajtó koccintások közepette ugyanis legfeljebb annyit ér, mint halottnak a csók, az ópusztaszeri turulnak a déli harangszó. Már ha egyszeriben a politikai tatamira tévednek egy ez idáig legfeljebb tánciskolát abszolvált versenyzőkből toborzott gyülekezet hívei. Ami így értelemszerűen csakis velük lehet majd feltörölve...
Elmélázhatnánk azonban olyasmin is, hogy vajon mégis merrefelé kívánnak tapogatózni azzal a majdani pártprogrammal a szóban forgó úrhölgyek és urak. A jobbszélre? Mondjuk, a vérmes jobbikok uralta keresztényszocialista, náci irányba törtetnek-e, amint azt néhány alapító atya előélete sejtetni engedi? Vagy a jobbközépen erőlködő Magyar Közösség Pártja lúzereit akarják tetemre hívni? Nem tudható.
Per pillanat csak annyi látszik holtbiztosnak, hogy inkább vízi, illetve politikai hullává válnak a bazi nagy politikai "öbölátúszás" közepette, mintsem Bugár-féle „hídverőnek”.
Amely helyzet egyenes következménye viszont, hogy az MKP-nak annyi. Méghozzá még annyibb, mint eddig volt! Ez a tény azonban, lássuk be, tényleg elegendő okot szolgáltat kataklizma, végpusztulás és szakadékba tereltség vizionálására. Legalábbis az MKP-ra vonatkoztatva. De gondolkodjunk pozitívan: a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség színrelépése végső soron lerövidíthet egy hosszadalmas és igencsak gyötrelmes agóniát. Nevezetesen a Magyar Közösség Pártjáét. Így válhat a Magyar Kereszténydemokrata Szövetségből egy olyan jótékonysági team, amely akarva-akaratlanul, ám a keresztény testvéri szellemiségtől áthatva kegyes halálba (eutanázia) segíthet egy gyógyíthatatlan beteget.
