A jó idő kora jő

Falusi gyerekként mérhetetlenül irritál, amikor a csicsergő rádiós műsorvezető, a városi liba vagy macsó abban a pillanatban, amikor megjelenik egy gomolyfelhő az égen, máris rossz időről kezd el értekezni, s ha már az eső is esik, apokaliptikus víziót fest fel az égre. Ha viszont vakítóan süt a nap, úgy, hogy mi, akiknek ún. kelta bőrtípusunk van, ki sem merünk állni a napra fél percre sem, mert viszketünk, hát az neki a jó idő, a lehető legjobb. Neki még a 40 fok is jó, mert meleg van, és bikiniben ücsöröghet a hermetikusan lezárt stúdióban, aztán meg mehet élményfürdőzni a Balcsira a havcsikkal.

Persze, elismerem, van rossz idő: a vihar, az orkán, az tényleg nem jó. De a média még az aszály kapcsán sem mondja azt, hogy rossz az idő. Nem: az aszály, szárazság. Szóval, falusi gyerekként, meg aki még néha vidéki riportra is elmegy, és parasztgazdákkal beszélget, nagyon jól tudom, hogy a médiában rossznak titulált idő nagyon is lehet jó: az eső kifejezetten. Anélkül, vagyis víz nélkül, nincs élet, hogy az alapoknál kezdjem, másfelől meg a napsütés se kell mindig, mert úgy kitikkasztja a termőföldet, hogy a termés oly satnya lesz, hogy attól kódulunk. Ez persze nem jut eszébe a magos, ilyen-olyan kiőrlésű bajor kiflijén nyámmogó műsorvezetőnek, és leszarja a parasztot, aki azzal kínlódik, hogy mostanság szilárd műtrágyát már nem mer kiszórni a földre, mert eső nélkül az nem oldódik föl.

Ezért örvendetes, ha a kormányzat saját hatáskörében utat vág, és megmondja, mikor van jó idő. És mivel minden idő valamire jó, hát ezentúl mindig jó idő lesz, mert az ország is jó irányba halad. Ha tehát hétágra süt a nap, az jó idő, mert jó a turizmusnak, a napevőknek és a belvárosi lánykáknak, de a romkocsmák népének is, és mindenkinek, aki a bolt előtt, az utcán vedel, bár itt azért az árnyékot is ki kell majd emelni, ti. hogy napsütéses-árnyékos idő várható. Ha esik az eső, jöhet a mezőgazdaság, bár ha meg túl sok esik, az azért nem jó, mert nem lehet traktorral rámenni a földre, kedvez az eróziónak és megrohad a mag, vagyis sok eső esetén valami más jóidős-indokot kell kitalálni, például hogy megtelnek az öntözőcsatornák. Amik ugyan még csak papíron vannak, de erről a populációnak fogalma sincs.

A szeles idő azért lesz marhára jó, mert például Győr tájékán van már pár szélerőmű (a határ túloldalán, a sógoroknál meg ennek kábé az ezerszerese), és látván a kormányzat múltba révedő tekintetét, nem kétséges, hogy a szélmalmok népi világa is újra be lesz vezetve, hatóságilag. Ha már ennyire jók a szélmalomharcban is, az egész világ ellenében. S ha pedig fuvallat sincs, örülhetnek a biciklisek – így a budapesti liberális ifjúság, mely valamely nyugatias öko-gondolat nevében zaklatja az autósokat, de azok a szerencsétlenek is, akik mást nem tehetvén, fát lopni járnak az erdőbe, és biciklin tolják haza. Fát vágni amúgy is jobb szélcsendben, nota bene, a közmunkásoknak is jobb így.

Azt persze nem értem, hogy az ötletadó, a Vidékfejlesztési Minisztérium miért hivatkozik éppen a Meteorológiai Világszervezet, a WMO ajánlására, hisz ez mégiscsak egy világszervezet, afféle, mint a Valutaalap, az IMF, minimum dettó plutokrata-liberális világhatalmi banda (NY-Párizs-Tel Aviv tengelyén), oszt nehogy már ők mondják meg, mi van. De ez az ötlet átcsúszott, hiába, lehet, hogy most az időjárás-jelentés terén is elsők leszünk, mint mindenben, főképp az unortodox gazdaságpolitikára gondolva. Ha így tekintünk a dologra, az időjárás mint olyan államosítása tehát nagyon is beleillik a kormányzati filozófiába – nehogy már az időjárás mondja meg nekünk, mi a tosz van. Az lesz, ahogy mi értelmezzük.

Ezért nem fogunk azon sem meglepődni, ha egy szép napon Szijjártó Péter Giró-Szász András társaságában sajtótájékoztatón jelenti be, hogy a kormányzat unortodox időjárás-politikájának hála Magyarország fölött véget vetettek a globális (khm, ha értik, mire gondolunk) felmelegedésnek, és a világ majd belátja (idővel, naná), hogy ha meghökkentő módon is, de helyes mederbe tereltük az időjárást, meg értelemszerűen a vizet. A Kárpát-medencében tehát ezentúl az időjárás mindig jó, de legalábbis hármas fölé, ahogyan Romsics Ignác értékelte a Horthy-rendszert.

A magam részéről azonban első lépésként azt várom el az illetékesektől, hogy karhatalmi erőkkel magyarázzák meg a népnek, hogy a sokat emlegetett globális fölmelegedés végeredménye a szakértők szerint nem az lesz, hogy megsülünk – a fölmelegedés egy átmeneti időszak a nagy egészben –, hanem hogy egy újabb jégkorszak következik. Volt már ilyen.

Ám még szomorúbb, hogy sokak számára a jégkorszak már itt is van. Nem kétséges, hogy az újabb és újabb megszorítások, az életkörülmények folyamatos romlása miatt lassan nem tízezrek, hanem milliós tömeg fognak fagyoskodni a fűtetlen lakásokban, házakban.

De az biztos, hogy az állami média megtalálja majd annak módját, hogy ama faktumot, miszerint százezreknek fagyott le a tökük a télen, pozitív hírként, jó időként tálalja. Valahogyan így: „Magyarország élen jár a hibernáció kutatásában.”