Itt az arcvesztés a tét
Csupán lélegzetvételnyi időhöz jutott a Híd azzal, hogy a legfőbb illetékeseknek sikerült a hét elején megegyezniük: ha minden simán megy, a kormányhivatal a kisebbségi kultúrák támogatására szánt összeget november 30-ig folyósítja a pályázatok nyerteseinek.
Ezzel együtt ideje tudatosítani, ha a párt el szeretné kerülni a pofozógép szerepet, markánsabban kellene fellépnie a hazai kisebbségek érdekérvényesítése mellett. Mert az igaz, hogy valós jogkörök nélkül nincs értelme a kormánybiztosi pozíciónak, és a kisebbségek kulturális intézményei is elsősorban a kormány támogatásából élnek. Feszült figyelem kíséri tehát, hogy még a héten miként alakulnak a beharangozott további tárgyalások, amelyeken a kormánybiztosi kompetenciák végleges tisztázására kerülhet sor.
Arcvesztés vagy hitelesség megőrzése a tét a Híd szempontjából, ezért Bugáréknak oda kell rakniuk magukat rendesen. Azt kell bizonyítaniuk, hogy ellenzékből, ha úgy tetszik „csendeskoalícióban“ is érvényesíthető a kisebbségvédelem. Mert az a bugári tétel nem állja meg a helyét, hogy mit nyernének azzal, he felrúgnák az asztalt, mondván, „ezekkel nem lehet együttműködni!“. Bizony, kell, hogy legyen egy határvonal, ami átléphetetlen. A fal, ameddig hátrálhat az ember. Ellenkező esetben elkerülhetetlen a padlófelmosó szerep.
A mantrázott status quo eleve megdőlt még Chmel hivatala megszűntetésével, most már az utódvédharcról szól a történet. A kormányhivatal majdnem elszabotálta, ellehetetlenítette a támogatások kifizetését, amit talán az utolsó pillanatban sikerült elhárítani. A rendezetlen jogkör-kérdés elsimítása még hátra maradt. Ismert viszont a tárgyalandó jogosítványok minimuma: a biztosnak rendelkeznie kell a nyelvhasználati törvény ellenőrzési lehetőségével.
Semmi új a nap alatt: ez a kormány enyhén szólva nem tartja szívügyének a kisebbségi kérdést. Talán nem is várhatjuk el tőle, mert annak befolyásos politikusai közt aligha találhatunk tőről fakadt szociáldemokratát, neadjisten liberális elköteleződésűt. A smeresek leginkább a sajátjainak játszanak, azok meg nem tapsikolnak önfeledten, ha a kisebbségek felé szabályszerűen nyílik az állami buksza. Ilyen helyzetben a feladat egyértelmű: sulykolni, pontról pontra betartatni, bevasaltatni a korábban megegyezetteket. Ha ez nem megy, és bizony ez megeshet, akkor szépen fel kell állni az asztaltól, és ki kell mondani: eddig és nem tovább.
