Kik a szarháziak?
A szarháziság többek között annyit tesz, hogy valaki az ellene szóló tényeket egyszerűen letagadja, sőt igyekszik a szóban forgó tényekért másokat felelőssé tenni. Például egy olyan sajtóterméket, mint amilyen a Paraméter.
Ilyen alapon a dunaszerdahelyi termálfürdő igazgatója egyszerűen egy szarházinak minősíthető.
Húszéves politikai tapasztalattal a háta mögött az ember sokkal kevésbé hajlamos egyéni szarháziságnak elkönyvelni a nyilvánvaló jellemtelenségre utaló viselkedést, mintsem a kollektíva, esetünkben egy politikai párt evidens irányvonalának.
Konkrétan arról az MKP-ról (Magyar Közösség Pártja) van szó, amelynek aktuális elnöke, Berényi József nemrég arra panaszkodott a napi sajtóban, hogy pártját és személy szerint őt, bizonyos karaktergyilkos publicisták igyekeznek tönkretenni – méghozzá alaptalanul, igaztalanul.
Nos, komoly visszafogottság szükségeltetett anno ahhoz, hogy az elnök urat akkor nem küldtük melegebb vidékre.
Hiba volt! Azért volt hiba, mert ebből számos nímand, csaló, konjunktúralovag, bármilyen szintű hatalmat bitorló szarházi arra következtethetett, hogy szabad a gazda. Vagyis, hogy a saját s(z)arát tetszés szerint rákenheti bárkire. Legjellemzőben a sajtó azon képviselőire, akiknek hivatásukból eredően kötelességük figyelmeztetni a közvéleményt, ha egy-egy hatalmat bitorló seggfej, szarházi nem képes fölfogni, hogy hol van észak. És hogy merre, hány lépést engedélyez számára a tisztesség.
Az MKP elnökéhez hasonlóan vonatkozik ez a szentencia arra a Somogyi Gáborra is, akinek a dunaszerdahelyi termálfürdő igazgatójaként volt a pofáján bőr a sajtóra kenni saját alkalmatlanságát. S(z)arát konkrétan. Holott az általa futatott beosztott nyilvánvalóan úgy viselkedett egy rábízott dunaszerdahelyi önkormányzati intézményben, mint elefánt a porcelánboltban. Vagyis képes volt a vonatkozó, hatályos jogszabályokkal ellentétben kollégái anyanyelvhasználatának korlátozását megkísérelni.
Somogyi Gábor a józanész diktálta klisékkel ellentétben, nemhogy megkövette volna érintett kollégáit, és általában a közvéleményt, hanem még neki állt feljebb és a sajtó, nevezetesen a Paraméter szerkesztőjétől kérte számon, hogy az általa kinevezett beosztott nyelvcsendőrként viselkedett Dunaszerdahelyen. Amely tényt, nem mellesleg, Somogyi igazgató úr átlátszó módon úgy akarta lehazudni, akárha a Göncöl-szekeret az égről.
Az efféle cselekmény minősíthető, tisztelt hölgyeim és uraim, csontnélküli szarháziságnak. Amit egyáltalán nem ment, hogy egyébként is tele van szarházi alakokkal a szlovákiai magyar közélet. Tekintet nélkül arra, hogy megélhetési politikusok, avagy egyéb hatalmi pozíciókban sütkérező individuumok-e az illetők.
