Egy vérből valók...
Senkit sem lepett meg (csak rém ciki volt), amikor a mindennek, csak éppen demokratikusnak nem mondható Líbia, Kína, Kuba és Venezuela ápolta, mi több, manifesztálta a jóbaráti kapcsolatait Ficoval.
Tudtuk, hogy azonos fajfejlődési irány termékei ők. Hogy a napokban – talán éppen november 17. alkalmából – a bársonyos által megbuktatott („Jakeše do koše...”) Miloš Jakeš hódolt Fico kommunista (mit kommunista?!) retorikája (mit retorika?!) előtt, az már teljesen normális: egy vérből valók ők a dzsungelben. De hogy a rudat szintén kelet felé fordító Orbán-kabinet is elérte ezt a szintet... Reméltük, elkerülhető!
Szörnyű, ha az embert a saját térfelén a barátai kívülállóként definiálják. Szörnyű, ha az európai államok egy másik európai államot nem európaiként, esetleg Európából már kifelé tartóként könyvelnek el. Lásd az „elmúltkétévet”. De ha már valakit a természetes ellensége, azaz egy diktatúra azonosít diktátorként és szeretné a keblére ölelni, az már nem ciki, nem magyarázható, hanem egyenesen botrány.
Elfogynak az érvek, mert kutya a kutyát a mondás szerint megismeri. Márpedig a kutyák szaglása nehezen csapható be. Ha egyikük sem domináns (még, de meddig?), szépen körüljárják egymást, megszaglásszák a másik valagát, ízlés szerint bele is nyalintanak. Náluk ez az ismerkedés, a helyzet feltérképezése, az erőviszonyok és a lehetőségek felmérése. Majd pedig szépen elindulnak, adott esetben azonos irányba. Mármost a magyar kormány mást sem tesz hónapok óta, csak éppen kelet felé pucsít és riszál, na ná, hogy észrevette a fajtárs a szagot az erősödő nyugati szelek közepette!
Fehérorosz bátyuska kiszagolta és szét is ugatta a világba, kihez köti eztán „vér” szerinti kapocs. Nincs már egyedül Európában. Igyekeznek még páran – dilettáns amatőrök... – utolérni a diktátorságban, de ő már látja, ki az, akinek először sikerül, aki megkérdőjelezhetetlenül befutó, akivel végre kezet foghat, kölcsönösen váladékmirigyet szagolhat, s az illat jóváhagyása után azzal ismét vértestvérként közös területet jelölhet. Ez van. Csak már kicsit sok ez az ugatás-vonyítás, jöhetne a gazda (az istenadta nép, a zemberek), hogy a csahosokat a saját helyükre utasítsa egy-egy erélyes, határozott, de méltósággal teli mozdulattal, egy-egy felhúzott szemöldökkel. S ha másképpen nem megy, akkor jó anyaszukaként, a bőrt a nyakukon fogai közé kapva... Hogy tudják, meddig viselkedhetnek neveletlen, akaratos, éretlen kölykökként.
