Uz Bence Nobel-díjat kapott!

Egy szó, mint száz, akkor elolvastam a Nyirő-regényt és Tamási trilógiáját is. Fura, de így, majdnem 30 év távlatából elsőre az Uz Bence színei, ízei, humora, helyzetei, párbeszédei ugranak be, maga a mese, az agyafúrt székely észjárás és humor, az erdő- és természetleírások, na és Uz Bence, a romlatlan, tiszta hős. Mese az egész, idealizált világ, eszményített hőssel, de nekem, akkor, a kamasz olvasónak nagyon is bejött, most is jó szívvel gondolok az Uz Bencére, egy kicsit olyan, mintha magyar indiánregényt olvastam volna.

Ez áll az Ábel-trilógiára is, de Nyirő az Uz Bencében számomra sokkal humorosabb, nyersebb és életszerűbb. Kamaszként tehát nem véletlen, hogy sokkal inkább nyújtott kellemesen maradandó olvasmányélményt. Mondom ezt akkor is, ha tudjuk, ki volt Nyirő József, ha tudjuk, hogy míg Szerb Antalnak, Radnótinak pusztulnia kellett, Nyirőt keblükre ölelték a nyilasok, de komázott ő velük boldogan és hosszasan, a végsőkig. Mondom ezt még akkor is, ha tudjuk, hogy a most regnáló magyar kormány épp Nyirő politikai és világnézeti szempontjai alapján gyárt belőle erőszakkal is fétist és kultuszt. Az újratemetése kapcsán történt fiaskót és abszurd ízléstelenség-sorozatot már nem is említve.

Ebben a pillanatban viszont azt mondom, hogy még Uz Bence is betegre röhögné magát – ha valaha is élő személyként létezett volna -, elolvasva az Emberi Erőforrások Minisztériuma Halász János kulturális államitkár által aláírt levelet, melyben az államtitkár úr roppant szorgalommal és sietséggel biztosítja és nyugtatja meg Szávay István jobbikos parlamenti képviselő urat, nehogy már megsértődjön. Mert úgymond "A konferencián elhangzottakkal szemben a Nemzeti Alaptantervbe bekerült új szerzők: Wass Albert, Szabó Dezső, Nyírő József, Uz Bence". Ráadásul hozzáteszi még, hogy a minisztérium nem támogatta azt a konferenciát, amelyet az MTA A Nemzeti konzervativizmus irodalomszemlélete címmel rendezett.