Zárójelben Daniel Lipšic

Ravasz Ábel | 2012. november 21. - 07:59 | Vélemény

Semmit sem bíz a véletlenre Daniel Lipšic, aki pártja, az Új Többség (NOVA) hivatalos megnevezéséhez hozzábiggyesztette a saját nevét is, zárójelek között. A dolog duplán biztos játék: egyrészt a szavazók még csak véletlenül sem téveszthetik el, hogy kiről-miről van szó, másrészt pedig befelé is egyértelműen kommunikálásra kerülnek az erőviszonyok. „Ez az én pártom.”

A párt jelenlegi támogatottságát nehéz megbecsülni, kevés ugyanis a rendelkezésre álló adat. Egyedül a Polis ügynökség mérései azok, amik támpontot nyújtanak – náluk szeptemberben 5.3%-ot, novemberben 3.2%-ot fogott volna a párt. A két adat között óriási különbség van, 5% felett pár tizeddel ugyanis pozitív folyamatok indulnak be a szavazók gondolkozásában, mivel onnantól többé-kevésbé igazként fogadják el azt a tényt, hogy a párt választható, a szavazat nem veszik el. Persze a választások még nagyon messze vannak, ezért Lipšicéknek aligha kell aggódniuk a 3.2% miatt: de a pálya jobban lejtene feléjük, ha továbbra is 5 feletti eredményeket hoznának az ügynökségek. (A Focus eddig nem publikált olyan kutatást, amelyben szerepelt volna a párt.)

Forgott persze a sajtóban az a két adatsor, amit az Abakis ügynökség tett közzé. Róluk keveset lehetett-lehet tudni azon kívül, hogy mérésük módszertana fura, eredménye pedig hihetetlen. Augusztusi lekérdezésük során a pártpreferenciára vonatkozó kérdést úgy tették fel, hogy abban szerepelt a „ha Daniel Lipšic pártja indulna a választásokon“ kitétel. Ez szakmailag teljesen inkorrekt: mivel a szavazók egy jelentős része nem él-hal a politikáért, ezért jó mankó számára a megemlített név. Arról nem is beszélve, hogy sokan szeretik kitalálni, hogy „mit szeretne hallani” a kérdező: ha saját maga elárulja, akkor számukra onnantól nem kérdéses, hogy mit kell válaszolniuk. Ebben az összefüggésben nem meglepő, hogy a NOVA augusztusban – embrionális állapotban – 10.5%-ot ért el az Abakis mérésében. Ez a módszertan és eredmény a cég novemberi 8.3%-os NOVA eredményét is megkérdőjelezik, ha úgy tetszik diszkreditálja, és magát a pártot is kellemetlen helyzetbe hozza, amennyiben az élénk cáfolatok ellenére is nehezen hihető, hogy nem volt közük ehhez az akcióhoz. Az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a pártvezetés mérlegelt: oké, hogy mindenki látni fogja, hogy mi vagyunk a 10.5% mögött, de még így is megéri a dolog az miatt a pszichológiai hatás miatt, amit a nagyközönségnél el fogunk érni ezzel a nagy és meglepő számmal.

A NOVA nyilvánvalóan a KDH és az SDKÚ törmelékeire kíván építeni, és erre van is tere: a népiesbe forduló Frešo-féle SDKÚ jövője és szavazói potenciálja kétes, mérési eredményei 8% környékén stagnálnak, az Abakis ezzel ellentétes mérési eredményeinek (5.3% - 4.8%) nyomán produkált újsághírek ellenére is. Az logikus és nyilvánvaló, hogy Lipšic szavazatszerző potenciálja épp egykori pártjánál, a KDH-nál a legjelentősebb: a kereszténydemokraták nem meglepő módon a Polis méréseiben nagy veszteségeket szenvedtek el a NOVÁval szemben (akár 2 százalékpontot is – hozzátéve, hogy a Polis eleve a Focusnál alacsonyabbra szokta mérni a KDH-t). Érdemes megemlíteni azt is, hogy a NOVA a Híd számára is kihívást jelent, amennyiben ez a párt nyilvánvalóan szeretné megszólítani a KDH/SDKÚ bázist is – eddig nem sok sikerrel.

Magyar szempontból érdekes fejlemény Grendel Gábor prominens, alelnöki pozíciója az új pártban. Nyilvánvalóan felmerül a kérdés, hogy a NOVA mennyire szeretne halászni a magyar szavazók között. Grendel válasza e hasábokon erre a kérdésre visszafogott volt: a párt kisebbségi politikával egyelőre még nem foglalkozik. Érzésem szerint ez az állapot egyébként úgy igazán nem fog megváltozni a közeljövőben, mivel Daniel Lipšic személye nem feltétlenül alkalmas egy kisebbségbarát politikai párt imázsának kiépítésére, arról nem is beszélve, hogy potenciális szavazóinak egy jelentős része sem ezt várja. Grendel jelenléte a pártvezetésben azonban ennek ellenére is üdvös, nem csupán azért, mert magyar, hanem talán pontosan azért mert nem magyarsága által és nem is magyarsága ellenére van ott, ahová került, hanem eddigi szakmai munkája által. Hasonló okokból örültem egyébként annó Somogyi Szilárd szerepvállalásának és sikerének az SaS soraiban (még akkor is, ha képviselői munkája – és különösen a SaS kisebbségpolitikai úttorlaszai utólag nem váltották be minden reményemet).

Itt van tehát ez az új alakzat, amely a kiábrándult jobboldali szavazók gyűjtőhelyévé szeretne válni. Azonban azok a merész remények, hogy a Lipšic-párt a jobboldal „vállalható disszidenseinek” gyűjtőhelyévé válhat – ebben az összefüggésben hallottam már Radičová, Lucia Žitňanská, Procházka, Beblavý, Pfundtner nevét is – eddig nem váltak valóra. A NOVA eddig sajnálatos módon pont annak néz ki, ami: Daniel Lipšic személyes ambíciói találkozásának a jobboldal széttöredezése által kinyitott térrel. A NOVA egyenlőre nem népi mozgalom, nem egy új többség követe, hanem egy mesterséges, marketingelt képződmény, amely a fenti 10.5%-os történetet is hajlandó volt bevállalni a sikerért. Pedig az igény valóban létezik egy vállalható jobboldali tömörülés létrejöttére. Jelenleg azonban úgy néz ki, hogy ezt a szerepet egyelőre sem a NOVA, sem a Néppárti Platform nevű félerőből vonszolt hárompárti kísérlete nem tudja hihető módon eljátszani a potenciális választók előtt.