Centrizmus vagy pártosság - egy tüntetés margójára
A Jobbik antiszemitizmusa ellen rendezett közös budapesti tömegtüntetés nyilvánvalóan több volt egy egyszerű tematikus estnél. A rendezvényre az ország szellemi egészségének szempontjából nagy szükség volt, hiszen aligha engedhető szó nélkül az, hogy az antiszemitizmus a zugokból ismét a napvilágra törjön fel. A pesti villamos jó fokmérője a közgondolkodás állapotának: az elmúlt néhány, mondjuk 8-10 év során egyre gyakrabban és hangosabban hallom a zsidózást, cigányozást, buzizást és társait a tömegközlekedésen, ami egyike a leginkább aggasztó tendenciáknak számomra. A „nincs antiszemitizmus de lenne rá igény” kategóriájából szépen lassan az idegen- és fajgyűlölő gondolatok a közbeszédben való legitimálódása felé haladunk.
A tüntetést tehát funkciójában fontosnak láttam és látom, ez azonban nem jelenti azt hogy a szimbolikus politika terén ne lett volna legalább olyan érdekes. Ott van például Rogán Antal esete, aki – a különféle középre helyezkedő sajtótermékek tájékoztatása ellenére – nem aratott egyöntetű sikert felszólalásával. A közönség némileg zavart, kettős viselkedése egyébként teljesen harmonizál a Fidesz saját álláspontjával: rendes tőlük, sőt kutya kötelességük volt kiküldeni egy magas szintű politikust erre a megmozdulásra, de közben nyilvánvaló, hogy a párt és vezetője sokat tettek és tesznek azért, hogy az antiszemita és egyéb etnocentrikus beszédmódok teret kapjanak. Miközben Rogán a téren nagyon helyesen és nagyon keményen elhatárolódott a Jobbik álláspontjától, a kormány a Műcsarnokot annak a Fekete Györgynek és elvtársainak passzolta le, akikről süt a nacionalizmus. Fekete például arról beszélt, hogy külföldön lehetnek olyanok, akik Konrád Györgyöt magyarnak tartják – mi ez, hanem a zsidóság szimbolikus kitaszítása a nemzettestből? Vajon az, aki Feketével van, lehet-e Gyöngyösi ellen?
A másik érdekes momentum a Bajnai és Mesterházy közötti csúsztatott párbaj volt. A két fél szövetségesként jelent meg a porondon, de az egészen nyilvánvaló jelenleg, hogy az Együtt 2014 és az MSZP is arra törekszik, hogy az elkerülhetetlen ellenzéki együttműködés a saját dominanciája mellett valósuljon meg. Éppen ezért beszédek funkcionális szerepük mellett egyben kortesbeszédek is voltak saját maguk mellett. Bajnai egy centrista, békülékeny pozíciót fogott meg. Üzenetét legjobban a saját mondatával lehet összefoglalni: „A nácikkal szemben mindenkivel össze kell fogni, de még a hatalomért sem szabad összefogni a nácikkal”. Bajnai csak finoman jelezte, hogy a kormány kritikusa, de az este folyamán eltekintett ennek hangsúlyozásától.
Ezzel szemben Mesterházy Attila keményebb hangot ütött meg. „Fasiszta sodródásról” beszélt, és kemény fellépést sürgetett a Jobbik ellen. Különösen érdekes volt, hogy bejelentette az MSZP csatlakozását a Demokratikus Koalíció bojkottjához – nem a csatlakozás ténye miatt, hanem mert ezzel nyilvánvalóan az MSZP igényét jelentette be arra, hogy a DK része legyen az általuk létrehozott ellenzéki pólusnak, szemben a mellesleg Gyurcsány egykori minisztere nevével fémjelzett Együtt 2014 labilis álláspontjával. Beszédének második felét viszont kifejezetten a Fidesz felelőssége firtatásának szentelte. Nem kérte, hanem követelte, hogy a Kossuth-tér ne legyen „Horthy emlékhelye”, és József Attila és Károlyi helyett ne Wass Albert, Nyírő Gyula és Prochászka Ottokár szobra kapjon helyet. Követelte azt is, hogy a kétharmad birtokában a kormány lépjen fel a szélsőségesekkel szemben, és Orbán Viktor maga is határolódjon el a Jobbiktól.
Bajnaival szemben Mesterházy tehát nem tette magáévá a tapintatosság logikáját, és kemény szavakkal mondta ki azt, amit egyébként az ellenzéki szavazótáborban nagyon sokan gondolnak: a Fidesz felelős azért, ami ma a Jobbik. Ez a különbség a két politikus és két potenciális miniszterelnökjelölt között nagyon lényeges és szerintem viszonylag állandó is lehet. Bajnai eddigi megnyilvánulásai alapján egy centrista kampányt fog folytatni, melynek célja az, hogy az ellenzék integrálása mellett a lehető legtöbbet harapja ki a Fidesz 2010-es szavazótáborából úgy, hogy nem idegeníti el őket saját korábbi választottjaik éles kritikájával, és nem kényszeríti őket szégyenhelyzetbe korábbi döntésük miatt. Ezzel szemben az MSZP eddig is és várhatóan innentől is egy keményebb, harcosabb hangnemet enged majd magának, így próbálva mobilizálni a Fidesz rendszerével szemben.
A két logika korántsem azonos kommunikációt és politikai teret eredményez. Nyilvánvaló hogy Bajnai jelenlegi eljárásának sok támogatója van – azok, akik a centrizmus és a civil párbeszéd nevében elutasítják a pártos logikát, a kemény kritikát és az agitációt. Ezzel szemben mások a harcosabb és karcosabb álláspontokra várnak az ellenzéktől, és csalódnak akkor, amikor Bajnai nem említi egy ilyen jelentőségű eseményen a Fidesz felelősségét a szélsőségesek térnyeréséért. Azt hiszem, jelenleg ők azok, akik a többségben vannak, és ők azok akiket Bajnai ilyen langyos retorikával nem fog tudni megszólítani.
Hosszú távon persze az álláspontok megváltozhatnak, és Bajnai mozgalma is felvehet egy keményebb pozíciót – de ezt a kört véleményem szerint most Mesterházy nyerte, mivel karakteres politikusként mutatkozott meg a Bajnaival vívott közvetett párbajában, és ő mondta a hatékonyabb beszédet. Az a fajta puha centrizmus, amibe Bajnai bekényszeríti saját magát, véleményem szerint nem produktív és nem is elegendően erős a magát nyilvánvalóan vissza nem fogó kormányoldallal szembeni fellépésre. A Fidesz egyébként nem fogta vissza magát: a tüntetés másnapján a kormány zoknibábjaként használt Civil Összefogás Fórum (CÖF) nyilatkozatában arról beszélt, hogy Bajnai és Mesterházy részvételükkel hiteltelenné tették a megmozdulást, melynek valós céljához „a felszólaló politikusok közül ehhez egyedül a fideszes Rogán Antal tartotta magát”. Ez az a stílus, amellyel szemben kampányolni kell majd 2014-ben.
Véleményem szerint Bajnai és mozgalma még mindig nyerésben vannak az ellenzéki összefogás vezetéséért vívott harcban. Az antiszemitizmus elleni tüntetés tanulsága szerint azonban ez a harc még korántsem dőlt el, Mesterházy és az MSZP pedig talált egy olyan retorikai készletet, amellyel potenciálisan megverheti a centrum felé tendáló Bajnait.
