Minden jó, ha vége van?!

Barak László | 2012. december 31. - 14:15 | Vélemény

Minden jó, ha vége van! Egy ilyen cinikus felhangú közhellyel is illethetnénk 2012. évünket. Azért nem az Úrét, mert jellemzően mi magunk tettük olyanná, amilyen volt.

Alapvetően sikeressé, mert annak ellenére túléltük, hogy a világvégére készülődtek közülünk némelyek. És sikertelenné, mert ugyanúgy éltük túl, ahogyan általában szoktuk mindazokat, amelyek eddig megadattak nekünk.

Holott ezúttal is, mint mindig, pusztulást, világvégét vizionáltak a „hókuszpókok”, értsd, az újkori váteszek.

Természetesen nem a magánéleti cirkuszokra kell gondolni e tekintetben, hanem a társadalmiakra. Ha úgy tetszik, a „közösségi“ hókuszpókok hókuszpókuszaira. Még tovább egyszerűsítve, avagy éppen bonyolítva a képletet: a szlovákiai (felvidéki), határon túli magyar (hatuma) hókuszpókok hókuszpókuszaira. Akiket, amelyeket, mint általában, 2012-ben is az egyéni érvényesülés, karriervágy motivált. Annak ellenére, hogy – ugyancsak, mint általában – mindahány közösségi, vallási, nemzeti, satöbbi jelmezbe volt öltözve. Amely tény önmagában nem jelent semmit. Sem rosszat, sem pedig jót. Hacsak nem a bigottságra, begyöpösödöttségre, a nyájszellemre, a köldöknézésre, vagyis az önkéntes kirekesztettségre, következésképpen az automatikus kirekesztésre szabottak. Mármint a szóban forgó, hókuszpókok jelmezei és varázsigéik.

Bár, ha fogy egy közösség, nem mástól fogy, mint az efféle hókuszpókok varázsigéitől. Ha belátja ezt a célközönség, no és a hókuszpókok, ha nem.

Arra egyébként mérget lehet venni, hogy utóbbiak soha nem fogják ezt belátni. Addig legalábbis biztosan nem, amíg maga a célközönség, az adott – valós vagy elképzelt – közösség tagjai számottevően vakhittel lesznek kuncsaftjai a pusztulást vizionáló hókuszpókoknak. Illetve fogyasztói lesznek a bigottságot, begyöpösödöttséget, a nyájszellemet, a köldöknézést, az önkéntes kirekesztettséget, az automatikus kirekesztést üdvözítő és generáló hókuszpókuszonak. Amelyek kivétel nélkül azt sugallják, hogy valamilyen veszély kívülről fenyegeti az egyént, a közösséget. És nem belső féreg foga rágja, pusztítja azt rendületlenül!

Pedig nyilvánvaló, ha egy közösség pusztul, elfogy, megszűnik, annak soha nem valamilyen külső erő a közvetlen okozója. Hanem az, hogy a közösség tagjainak számító, a közösséget alkotó egyének feladják szabad akaratukat, kívül-belül uniformizálódnak, következésképpen egyénileg sebezhetőkké, kiszolgáltatottakká silányulnak. Magyarán, azoknak a hókuszkpókoknak eszközeivé válnak, akiket pusztán az egyéni érvényesülés, karriervágy motivál. Ám mindössze addig, amíg épp miattuk el nem fogy az a közösség, amelyen élősködnek. Bár, ha elfogy, egészen biztosan keresnek majd maguknak másikat. Ha meg netán nem találnak, hát megkísérelnek kreálni maguknak újakat. Akár homlokegyenest más varázsigékkel is, mint amilyenekkel addig hókuszpókuszoltak...

Egyáltalán nem biztos hát, hogy minden jó, ha vége van. Mert halvány remény sincs arra, hogy ne folytatódna. Ez esetben, hogy 2012 véget vetett volna a hókuszpókok hókuszpókuszainak.

Dehát az ember célja a küzdés maga lenne, nemde?! Küzdelmes 2013-at kívánok minden szabad akaratú embernek!