Urunk, Navracsics
Navracsics tiszteletre méltóbb volt kezdetben, mint társai, de ma már ő sem tudja, hol él.
A múlt hét egyik vezető híre az volt, hogy Esterházy Péter megszopatta a Kossuth Rádiót. Külföldi újságok is hozták, hogy cenzorok működnek e ma kocsmai szintre züllött akármiben. Pedig két mondat kivágása jobb helyeken szimpla szerkesztésnek minősül (rosszabb helyeken beleírnak az ember szövegébe…), de ez már egy ilyen ország és média lett.
Sőt, még olyanabb. Fogadni merek, hogy miután az MTVA-ban felmondtak/kirúgták (? – még nem tudjuk, mi a szitu) D. Tóth Krisztinát, aki az m1-n futó, amúgy kettes alá minősíthető talk show-t vezette, nemsokára a rendszer áldozataként fut majd újabb jó köröket, és az ellenzék keblére öleli. Mert ugye eddig a rendszert belülről bomlasztotta – a minap csak belenéztem az egyik adás ismétlésébe, éppen az afrodiziákumokról beszélgetett Soma Mamagésával. Hát igen, ráférnek azok a NER embereire, mintha csökkenne a potenciáljuk, bár még mindig elég nagy izék.
De a magyar közmédiában dolgozókat sokkal inkább jellemzi a kishitű szolgalelkűség, mint az gondolnánk. És ez nem az MTVA rendszere óta van. Amíg ott dolgoztam, jól láthattam, hogy amikor a régi vezetőség távozott, az új meg még meg sem érkezett, a hírműsorokban gyorsan változások történtek, az addigi kiegyensúlyozott tájékoztatás megszűnt, és a kormányzat és a kormánypártok aránya a hírműsorokban 90 százalékos lett! A Jobbik szinte jelen sem volt (gondoljunk amúgy róluk oly sok rosszat is). Vagyis a szerkesztők eleve átálltak, biztos, ami biztos alapon, aztán repültek. Jómagam elemzőként, kutatóként dolgoztam még egy kis ideig, bár nagyon nem kellett semmit sem csinálnom: a vezetők világosan megmondták, mi kéne, hogy egy kutatás eredménye legyen.
A Vasárnapi Újság c. rádióműsor azonban töretlenül ugyanolyan, értsd: szakmailag értelmezhetetlen. Hisz az újságíró alákérdez, talpnyal, mint az örök Molnár Pál, aki minden rendszerben valahogy érintetlen marad. Íme, vasárnap Navracsics Tibor volt a vendég, az interjút egy hölgy készítette, a felvétel elején nem derült ki, ki ő, mindegy is. Az a fő, hogy így kezdi: „Köszöntöm miniszterelnök-helyettes uramat!” Te jó Isten, „uramat”, mondja, már csak a „teremtőm” hiányzott (az biztosan OV). Navracsics nem tiltakozott, vagy ha igen, azt kivágták, mint Esterházy két mondatát, nem tudjuk, mert mindez nem szerepel az MTI közleményében, viszont megtudjuk „urunk”-tól, hogy jól vette az akadályokat az új járási rendszer. (Hát nem tudom, pénteken jártam a 8. kerületi okmányirodában, a portás világosította fel a csodálkozó embereket, hogy ez itten már járási iroda, önkormányzati dolgaikat intézzék máshol.)
De nem is azzal akarok én vitatkozni, hogy jó vagy rossz lesz-e a rendszer, vagyok én egy önkormányzati szakember? Nem. De Navracsicsnak annak kéne lennie, és a lényegről beszélnie. Ehhez képest miről fecsegnek, s mit emel ki az MTI is? Hogy „uram” szerint "sokan hátrányként szokták megfogalmazni, hogy ha túl kedvesek vagyunk az ügyfelekhez, akkor odaszoknak, és akkor is ott lesznek, ha nincs semmilyen elintéznivalójuk". De szerinte ez rendben lenne, mert „ha valaki társaságra vágyik, bármilyen abszurdnak tűnik is a feltételezés, hadd menjen" az adófizetők pénzéből fenntartott hivatalba. Mert ez az bizonyítja, bízunk az államban (kormányunkban és pártunkban dettó, teszem hozzá én).
És ez az igazán rémisztő, hogy a kormányfő helyettese ilyen baromságokat képes mondani a közrádióban. Mert így s ennyit tud a világról. Pontosabban nem tud. Neki nyilván nem kell okmányirodába járnia, hivatalba. Ahová nem azért nem szeretünk járni, mert leszarjuk az államot (bár ebben is van valami), hanem mert várakozni kell, télen hőség van és leizzadunk, nyáron megfagyunk a légkonditól és megfázunk, és ami a leglényegesebb: időt vesztünk (szabadnapot kell kivenni) és minden pénzbe kerül (ez utóbbi még érthető is). Navracsics élet- és társadalomismerete azonban odáig fejlődött – mondom, tiszteletreméltóbb volt ő egykor, nem hülye, és alighanem jobb, mint a kormány többi tagja, mint a főnöke, bár ez nem túl nehéz feladat -, hogy azt látja: diskurálni jár a nép a hivatalba! Lelki tanácsadásra, pletykálni, vagy épp besúgni. Netán csak nézelődni, támasztani az írásra szolgáló polcot, akár a söntést. Már csak a kisfröccs hiányzik. (A hagyomány szerint az emberek, főleg a magányos emberek, nyugdíjasok az orvoshoz járnak el csak úgy, beszélgetni – anno ez volt a vizitdíj bevezetésének egyik kisebbik oka. A k.helyettes talán ezzel keverte össze.)
De mégis, magam is példával szolgálhatok, akár igaza is lehet Navracsicsnak. Nemrég a szerb jogsimat magyarosítottam, és az okmányirodán egy kolléganője megkérdezte az ügyintéző hölgyet, mit fog ebédelni? Májas kenyeret, mondta. Tegnap én is azt ettem, de mára már elfogyott végre! – így amaz. Végül jómagam is bekapcsolódtam a diskurzusba, ti. hogy a májas is unalmassá tud válni, némelyike nem is jó. Bezzeg a régi idők, mondtam már én, a nagyapám májasa, frissen, fokhagymásan, az volt az igaza. Korán keltünk, disznót vágtunk, de a májas volt az utolsó, elég macerás, ám megérte.
Így trécseltünk, s igaz, ami igaz, a papirológia is haladt.
