Lendvai Ildikó távozása

Könyörgünk, ne. És kérjük, ne rodeózza végig a médiát sem, csak a fontosabb témáktól veszi el az időt. Még Kálmán Olga is meghívta az ATV-be, sikerült is egy jó szar és érdektelen interjút készítenie, ahol sem sarokba nem szorította, sem felelősségre nem vonta, viszont Lendvai rutinosan fényezhette magát. Olyanokat mondott, hogy amúgy kitekerné annak az MSZP-s politikusnak a nyakát (kedves agresszivitás), aki mégsem engedné, hogy induljon a kerületében. De ő visszavonul, mert belátja, másoknak is kell a hely. Hogy oda ne rohanjunk.

És Lendvai elmondhatta, miért távozik a politikából az m1 Lényeg című, műsornak nevezett szemeteskívánságkosarában is, ami szintén csak arra jó, hogy a magyar újságírás szégyene, Obersovszky Péter (akit inkább bojkottálni illene) azt mondhassa: még hogy a mi tévénnkben, műsorunkban ne szerepelnének ellenzékiek?! Ki van pipálva a kiegyensúlyozottság, toszom alássan. S kész röhej, hogy így reklámozták a témát: „20 év után kiszáll a politikából Lendvai Ildikó.” Ühüm, mintha 1990 előtt MSZMP-sként csicskáztatni a művészeket, az nem lett volna politika, hanem maga a … szintén művészet, vagy önkéntes társadalmi munka a közjó érdekében. S jegyezzük meg: akit Obersovszky megdicsér, mint Lendvait, az jól gondolja át az életét.

De Lendvai ebből már semmit sem érzékel. Büszkén vallja, mit tett ő. Íme, 2002 óta az MSZP frakcióvezetője volt, egészen 2009-ig – marha dicsőséges korszak. Gyurcsány bukásával (vajh mi lehetett szerepe Lendvainak az őszödi beszéd kiszivárogtatásában?) egyenesen pártelnökké vált, hogy 2010-ben úgymond vállalva a felelősséget a bukásért távozzék a párt éléről. De a politikából nem – akkor kellett volna.

Pontosabban vissza sem kellett volna másznia a politikába, miután a rendszerváltáskor parkolópályára került. Ment magától vagy küldték, ma már mindegy. Bár ez is jellemző: 1989-ben a jó hírű Gondolat Könyvkiadó igazgatója lett. Itt két szó érdekes Lendvaival kapcsolatosan: maga a gondolat mint kifejezés. A másik meg a könyvkiadó. Gondolat és könyv. Mert az átkosban Lendvai az MSZMP tudományos, közoktatási és kulturális osztályán dolgozgatott. Tudomány és kultúra, na ja. Magyarán cenzor volt, mást ne mondjunk, a források szerint a Tiszatáj 1986-os betiltásában is volt néminemű szerepe. De hát pártállami múltja miatt nem gilt őt felelősségre vonni, amikor a Fidesz és a kormány jelenlegi felsővezetése is dugig van volt MSZMP-ssel.

Ma más világ lenne, ha ő is akkor mond búcsút a politikának. De nem, ez nem az az ország. Itt még az is plecsnit, vállveregetést és kiemelt nyugdíjat vár el, akinek a nevéhez lehet, hogy kötődik siker a párton belül, de az ország számára ez semmit sem jelent. Vajon mi a túróért lehet büszke Lendvai arra, hogy akkor vezette a frakciót, amikor Medgyessy Péter osztogatott ész nélkül (és figyelem, Lendvai nem bukott vele), majd Gyurcsány Ferenc ámokfutott (és figyelem, Lendvai nem bukott vele). Ő kvázi akkor bukott meg, amikor Bajnai Gordon igyekezett visszavezetni az útra az autót az árokból, és hangsúlyosan mint pártonkívüli miniszterelnök. Ergo Lendvai MSZP-elnöksége már azért sem lehet sikersztori, mert a pártnak akkor már lövése sem volt semmihez, a veszett fejsze nyelét igyekeztek kihalászni, pontosabban Bajnait bízták meg ezzel, mert már arra is képtelenek voltak. Persze, hozzátesszük, Bajnai is ott volt a Gyurcsány-kormányban, hogy még kerekebb legyen a világ.

Lendvai most celebként vonul végig a médián, pedig hatványozottan felelős. Hogy elkúrták. Nehogy már aszongya, frakcióvezetőként éppen ő volt a fék, vagy hogy ő a törvényhozásért felelt, nem a kormányzásért. Ne fárasszon már bennünket az önigazolásával sem, hanem húzzon el úgy, hogy legalább utal arra: ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP kétharmadot szerezhessen, az (is) kellett, hogy az MSZP nyolc súlyos éven át töketlenkedett. Úgy, hogy végül az embereknek elegük lett belőlük, és leadták proteszt-szavazataikat. Nem mondom fel itt a politológiai közhelyeket, hisz világos, hogy sokan nem ideológiai meggyőződésből szavaztak a jelenlegi garnitúrára, hanem mert a hócipőjük tele volt az MSZP-vel. És mert az tele van, most mezítláb vacoghatnak ebben a nagy hóban. (Hogy egy MSZP-szintű metaforával éljünk a szegénységről.)

Ehhez képest Lendvai Ildikó most a lehető legnagyobb arccal példaként állítja be önmagát. Hogy mások is vonuljanak ki a politikából, a parlamentből, adják át helyüket másoknak, a fiatalabbaknak, akiknek új ötleteik vannak.

Ildi néni, teccett volna ezt megcsinálni húsz évvel ezelőtt. Már rég bukott politikusként így ez csak hiszti, önünneplés. (Várjuk, hogy a Frizbiben is kikössön, az lenne a plafon.)

És még valami. Azt hiszi, nem látjuk, nem érződik? Ha maga tényleg ki akarna vonulni, szépen, csendben tenné. De átlátunk a szitán. Mert amikor arról dumál, hogy hát majd így a civil szféra, meg úgy, ide hívják, meg amoda az emberek, és lesz mit csinálni civil politikusként, hát abból világosan érződik, hogy másra sem vár: majd a Nép, a Párt, esetleg az Új Kormány visszahívja a politika frontjára, tapasztalt harcosként, akinek tudása és kapcsolatai nélkül ez az ország nem működik. És akkor majd maga kegyeskedik.

Ne tessék, kérjük szépen. Élvezze a nyugdíjas éveket, olvasgasson. Újra. Mindazt, aminek a betiltásában részt vett.

(Bréking: Bárándy Gergely Péter MSZP-s politikus hétfőn reggel arról vizionált, hogy az MSZP akár egymaga is megverheti a Fideszt. Ergo egyedül is kormányt alakíthat. Jaj nekünk – akkor biztos szükség lesz Lendvai Ildikóra is. Még szerencse, hogy a vízió a valósághoz sehogy sem kvadrál.)