A szlovák Liszt és a feljelentett város - avagy a szarkeverés magasiskolája

Buchlovics Péter | 2013. január 27. - 19:33 | Vélemény

Párkány egy agresszív, magyar nacionalisták uralta város, hihetetlen dolgok történnek itt   kérem szépen, sőt rendszeresen az itteni szlovákok rovására!

Most például kiderült, hogy a helyi művészeti alapiskola hivatalos szlovák neve Základná umelecká škola Ferenca Liszta! Borzalom és rettegés, ez minimum felér egy népirtással, nosza, egy névtelen levélíró azonnal fel is jelentette a várost és az iskolát, az oktatási miniszternél, a köztársasági elnöknél, a parlament elnökénél és a kulturális miniszternél is. Mert hát biztos, ami biztos, elvégre Liszt szlovák volt.

Ez nem egy hülye vicc, névtelen párkányi levélírónk valóban megírta levelét, az iskolaügyi minisztérium pedig emiatt valóban berendelte a polgármestert és a művészeti alapiskola igazgatóját, úgymond a helyzetet megoldandó. Ez még decemberben történt, az ügy azóta is függőben, levélírónkat azóta is védi a helyi „Matyica” (Matica slovenská – kulturális egylet), a párkányiak pedig azóta is hüledezve röhögnek a provokáció aljasságán és sunyiságán. A szerencsétlen ügy pikantériáját épp a Liszt és Bartók is szlovák volt - című, Magyarország és Szlovákia közti idióta társasjáték adja, magyarán, ki sajátítja ki Bartókot és Liszt Ferencet a saját történelme, kultúrája, főképp pedig nemzeti büszkesége számára. De haladjunk szép sorjában, erről még beszélünk.

Kezdjük talán ott, hogy e sorok szerzőjét végképp nem zavarja, ha frusztrált, sötét barmok, kisebbrendűségi komplexusban szenvedő mártírok, nemzet- és népmegváltó önjelöltek nagy műgonddal összeesküvés-elméleteket fabrikálnak, netalántán a történelmi, művészettörténeti és zenetörténeti tényeket, továbbá a német, a magyar és a szlovák nyelvtan, valamint a logika legelemibb szabályait is ignorálva fantasztikus tudományos felfedezésekkel rukkolnak elő. E sorok szerzőjét még az is hidegen hagyja, ha ezek az önmagukat tudósnak képzelő sarlatánok és szarkeverők rögeszméiket és rögeszméik beteges igazolását kizárólag szűk, családi körben, netán hasonszőrű elmebetegek kocsmatársaságában adják elő, természetesen megérdemelt sikert aratva. Ám ha valaki, ráadásul névtelenül, a saját fantazmagóriáit, frusztrációját és besúgáskényszerét azonnal megoldandó nemzeti ügyként kezeli, és ezért feljelent egy egész várost, nna, ott már ácsi van.

Remek terápia lehetne mondjuk - szigorúan zárt ajtók mögött és orvosi felügyelet mellett-, a történelemhamisítás, a mítoszgyártás és a kulturális kizárólagosságot sulykoló demagógia, ehhez csak sok papír meg ceruza kell. Radír is adható, sőt ajánlott, ha erőszakolt prekoncepcióinknak a valóság semmiképp nem felelne meg. Könyvek, dokumentumok és hiteles források nem kellenek, sőt kimondottan károsak a kreatív hazudozásban. De ez azért tényleg zárt osztályon történjék, ha lehetséges.

Most pedig vissza a történtekhez. Párkány polgármestere és a helyi Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola igazgatója még álmában sem gondolta azt, hogy ők szlovákokat diszkriminálnának, ne adj isten szabadidejükben a szlovák nemzet rendszeres elnyomásában ügyködnének, sőt, hogy esetleg párkányi szlovákokat reggeliznének, addig, amíg egyszer csak leszóltak nekik az iskolaügyi minisztériumból, hogy legyenek szívesek befáradni a hivatalba, mert botrány, ahogy a szlováksággal bánnak Párkányban. Ezt egy névtelen panaszíró levele mondja, kinek levelét hogy-hogy nem, épp a Matica slovenská helyi szervezete kapta meg, és ők - mármint a Matica helyi szervezete azonnal továbbították a levelet a legfőbb állami - közjogi méltóságoknak. Mindezt úgy, hogy a Matica helyi szervezete csak akkor mondta el ezt a feljelentett polgármesternek és igazgatónak, amikor már berendelték őket a minisztériumba. Sőt, a Matica helyi szervezete és a minisztérium tudja, hogy ki írta ezt a levelet, de nem mondja meg, mert a szerző úgymond személyes és szabadságjogait érezné veszélyben, ha fény derülne kilétére.

Aha. Persze. Nemzetiségi gyűlölködést szítani szabad, de nem vállalom, ha borul a bili. Hogy még szebb legyen ez a történet, a párkányi képviselő-testület szlovák nemzetiségű tagjait telefonon keresték meg azzal, hogy önkormányzati szinten álljanak ki a Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola hivatalos szlovák nyelvű elnevezésének megváltoztatásáért… Az értelmesebbje azonnal elküldte a telefonálót a búsba.

Haladjunk tovább.

A minisztérium Párkány polgármesterével és a művészeti alapiskola igazgatójával a decemberi találkozón közölte, hogy ez nekik is necces ügy, és hogy ez egy faramuci helyzet, de javasolták, hogy Párkány, mármint jogilag a város tegyen lépéseket a névváltoztatás érdekében. Az iskola igazgatója hiába érvelt azzal, hogy 2002-ben az oktatási minisztérium elfogadta, és ennek alapján az állami iskolahálózat hivatalos tagjává minősítette a jóváhagyott szlovák elnevezés alapján az iskolát. Hiába érvelt zenetörténeti, művészettörténeti, családtörténeti, történelmi érvekkel Liszt magyarsága mellett. A minisztérium végül is azt tanácsolta a polgármesternek és az igazgatónak, hogy a város próbálja elfogadtatni a Základná umelecká škola F. Liszta – nevet. Azaz, nincs keresztnév. Okos, ők takarva vannak, nincs támadási felület, a minisztérium hivatalnokai fellélegezhetnek.

Csakhogy Párkány nem igazolja utólag a minisztérium hivatalnokainak alibista viselkedését. A városi tanács nem lép az ügyben, és az önkormányzat sem. A művészeti alapiskola igazgatója pedig küldött egy válaszlevelet a minisztériumnak, azzal, hogy a város nem látja okát megváltoztatni az iskola elnevezését. Annál is inkább, mert 2002-ben ezt az oktatási minisztérium jóváhagyta.

Van itt egy fontos momentum. A minisztériumi hivatalnokok azt is megpendítették, hogy léteznek szlovák kutatások és források Lisztnek és felmenőinek szlovák származását illetően. Valóban. Csak az az aprócska gond velük, hogy légből kapott marhaságok. Liszt szlovákságát főképp egy Demko nevű úriember erőlteti, komoly könyvet is összerittyentett e célból. Ugyanakkor Demko könyvét sokan és sokszor kivesézték, tételesen bizonyítva a szerző agymenéseinek tarthatatlanságát. Legutóbb egy szlovák zenetörténész szó szerint kivégezte Demko könyvét. Egyébként is, aki képes Liszt szlováksága mellett tudományos érvként felhozni, hogy a Haláltánc, azaz németül Totentanz –ez valójában a tótok tánca elnevezést jelenti, nos, attól sürgősen meg kéne kérdezni, hogy milyen speciális tudatmódosítókat szed, és honnan lehet beszerezni a pompás anyagot?

Milyen érdekes, a ködevők szerint szintén szlovák Bartók Béla Budapesten akadémiai székfoglalót tartott, éppenséggel Liszt Ferencről. Ebben Bartók a következőket írja a romantika zeneóriásának származásáról, és arról, hogy Liszt minek vallotta magát:

„Ellenfeleink szeretnek arra hivatkozni, hogy Liszt Ferenc még magyarul sem tudott. Nem veszik azonban számításba az akkori sajátságos magyarországi állapotokat, amikor egy Széchenyi István is németül és franciául írja naplóját, amikor egy Eötvös József is csak serdülő korában tanul meg magyarul. - Liszt Ferenc anyanyelve német volt, hiszen édesanyja fiatalkorában nyilván csak németül tudott. Ha Liszt Ferenc Magyarországon maradhatott volna és itt működhetett volna életének első felében, akkor kétségkívül ő is éppúgy megtanul magyarul, mint Eötvös József. De ilyesmiről akkoriban szó sem lehetett. Párisba került, úgyszólván második anyanyelve lett a francia; sőt - és ez a körülmény nagyon fontos és jellemző - jobban tudott, jobban szeretett franciául beszélni, mint németül. Könyveit is franciául írta. Nyelvtudása alapján tehát franciának kellene minősítenünk, de ugyebár erre senki még csak nem is gondol, mert Párisban töltött ifjúságától eltekintve, kulturális szempontból nincs sok köze Franciaországhoz.

Élete delén hosszú ideig Németországban, Weimarban működött. De miért? Csupán azért, mert csak ott nyílt alkalma arra, hogy az akkori új zene érdekében propagandát fejthessen ki. És zeneműveinek stílusa? Ez mindennek inkább mondható, csak éppen németnek nem. Annak a túlzsúfoltságnak, nehézkességnek, ami a XIX. századbeli kimagasló német zeneszerzőknek műveire annyira jellemző, éppen az ellenkezője: inkább franciának mondható átlátszóság, világosság mutatkozik Liszt műveinek minden ütemében. - Nyilvánvaló: ha valaki amellett kardoskodik, hogy Liszt nem magyar, akkor az kénytelen volna őt hazátlan nemzetközinek nyilvánítani. Mit mond azonban ezzel szemben maga a legilletékesebb személy, maga Liszt? Köztudomású, hogy Liszt magát mindenkor, Magyarország jósorsában éppúgy, mint balsorsában, állhatatosan magyarnak vallja. Már pedig egy ilyen nagy művészi jelenségnek, mint amilyen Liszt volt, kijár a világ minden részéről, hogy ebbeli akaratát tudomásul vegyék, annak ne mondjanak ellent. Annál kevésbé, mert nincs is megfelelő tárgyi bizonyíték ellentmondásra. Liszt Ferenc magyarnak mondta magát: mindenkinek, magyarnak, nem-magyarnak egyaránt, kötelessége ezt a kijelentését tudomásul venni és abba belenyugodni.“

Világos és egyértelmű. Most már csak az a kérdés, hogy mi a célja ennek a beteg kisvárosi szarkeverésnek ?

Mindenesetre köszönjük a párkányi matyicának és a névtelen, azaz az általuk védett, gerinces, jellemes besúgónak és feljelentőnek, hogy abban a városban, ahol 30 százalékos a munkanélküliség, ahol a boltok a Fő utcán sorra zárnak be, és ahol turistaidényen kívül csak pusztulat van, ott épp az a legnagyobb baj, hogy a helyi művészeti alapiskola neve szlovákul nincs megfelelő alakban. Sőt, a provokátort 2002-től mostanáig nem zavarta a névalak, épp most tört össze a pici národovec (nemzetmentő) szíve nekije….

Nem elég a nyomor és a kilátástalanság, még uszítunk is, így lesz faszán kerek a történet.

Nem meglepő egyébként. Amekkora csődtömegek irányítják mindkét ország oktatási és kulturális életét, az a furcsa, hogy nincs hetente valamiféle műbalhés támadás, nagypolitikai szinten. Hozzájuk képest a mieink, itt, Párkányban csak debilkednek a helyi homokozóban.